Melegszendvicseket készítettem tegnap vacsorára, amikor a szokásos nagyságú sajtdarabon közel hatszáz dináros árcetlit pillantottam meg. Soha nem vásárolunk fél kilogrammnál többet egyszerre, így gyors utánaszorzással nyilvánvalóvá vált, hogy 1200 dinár lehet immár kilogrammja az egyik legolcsóbb sajtfajtának. Ha emlékeim nem csalnak, akkor fél évvel ezelőtt ugyanezért legfeljebb háromszáz dinárt hagytunk a kasszánál… – háborgott ismét a lelkem, miközben a stagnáló fizetésem első részét vártam.
Közben az is eszembe jutott, hogy nemrégiben Siniša Mali pénzügyminiszter vigasztalására ébredhettem. Elmondta, hogy az elkövetkező időszakban „az infláció lassulására számít”, hisz „ez a trend a legnagyobb kereskedelmi partnerünknek számító EU-ban is megfigyelhető volt”. Szükségesnek érezte azt is hangsúlyozni, hogy természetesen olyan inflációról van szó, amelyet nem a szerbiai államvezetés idézett elő. Csak hogy még véletlenül se felejtsük el, sokadszorra is megismételte, hogy a globális krízis 2020-ban kezdődött a koronavírus-járvánnyal, majd az egyre sűrűbben akadozó beszerzéssel folytatódott, az ukrán háború és az energiaforrások drágulása pedig végképp megingatta a világgazdaságot.
Mali továbbra is kitart álláspontja mellett, miszerint Szerbia példaértékűnek számít a válság kezelésében. A pénzügyminiszter szerint országunknak soha nem volt nagyobb deviza- és aranytartaléka, mint most. A „stabil árfolyam pedig az ország monetáris politikájának pillére” – erősítette meg saját munkájának sikerét. Ugyanakkor kiemelte, hogy az állam továbbra is ellenőrzése alatt tartja az alapvető élelmiszerek, az áram, a gáz és az üzemanyag árát. A pénzügyminiszter valószínűleg azokra az ársapkás napokra utalt vissza, amikor tavaly a tej árának korlátozása odáig vezetett, hogy a joghurtért fizetett összeg pár hét alatt duplájára emelkedett. A sajtokról ne is beszéljünk…
(Illusztráció – Pixabay.com)
A szerb sajtó pedig a januári évértékelők áradatában kikiáltotta a drágulások bajnokát is. A megtisztelő címet annak ellenére is a tej kapta meg, hogy az állam több hónapon át korlátozta az árát: 91 százalékkal drágult meg az infláció közepette. Más tejtermékek sem maradtak le sokkal a dobogóról, de előkelő helyen kötött ki a krumpli is, amelyért már 67 százalékkal többet fizetünk, mint tavaly ilyenkor. Egy év alatt 46 százalékkal drágult meg a tojás is, de a hústermékek esetében is két számjegyű az árnövekedés: a halért immár csaknem 27 százalékkal többet hagyunk a kasszánál. Az árkorlátozás nem akadályozta meg az étolaj drágulását sem, hisz 21 százalékkal emelkedett az ára. Az élelmiszerekért tehát ma már jóval többet kell elkülönítenünk a családi büdzséből, mint tavaly. A közös kasszát jelentősen megterhelik a bérleti díjak is: átlagosan csaknem 28 százalékkal emelkedtek. Több mint 29 százalékkal drágultak a háztartási szerek, a tisztálkodási szerek ára viszont csaknem 23 százalékkal növekedett. A fizetések és nyugdíjak emelkedésénél magasabb arányban növekedett a villanyáram ára is, amely 10,7 százalékkal drágult meg. Mindennek ellenére tavaly év vége felé csak 14 százalékos drágulásról beszéltek az állami szervek: a nemrégiben közölt hivatalos adatokkal alátámasztva azonban ma már csak 11,9 százalékos inflációt ismernek be.
