Kutyás vagy macskás?

Ilyen és ehhez hasonló kérdés lehet kezdete egy beszélgetésnek akkor, ha kicsit jobban próbáljuk megismerni a másikat. Azt, hogy az erre kapott válasz elég-e ahhoz, hogy valós ismereteket szerezzünk beszélgetőpartnerünkről, számos külföldi tanulmány igyekszik bizonyítani.

A kutatók az alapismereteket a házi kedvencek alaptulajdonságaiból szerzik, e szerint pedig a macskás gazdik inkább otthonülősek, kevésbé energikusak, függetlenebbek, nagyobb a szabadságvágyuk, introvertáltak, kevésbé szabálykövetők, hajlamosabbak az aggodalmaskodásra. A kutyásokról úgy tartják ezek a statisztikák, hogy örökmozgók, rendszeretők, extrovertáltak, szabálykövetők, szeretik a rutinokat, kevésbé kalandvágyók, könnyebben képesek csökkenteni a stresszt, derűsebbek. Ha választ kapunk beszélgetőtársunktól a címben feltett kérdésre, ítéletet hozhatunk, de ez meggondolatlanság lenne. Több olyan macskás ismerősöm van, aki nagyon is szereti a szabályokat, extrovertált és nem otthonülős típus, hisz még a macskájukat is kirándulni viszik magukkal, hámmal sétáltatják a cicust. Így a másik tábor képviselői közül is vannak néhányan, akik ellentmondanak a fent felsoroltaknak. Szerintem teljesen lényegtelen, hogy melyik táborhoz tartozunk, esetleg mindkettőhöz, az a fontos, hogy szeressük az állatokat és empátiával tekintsünk rájuk, különösen akkor, ha azok segítségre szorulnak.

Háziállatot tartani egészen addig jelent felhőtlen boldogságot, amíg rá nem jövünk, hogy felelősséget is kell vállalni az élőlényért, amit megvettünk vagy befogadtunk. A kis, két hónapos kutyusok és cicusok nagyon cukik. Ezzel a legtöbben egyezünk. Ahogy cseperednek, egyre többet kell velük foglalkozni, és nagyobb károkat képesek tenni a bútorokban, tárgyakban, amikor pedig elérik az ivarérett kort, szaporodnak. Az ivartalanítás pénzbe kerül, a chip és az oltások is, a nagytermetű kutyák pedig többet esznek. Ahogy múlik az idő, orvosi ellátásra is szükségük lehet, ami még több kiadást jelenthet. Mindezzel számolni kell még a legelején.

Országunkban egy olyan település sincs, ahol ne lennének kóbor állatok. Valaha egyikük se volt az, emberi mulasztások sorozata miatt váltak azzá. Az állami menhelyek tele vannak, és számos magánszemély, illetve civil szervezet próbál menedéket adni, gazdit találni a cicáknak és kutyusoknak, sokszor eredménytelenül. Egyik állatvédőket segítő ismerősöm mesélte, hogy az örökbe adott kutyusokat gyakran visszaviszik a menhelyre. Olyasmire hivatkoznak a magukat jótékonynak mondók, hogy a kutya nem ugat eleget, máskor, hogy túl sokat ugat. Volt olyan is, aki azért vitte vissza a májusban befogadott állatot, mert vége lett a nyári szünetnek, a kutya pedig elterelte volna a gyerekek figyelmét a tanulásról. A szülők ebben az esetben nyilván nem gondoltak bele, hogy ezzel milyen példát mutatnak csemetéiknek, akiket emellett feltehetően eléggé érzékenyen érintett a felnőttek döntése. Arról nem is beszélve, hogy az állat már megszokta a családot, ragaszkodik annak tagjaihoz és szeretet vár tőlük.

E jelenség miatt az utóbbi időben hazánkban is egyre több menhely végez szűrést, ha egy új örökbefogadó jelzi, hogy magához venne egy kisállatot. A menhely üzemeltetői felkeresik a jelentkezőt, megnézik a lakóterületen uralkodó körülményeket, figyelembe veszik a család anyagi helyzetét és a szabadidős tevékenységekről is érdeklődnek. Többektől hallom, hogy ez felháborítja az új gazdikat, azonban teljesen jogos az állatvédők aggodalma, hisz nem egy játékszerről van szó, amitől bármikor, felelőtlenül meg lehet szabadulni.

Legyen az madár, hal, cica, eb, tengerimalac, patás, vagy valamilyen extrémnek számító ízeltlábú, esetleg hüllő, mind boldogságot szerez gazdájának, örül, ha az hazaér a munkából vagy legalábbis akkor, ha eledelt kap. Gondoskodjunk róluk megfelelően!

Milyen házi kedvencet tart?

Kutyát és/vagy macskát – 58%

Kisemlőst (tengerimalac, csincsilla, hörcsög stb.) – 1%

Díszmadarakat – 1%

Akváriumi halakat – 4%

Egzotikus állatokat (pókok, hüllők) – 4%

Nincs házi kedvencem – 32%