A Perusich-kereszt

Szabadka köztéri szobrait, valamint szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka köztéri keresztjeit mutatjuk be. Ezek a szakrális emlékművek, amelyeket kőbe vésett szövegekkel láttak el, szintén sokat elárulnak városunk múltjáról, elődeink életéről. Legfőképpen pedig a többfelekezetű Szabadka hitéletének krónikásai eme objektumok. Így érdemes a köztéri keresztek történetével is megismerkedni.
A Perusich-kereszt a város délkeleti szélén található, a Zentai út keleti oldalán, a zimonyi és zentai vasúti átjáró közötti útszakaszon. Nem mellesleg ez az út vezet a szabadkai Könnyező Szűzanya Egyházmegyei Kegyhelyhez, így a búcsúra igyekvő hívők is gyakran megállnak ennél az emlékműnél. A keresztet 1895-ben állították fel, de az eredetileg nem itt, hanem a verusicsi pusztán állt.
A keresztet a Perusich házaspár, Károly és Ágnes (a kereszten Karol és Janja) állíttatta fel a verusicsi pusztán 1895-ben. A házaspár Szabadka I. körében lakott a 474-es szám alatt a Zentai úton. Közismert egyházi adakozók voltak. Többek között ők ajándékozták a Szent György-templomnak a gyóntatószéket. A keresztet 1895 márciusában vették jegyzékbe és április 4-én szentelték fel. A felszentelés pontos dátuma a kereszt talapzatán is fel van tüntetve. Az emlékmű Szabadkán készült terméskőből, a Kovács L.-féle kőfaragó műhelyben. A kereszten fémből készült INRI-tábla, corpus és Szűz Mária-dombormű található. A talapzat nyugati oldalán horvát nyelvű feliraton olvasható a keresztállítók neve és a keresztállítás dátuma. Tegyük hozzá, hogy több, mint száz év után is jól látható.
A kereszt nem maradt sokáig a verusicsi pusztán, néhány évtized után eltávolították onnan, de a helyváltoztatás dátuma és annak oka ismeretlen. Csúzsó Dezső Könyörgésünk színhelyei című könyvében arról olvashatunk, hogy az emlékművet valószínűleg már felállításának évtizedében eltávolították eredeti helyéről. Az 1920-as és 1930-as évek fordulóján készült városi térképek pedig már mai helyén jelzik, vagyis a zimonyi és zentai vasúti átjáró közötti rövid útszakaszon, nyolcvanméternyire az északi, 81-es számú vasúti őrháztól.

Perusich Károly 1903-ban hunyt el. Mivel a házaspárnak gyermeke nem született, a keresztről a rokonaik gondoskodtak. 1995-ben, a keresztállítás századik évfordulója alkalmából Perusich Mirko, a keresztállító testvérének az unokája felújíttatta az emlékművet, majd egy tábori istentisztelet keretében a helyi plébános megáldotta azt. De nemcsak a keresztállítók rokonsága visel gondot a szakrális objektumról, hanem a környéken lakó hívek is. Néhány évtizede például a keresztet körülvevő régi kerítést új kovácsoltvas kerítésre cseréltette le az egyik hívő. Nem mellesleg régen szokás volt, hogy az istentiszteletekre induló sándori horvát nemzetiségű hívek ennél a keresztnél gyülekeztek. Manapság pedig a szabadkai Könnyező Szűzanya Egyházmegyei Kegyhely, vagyis a sándori Szentkút búcsújára igyekvő hívők állnak meg itt egy imára.