Régi mesterségek új köntösben

A magyarkanizsai Cnesa Oktatási és Művelődési Intézmény épületében olyan sokféle tevékenység folyik, hogy azt nemcsak számon tartani, hanem még felsorolni is nehéz lenne. Pezseg az élet, mert bár azt mondják, hogy Kanizsa a csend városa, szép csendben azért történnek a dolgok, csak jobban ki kell nyitni a szemünket, vagy, ahogyan mondani szokás, a dolgok mögé nézni. Értő szemmel, nyitott lélekkel, a felszín alatt kapirgálva olyan sok összefüggés lelhető fel, amelyek révén sok mindent meg is érthetünk, feltéve, ha nyitottak vagyunk minderre. Egyebek között azt is, hogy az új jóga – ahogyan az egyik felnőtt tanuló fogalmazott – feltölt, kikapcsol és új lendületet is ad a résztvevőknek. Ez pedig nem más, mint a Szakkör, amelynek foglalkozásai egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a magyarkanizsaiak és a környékbeliek körében.

Az anyaországi kezdeményezésbe mi, vajdaságiak is bekapcsolódhattunk, és szerencsére ez a tevékenység folyamatosan zajlik. Magyarkanizsán olyannyira népszerű, hogy egyes csoportokból kettőt is kellett indítani, sőt a résztvevők között olyan is akad, aki Adáról jár át hetente, hogy megtanuljon egy-egy régi mesterséget, közösségben legyen, és a későbbiekben esetleg kamatoztathassa is a tudását.

Jelenleg gyertyaöntés, papírcsík-technika, azaz quillig, illetve makramézás is folyik a Cnesában, ahol a hangulat olyan, mint az egykori kukoricafosztásoknál lehetett. Némi édesség az asztalon, a kezek ügyesen járnak, a szájak is csacsogásra nyílnak és az eredmény sem marad el. A magyarkanizsai szakkörök koordinátora Keszég Anett, aki az egész Vajdaság területén koordinálja a munkát.

– A tavalyi és az idei évben nagy örömünkre mi is bekapcsolódhattunk a Szakkörbe, amelynek koordinálását rám bízták. Összesen 105 csoport létezik, amelyeknek létrehoztunk egy Facebook-oldalt is Szakkör Vajdaság néven, hogy a 2023-ra vonatkozó fontos információk mindenkihez eljussanak, köztük azokhoz is, akik most még nem kapcsolódtak be a programba. Egyéb hasznos, érdekes tartalommal is igyekszünk megtölteni az oldalt, amelynek céljai között szerepel továbbá az is, hogy a kézművesek megismerjék egymást és egymás munkáit Vajdaság-szerte – hangsúlyozta a koordinátor.

A csütörtöki összejövetelükkor szét is néztünk a dolgos szakkörösök között. Egyik helyiségben éppen a gyertyát öntötték, lilát, sárgát, zöldet, és már elő is volt készítve minden a további munkához. Lányok, asszonyok tüsténkedtek jókedvűen, nyugalomban, mégis ügyesen, nevetgélve. Korom Sarolta, az egyik résztvevő elmesélte, hogy összesen tízen tanulják a gyertyaöntés fortélyait, két csoportra osztva.

– Októberben kezdtük a tanulást, és most a hetedik gyakorlatunknál, összejövetelünknél tartunk. Összesen húsz foglalkozásból áll a tanulási fázis, és minden alkalommal egy-két órát töltünk együtt. Legelőször megtanultuk az alapgyertyát, a mártogatós gyertyát, fölmelegítettük a paraffint és mártogattuk az egy szál gyertyánkat, ez elég hosszú folyamat volt, a formába öntés viszont, ahol most tartunk, már sokkal könnyebb. Eddig inkább az alapokat tanultuk, most pedig már méhviaszt öntünk, ugyanakkor készíteni fogunk még lépből feltekert gyertyát és úszósat is, amit vízre rakunk és úszni fog – magyarázta Sarolta, aki mellett a többiek is örömmel dolgoztak. Sarnyai Márta már többször is felfigyelt a gyertyaöntésre és kedvet kapott hozzá, az alkalom meg egyenesen kapóra jött neki.

– Egyelőre a családot szeretném megörvendeztetni, később meg majd meglátjuk. Nem is olyan nehéz megtanulni, csak odafigyelés és szeretet kell hozzá! Az öntés a kedvencem, ami kreativitást is igényel. Nagy örömmel jövök minden héten, mert leköt, érdekes, jó a társaság – fogalmazott Márta, akivel mindebben társai is egyetértenek, sőt vannak köztük olyanok is, akik szeretnék mindezt tovább is fejleszteni.

– Illatos gyertyákat szeretnék majd készíteni, ezt szeretném fejleszteni, kísérletezgetni. Még nem tudom, hogy milyen szinten sikerül majd véghezvinni az ötleteimet, ám mivel nagyon megtetszett a gyertyaöntés, biztos vagyok benne, hogy a foglalkozássorozat befejeztével is készíteni fogok gyertyákat, az ötletek tárháza ugyanis szinte kimeríthetetlen – hangsúlyozta Kormos Alexandra.

A gyertyaöntőktől a makramésokhoz látogattunk, ahol Muhi Zsuzsanna, a Dobó Tihamér Képtár vezetője fogadott minket, aki – mint megtudtuk – több csoportot is felügyel és vezet, nemcsak Magyarkanizsán, hanem egyéb helyszíneken is. A most működő hat csoport résztvevőit kivétel nélkül ismeri.

