Segítséget kérni bátorság!

A zentai Medica Netter 2017-ben nyitotta meg kapuit. Azzal a céllal jött létre, hogy a térségben egy olyan magas színvonalú rehabilitációs központot hozzanak létre, amely a lakosságnak valós megoldást nyújt a problémáikra. 

Az évek során több specialistával bővült az intézmény, köztük Doro Oxánával, aki a Medica Netter és a zentai Thurzó Lajos Általános Iskola pszichológusa. Jelenleg három pszichológusa van az intézménynek, akik foglalkoznak a magyar és szerb nyelvű kliensekkel is. A fiatal szakember a Szegedi Tudományegyetemen végezte az alap- és a mesterképzést, iskolapszichológia és tanácsadásra szakosodott, jelenleg az élménypedagógia terén fejleszti magát, távolabbi célja pedig, hogy családterapeutává képezze magát. Saját önismerete volt az, ami elindította ezen az úton, úgy véli tapasztalataink és önmagunk ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy másokon segíteni tudjunk. A Medica Netter nyugodt és hangulatos környezetében beszélgettünk, a mai fiatalok, kiskamaszok problémáiról, értékrendjéről és mindarról, ami őket érinti ebben a felgyorsult, internetes világban.

Miben más iskolapszichológusnak lenni, mint itt, a Medica Netterben?

– Az iskolapszichológus az az ember, akinél mindig nyitva áll az ajtó. Nem úgy érkeznek a diákok, mint mikor beülnek egy negyvenöt perces órára, hanem bármikor, ha úgy érzik, jöhetnek. Nekem ezzel kapcsolatban nagyon jó tapasztalataim vannak, úgy vélem, előszeretettel járnak be a gyerekek, és már szinte a napi rutin részét képezzük. Ilyenkor el tudják mesélni azt, amit az előző órán kaptak, akár a tanártól, akár a szünetben a társaiktól. Az, ha a Medica Netterbe jelentkeznek a szülők, azt jelenti, hogy egy tágabb problémáról van szó, ami az iskolapszichológus kompetenciáját már felülmúlja. Az iskolában csak az iskolán belüli problémákkal foglalkozunk, ha ezen túlmutat a probléma, akkor már szükség van rá, hogy külön is foglalkozzunk a gyerekekkel.

Milyen hatást gyakorol a gyerekekre az internet világa? 

– Érdemes kiemelni azt, hogy az internet világa óriási előnyökkel jár, nemcsak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is. Rengeteg információ van előttünk, ezt előszeretettel használják már az iskolákban és az oktatás terén is. Azonban ez gyorsan beszippanthatja a gyerekeket, nem maga az információáradat, hanem a folyamatos inger, ami ezáltal éri őket. Azt látom a gyerekeken, hogy már a kapcsolattartás is az interneten, közösségi oldalakon történik, sokkal inkább, mint az iskolában vagy azokon a helyszíneken, ahol ők találkoznak egymással. Gyakran előfordul, hogy amikor a suliban egymás mellett ülnek a diákok, akkor is mobiltelefonon kommunikálnak.

A szabadidő már egyre inkább lekorlátozódik az ő esetükben a mobiltelefon és a számítógép használatára?

– A pszichológiában nem tudunk általánosságban beszélni, mindig vannak kivételek, de azt hiszem, egyre inkább korlátozódik már erre a szabadidő fogalma. Szerintem ez tölti ki a legtöbb idejüket, és éppen ezért szeretném kihangsúlyozni a szülők felelősségét, hiszen ők azok, akik a kezükbe adják a telefont. Kiskamasznak leginkább a felsős korosztályt tekinthetjük, akik manapság már a közösségi médiafelületeken is jelen vannak, ahol sok mindent meg is osztanak saját magukról. Ebben az esetben már az internethasználat negatív oldalára is gondolnunk kell, nem csak az imént említett pozitív dolgokra. Ezeken a felületeken keresztül úgymond bárki utolérhet bennünket, ezért is lenne fontos a fiataloknak is azt a példát mutatni, hogy minél kevesebb személyes dolgot osztanak meg, annál inkább érezhetik magukat biztonságban. A szülők azok, akik ebben példát mutathatnak, ahogyan abban is, hogy például az asztalnál ebéd közben nem vesszük elő a telefont, vagy hogy mire is kellene rendeltetésszerűen használni a mobiltelefonokat. Hangsúlyozni számukra azt, hogy az internetet és ezeket az eszközöket funkciószerűen használják. Manapság mindezt a szülők is mástól várják, és ilyenkor jövünk mi, azért vagyunk, hogy segítsünk. 

