2024. április 24., szerda
ENNIVAL(L)Ó

Zombori mézes meg egy farsangi étek

Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a magaméit írom le, remélve, hogy ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja majd (a) magá(é)t. Recept is lesz, lehet utánunk csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.

Az idei, de minden tél első hóesése, még ha gyenge és azonnal olvadó is, ámulatba ejti az embert. A levegő éles tisztasága, emlékeztet bennünket a megújulási képesség fontosságára és erejére.

A nyugat-bácskai nagybetűs Városban, Zomborban ér a tél-élmény. Itt születtem, hetente járok ide. „Saját városunk” szépségéről és élményeiről pedig hajlamosak vagyunk megfeledkezik, illetve azokat, ha mindig adottak, természetesnek venni. Ebből a megrekedésből vont engem ki, vitt tovább a léget, a tereket „simogató” hóesés és a szervezés. Városnapra készül ugyanis Zombor és környékének magyarsága. „1749-ben február 17-én kelt szabadalom szerint királyi várossá tétetett, válságul 150,000 p. forintot fizetvén.” (Településtörténetek/Vajdasági Magyar Digitális Adattár)

Folyik a szervezőmunka a februári, jeles ünnepre. Összegezzük értékeinket, válogatunk a múlt és jelen szellemi kincsei között. Mindeközben egyik szemfüles kolléga rátalált egy, a neve alapján ebből a városból eredeztethető süteményre. Jómagam eddig nem tudtam a Zombori mézes nevű édességről. Úgy megörültem a felfedezésnek, hogy nyomban szeretném önökkel is megosztani, mint Zombor „nyolcadik csodáját”.

Zombori mézes

Hozzávalók a piskótához: 8 dkg cukor, 1 dl tej, 8 ek. méz, 1 tojás, 1 ek. zsír, 1 szűk ek. szódabikarbóna, 55 dkg liszt; a krémhez: 5 dl tej, 20 dkg cukor, 4 ek. étkezési keményítő, 2 tasak vaníliás cukor, 25 dkg vaj vagy margarin, 1 citrom leve.

Elkészítése: A lapok elkészítéséhez a cukrot lassú tűznél felolvasztjuk, majd a tejet kanalanként hozzáadva simára főzzük, végül hozzákeverjük a mézet. Egy külön tálban kikeverjük a tojást a zsírral, ráöntjük a mézes alapot, majd a szódabikarbónás liszttel egyneművé gyúrjuk. 3 részre osztjuk, sütőpapírra helyezve nyújtófával vékonyra kinyújtjuk a tepsink méretéhez megfelelően. A masszából 3 lapot sütünk 170 fokos előmelegített sütőben, 8 percig, közben arra figyelünk, hogy szép barna maradjon. A kisült lap kemény lesz, ne ijedjünk meg, a sütemény másnap válik szelhetővé és kellemesen omlóssá. A krém elkészítéséhez 2,5 deci tejet felforraljuk a cukorral. Közben a maradék 2,5 deci tejben csomómentesen elkeverjük az étkezési keményítőt, a vaníliás cukrot, és a felforrt cukros tejhez hozzáadva folyamatos keverés mellett besűrítjük. Az elkészült krémet hűlni hagyjuk, közben kevergetjük. A puha vajat simára keverjük a citrom levével és a nem teljesen hideg krémhez vegyítjük. A krém felét az első lapra simítjuk, a maradék krémet a második lapra, a harmadik lapra pedig csokimáz kerül.

Nagyon egyszerű és kiadós vendégváró sütemény, melyben a méz és citrom tökéletes harmóniát alkot. Nagyon fontos tudni, hogy előző nap kell elkészíteni, mivel a sütemény csak másnap lesz szeletelhető és kellemesen omlós.

Kipróbáljuk…!?

A városünnep mellett farsangi alkalmakat is ülünk az évnek ebben az időszakában. Ennek apropóján, kicsit már kikacsintva a következő Ennival(l)ó témájára, amikor is a felvidéki Zsigárdra „utazunk” finom falatok receptjéért, jöjjön most egy farsangi, tápláló fogás, a rezgő kocsonya elkészítésének és tálalásának hagyománya a felvidek.hu oldalról:

A füstölt hús mellett a nélkülözhetetlen hozzávaló a különös állagú leveshez a bőr, illetve a disznófej-részek.

A palóc háziasszonyok a hozzávalókat még előző este felvágták, forró vizet öntöttek rá, hogy ne legyen füstös és túl sós, majd másnapig áztatták.

Fokhagymát, csöves pirospaprikát, borsot tettek hozzá, s addig főzték, amíg a hús le nem vált a csontról. A kocsonyát lassú, gyenge lángon készítették. Legtöbbször egész nap főtt, miközben nem volt szabad felforrnia a lének. A szép komótosan elkészült étek találása is különleges. Kicsontozták a füstölt csülköt, a zsírját leszedték, ezt szortírozták szét a tálakba. Az előkészített leveses tányérokba szinte művészi módon helyezték el az összevágott bőrt, füstölt húsdarabkákat. Számos palócföldi településen a leves zöldségét (sárgarépa, hagyma, fokhagyma) is belehelyezték a tányérokba. Nem maradhatott el a szeletekre vágott főtt tojás sem. A tányérokba szétosztott kocsonya megdermedését követően tálalták, fogyasztották.

Egykoron tormával és túrós lepénnyel szervírozták a finom eleséget. Sok helyen az elkészült kocsonyát étkezés előtt tovább ízesítették lila hagymával és ecettel, avagy fűszerekkel. Napjainkban finom foszlós fehér kenyérrel tálalva az igazi.

A kocsonya az otthoni fogyasztás mellett kedvelt étke volt a közösségi eseményeknek is. Bálok, összejövetelek alkalmi étkeként igen népszerű volt a múltban s jelenben egyaránt.”

Folytatása következik, de addig is, kedves olvasó, étvágyban és örömökben gazdag farsangot kívánok!