– A Képtárban és a Cnesában több foglalkozás folyik jelenleg. Két makramé, egy gyöngyfűzés és egy quilling szervezője vagyok, Oromon pedig tojásdíszítő és gyöngyszakkört is tartunk. Online oktató videókat nézünk, onnan tanulunk. Az alapoktól indulunk, így reményeink szerint mindenki tökéletesen elsajátítja majd ezeket a régi alkotási formákat. Felsorolni is nehéz lenne, hogy mi minden készül. Csak hogy néhányat említsek: kulcstartó, fali díszek, virágtartó, mécsestartók, stb. – magyarázta Zsuzsanna, és mindezt megerősítette a civilben óvónő Bohata Pósa Zsanett is.

– Az óvodai tevékenységemtől függetlenül kezdett el érdekelni ez a régi, ám újra fellendülőben lévő érdekesség. Valaha szakma volt a makramézás, mára már inkább csupán hobbi szinten űzik, akik tudják. Nekem ez az új típusú jóga, egy nagyszerű kikapcsolódási lehetőség, ám ha az alkotás technikáját nézem, akkor nagyon sok új dolgot mutat. Sokat kell számolni, előre gondolni, látni térbe, ami újszerű látásmódot igényel a többi kézműves tevékenységhez képest. Az óvodában is tudok majd belőle ezt-azt alkalmazni. Nekem felnőttként is sok újdonsággal szolgál. Például, ha most meglátok egy fali képet, akkor már nemcsak a szépsége ragad meg, hanem azt is figyelem, hogy milyen technikával készült. A társaimmal hétről hétre sok újdonságot tanulunk – fogalmazott Zsanett, aki mellett több családanya is időt szakít arra, hogy minden héten eltöltsön néhány órát tanulással, miközben ezek az együtt töltött órák kétségkívül rendkívül fontos közösségépítő jelleggel is bírnak. Papp Tünde azt vallja, hogy arra van időnk, amire igazán akarjuk.

– A napi munka mellett ez a tevékenység kikapcsolódásnak is kiváló. A hétköznapi teendőink ilyenkor háttérbe szorulnak, hiszen amellett, hogy oda kell figyelnünk arra, amit csinálunk, mindez pihentető is számunkra. Aki járatlan a kézműveskedésben, kicsit nehezebben veheti az akadályokat, de minden elsősorban szándék kérdése. Lánykoromban láttam a Balatonon egy nagyon szép térelválasztót, és már akkor elhatároztam, hogy ha egyszer alkalmam lesz rá, mindenképpen megtanulom ezt a technikát – hangsúlyozta Tünde.

Most pedig van rá alkalom, és a nők nemcsak tanulnak, hanem barátkoznak is közben. Hajdú Váradi Aranka például két szakkörben is részt vesz, a makramé, valamint a papírcsík-technika alapjait is igyekszik elsajátítani.

– A makramé valamennyivel közelebb áll hozzám. Anyukám kis koromban mutatott néhány alapcsomózási technikát, így némi előtudásom vagy inkább kedvcsinálóm már volt. Amikor megláttam, hogy kezdődik a tanfolyam, nem volt kétséges, hogy jelentkezem. Elhatározás kérdése, rá kell szánni az időt, ugyanis kiváló kikapcsolódási, tanulási és barátkozási lehetőség is egyben. Nem nehéz elsajátítani ezeket a technikákat, ám nagyon oda kell figyelni, precíznek kell lenni. Ilyenkor elfelejtjük a problémáinkat, ha vannak, egy-két órára kizárólag erre koncentrálunk, és közben nagyon feltöltődünk – magyarázta Aranka.

Az időt kigazdálkodók mellett a foglalkozásokon olyan nyugdíjasok is részt vesznek, akik aktívan szeretnék eltölteni a szabadidejüket. Kemencei Mária az unokájára gondolva vágott bele a quilling technika megismerésébe.

– Azért döntöttem úgy, hogy részt veszek a szakkörön, mert van egy hároméves kislány unokám, és szerettem volna, ha az együtt töltött időben taníthatnék neki valami egészen újat. Ezt most karácsonykor meg is próbáltuk, ám még nagyon kicsi ahhoz, hogy komolyabban belemerüljön, biztos vagyok azonban benne, hogy idővel együtt tudjuk majd ezt csinálni. Nem is olyan nehéz, csak egy kis odafigyelés és némi szerzett rutin kell hozzá. Eddig fát, mandalát készítettünk, viszont úgy tűnik, hogy hamarosan eljutunk a kompozíciókig is – fejtette ki Mária.

Szinte művészpalánták nőnek ki a szakkörből Vajdaság-szerte. Magyarkanizsára vonatkozóan mindez az első kézből szerzett tapasztaltak és a saját szemmel látottak alapján bizton állítható. Aki nem hiszi, ne járjon utána, elég lesz, ha eljön arra a kiállításra, amit a szakkörösök munkáiból szerveznek a tavasz folyamán. Minden bizonnyal hírt kell adni majd róla, hiszen már most látszik, hogy remek alkotásokat csodálhatunk majd meg, aki pedig kedvet kap hozzá, be is kapcsolódhat majd a következő csoportmunkába. Meg- vagy újratanulhat régi mesterséget, barátkozhat és feltöltheti a lelkét, úgy, mint ahogyan azt egykor őseink tették, csak éppen mai köntösbe öltöztetve.