Miért fontos fokozottan odafigyelnünk erre a korosztályra? 

– Nagyon fontos az ilyen korú gyerekek esetében az, hogy kivel hasonlítják össze magukat. Ennek a legnagyobb hátulütője a közösségi média, mivel ott azt láthatjuk, hogy másoknak mennyire jó, mi mindenük van, mennyire értékesek és szépek. Ezáltal, ha másokról ilyeneket látunk, sokszor gondolhatjuk azt, hogy mi nem vagyunk olyan értékesek, mint a másik, és ez könnyen vezethet például leggyakrabban önértékelési zavarokhoz. Ez talán a leggyakoribb, ami miatt hozzám fordulnak segítségért, hiszen ez meghatározza a későbbiekben azt is, hogy nem mernek nyitni vagy barátkozni másokkal. A szóban forgó korosztály esetében ez különösen fontos, mert ez az az időszak, amikor kialakul az identitásuk a gyerekeknek. Saját maguk megtalálása a cél ilyenkor, ezért is olyan meghatározó, hogy kihez kapcsolódnak, hogyan látják önmagukat. Ez mind végigkíséri őket a felnőttkorukig. 

Milyen esetekben forduljanak pszichológushoz vagy kérjenek külső segítséget a szülők?

– Amikor egy problémát tartósan érzékelnek, mint például ha valaki már huzamosabb ideje visszahúzódó, önbizalomhiányos, kirekesztett, agresszív stb. Egyértelműen pszichológushoz kell fordulni azon lehetőségek mellett, amit az iskolában és otthon kapnak, abban az esetben, ha az adott problémát már hónapok óta érzékelik. Óriási tévhit itt nálunk az, hogy segítséget kérni kellemetlen, vagy, hogy pszichológushoz azok járnak, akiknek komoly problémáik vannak. Ez megcáfolandó, és ezt az is bizonyítja, hogy egyre többen fordulnak hozzánk és szavaznak nekünk bizalmat. 

Hogyan néz ki egy foglalkozás?

– Mindenki azt gondolja, hogy egy pszichológiai foglalkozáson „kivesézés” zajlik, pedig igazából kisebb részben történik beszélgetés. Több a saját élményű feladat és gyakorlat, amiben az egyén abból a célból vesz részt, hogy az önismeretét fejlessze. Egy ilyen foglalkozás 45–60 perc, attól függően, hogy sikerül lezárni. Formailag úgy tudnám ezt felállítani, hogy egy ismerkedéssel kezdünk / illetve mi történt velünk az előző találkozás óta, ezt követően jön a probléma feltárása, ami az egyént foglalkoztatja, és a végén sok esetben házi feladatot is adok, hiszen így odahaza is foglalkozik magával, és nem ebből az időből vesszük el. Ezeken a feladatokon keresztül ismerhetjük meg önmagunkat. A legtöbb esetben heti egy találkozó elegendő mindenki számára. 

Egy szakember felkeresése egyértelműen fejlődési lehetőségnek tekinthető, beszélgetőpartnerem nagyon egyszerű példákkal támasztotta ezt alá: egy agresszív gyerek az indulatkezelésben fejlődhet, egy pályakezdő felnőtt alkalmazkodóképességét fejlesztheti, vagy megfelelési kényszerét küzdhet le, stb. Továbbá nagyon fontos, hogy a köztudat sok esetben nagyon rosszul definiálja a pszichológushoz járás fogalmát. A szakemberek nem konkrét tanácsokat adnak, sokkal inkább az egyén fejlődését segítik kérdéseken és saját élményű gyakorlatokon keresztül, hogy az egyén maga ismerje fel a valódi problémát és annak lehetséges megoldásait. Aki fejlődni szeretne valamilyen készsége terén, illetve életvezetési tanácsadásra van szüksége, bátran forduljon szakemberhez! Nem véletlen, hogy a fiatal pszichológus mottója a következő: Segítséget kérni bátorság!