Akármelyik adatot is vesszük alapul, egyet biztosan állíthatunk: a drágulás százalékokban mérve hivatalosan és anélkül is két számjegyű, a bérek emelkedése viszont az egy számjegyű tartományban maradt. És az sem illetett meg mindenkit… Mali ugyanis egy korábbi nyilatkozatában a fizetések és nyugdíjak „jelentős emelkedéséről” (is) beszélt. Hangsúlyozta, hogy tavaly év elején a nyugdíjasok 5,5 százalékkal magasabb járandóságot kaptak, a minimálbér 9,4 százalékot nőtt, a közalkalmazottak fizetése hét százalékkal emelkedett, a katonaság és az egészségügyi dolgozók viszont nyolc százalékkal nagyobb havi jövedelemre tettek szert. 2022 decemberében pedig további kilenc százalékkal emelték a nyugdíjakat – emlékeztette a nyilvánosságot a pénzügyminiszter. Azzal az adattal azonban ismételten elfelejtett foglalkozni, hogy az alapélelmiszerek és -termékek ára átlagosan 24,3 százalékkal drágult 2022-ben. Ha arra vetemedünk, hogy összevetjük ezt a fizetések esetében hangoztatott növelésekkel, akkor nyilvánvalóvá válik az emelések jelentéktelensége. Pedig ez esetben két olyan adatot hasonlítottunk össze, amelyet az állam is elismert.
A pénzügyminiszter az adatok rengetegéből kiemelte a munkanélküliségre vonatkozó 8,9 százalékos kimutatást is, amelyet ismét „történelmi minimumként” emlegetett. Ugyanakkor a figyelemre méltóan alacsony értéket eszébe se jutott összefüggésbe hozni az évek óta tartó tömeges kivándorlással. Inkább azzal a 4,4 milliárd eurós közvetlen külföldi befektetésekkel magyarázta, amelyet a 2022-es évre vonatkozóan mutattak ki: az állam statisztikája szerint ugyanis a krízis és bizonytalanság ellenére is jelentős számú külföldi beruházás valósult meg országunkban. Ez pedig az államvezetés szerint csakis az új munkahelyek létrehozásáról szól. A jól fizetett, stabil munkahelyek ugyanis elengedhetetlen következményei a befektetéseknek, másrészről viszont az „életszínvonal növelését” idézik elő – hangoztatja Mali.
Amit azonban rendszerint elfelejt reklámozni úgy a pénzügyminiszter, mint más állami vezetők is, hogy az átlagfizetés reálisan jelentősen kevesebb volt tavaly októberben például, mint egy évvel azelőtt. A közgazdászok ugyanis a fizetések reális emelkedését vélik mérvadónak: ez az adat mutatja meg, hogy a lakosok a megemelt jövedelmükből valóban több terméket és szolgáltatást tudnak-e kifizetni. Szerbiában az egyenes arányosság ez esetben is megbukik: a 75 353 dináros tavaly októberi fizetés valóban 14,1 százalékkal magasabb az egy évvel azelőtti átlagjövedelemnél, de a reális értéket vizsgálva nyilvánvaló, hogy valójában 0,8 százalékkal csökkent a lakosság vásárlási ereje.
Érdemes tehát figyelni a közgazdászok elemzéseire, akik szerint az infláció idén sem lanyhul országunkban. Január elsejétől ugyanis a villanyáram és a gáz is megdrágult Szerbiában. A háztartásoknak kiküldött számlák mellett jelentősen emelkedett az ipari felhasználók havi terhelése is: a szakemberek szerint ez rendszerint láncreakciót vált ki. Az energiaforrások drágulása azonnal magával rántja azon termékek árát, amelyeknek előállításában jelentős szerepet tölt be az áram és a gáz. A közgazdászok tehát újabb drágulásoktól tartanak és sokkal pesszimistábban látják az idei évet a politikusoknál. A szakemberek szerint ugyanis az infláció megrekedése sem oldja meg a lakosok gondjait, hisz az árak nem esnek majd vissza az egy évvel ezelőttiekre. A sajtdarabomért tehát valószínűleg soha többé nem fizetek 300 dinárt.
Elgondolkodtató tehát a mélyen tisztelt pénzügyminiszterünk azon kijelentése, miszerint az infláció lassulása egyenesen arányos a válságból való kilábalással. No, de: ámítással azért nem kell, és főként nem lehet vádolni a minisztert. A nyilatkozataiban ugyanis többször is hangsúlyozza, hogy a krízisből fokozatosan lábalunk ki. Mindezt nyilván azért, hogy idővel még véletlenül sem lehessen tükör elé állítani. Főleg nem az elé a ferde tükör elé, amellyel az inflációról szóló adatokat mutatják be országunkban.
Nyitókép: (Illusztráció – Pixabay.com)
