Kiss József és a Ferenc-csatorna volt a témája a március 15-én délután Verbászon tartott könyvbemutatónak. A Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület termében elhangzott, két évforduló is időszerűvé tette, hogy az idén foglalkozzanak a csatornaépítő és jelentős építész, Kiss József munkásságával. Ugyanis idén 221 éve, azaz 1802 óta hajózható a Ferenc-csatorna, tervezője és kivitelezője 275 évvel ezelőtt született, ugyanakkor idén van halálának 210. évfordulója. Ezekből az alkalmakból a Vajdasági Miloš Crnjanski Művelődési Intézet és az újvidéki Tiski cvet kiadó a múlt év végén jelentette meg Bordás Győző és fivére, Bordás Attila Csatorna született–Veliki kanal című kétnyelvű kötetét.
A bemutatót követően Bordás Győzőtől, a csatorna történelmét jól ismerő írótól, nyugalmazott újságírótól arról érdeklődtünk, hogy mi adta az ötletet a kétnyelvű kötet megírásához és milyen kutatásokra volt szükség a már rendelkezésre álló adatok bővítéséhez és konkretizálásához.
Fotó: Paraczky László
– Gyakorlatilag az említett hármas évforduló is hozzájárult ahhoz, hogy a tartományban a művelődést pénzelők belássák, ez a több éve megszületett kéziratunk nyomdafestéket érdemel. Mert 2018 óta a testvérbátyámmal készített, Kiss József (1748–1813) vízügy és építészeti munkásságát felölelő könyv kézirata, elsősorban az újvidéki Tiski cvet kiadó felkérésre megszületett. De... csak most kapott anyagi támogatást, hogy meg is jelenjen. Én a magam részéről már két úgynevezett csatorna-regényt is megírtam, de ebben a könyvben az esszéíró, vagy ha úgy tetszik, a tárcaíró szólalt meg belőlem, tekintettel arra, hogy számos hiteles dokumentumot építettem be szövegembe. Attila bátyám meg, mérnökember és néprajzkutató létére, csakis dokumentált, levéltári anyagot közölt az építész Kiss munkásságáról. Jó, hogy ezek jelentős része még életében, szakfolyóiratokban és több nyelven is megjelentek, mert kötetben való közlésüket ő már nem érte meg.
A vajdasági vizek igen jó ismerője, Buzás Mihály volt a könyvem bemutatóján a kérdező, aki sok mindent ki is húzott belőlem, olyanokat is, amelyeket csak az ő szakismerete ismer, de ez arra ösztönöz, hogy a munkát folytatni kell és lehet is, mert például a bánáti csatornázási tervekről nem tudunk eleget.
A Ferenc-csatorna a szó szoros értelmében kettészeli Bordás Győző szülővárosát, Verbászt. Ezért azt is megkérdeztük tőle, vannak-e esetleg személyes élményei, visszaemlékezései az 50–60 évvel ezelőtti időszakra, amikor horgászni és fürödni jártak a csatornára, és intenzív volt a hajóforgalom?
− A csatornába én az ötvenes években szerelmesedtem bele, akkor, amikor még fejest ugráltunk a föltöltött zsilipkamra vizébe, s amikor néha azt is megengedték, hogy – szigorú felügyelet alatt – maradjunk az uszályok leeresztésekor. Arról nem is beszélve, hogy, akkoriban, ha beúsztunk a csatorna közepébe, s leereszkedtünk másfél méterre, nyugodtan olthattuk szomjunkat – válaszolta a szerző.
Nyitókép: Fotó: Paraczky László
