Szívben, szellemben egyek!

Négy vajdasági középiskolás és egy délvidéki felnőtt jeleskedett a magyar kultúra napja alkalmából meghirdetett nemzetközi tanulmányíró pályázaton, amelyet 27. alkalommal hirdetett meg a Palóc Társaság a Magyarság Házával együttműködve. A szabadkai Svetozar Marković Gimnázium diákjai, Fejes Nikolett és Francia Henrietta második díjban részesültek, míg a topolyai Mezőgazdasági Iskola és Diákotthonának tanulója, Tóth Emőke harmadik díjat kapott. A középiskolások kategóriájában különdíjjal ismerték el Varnyú Kristóf munkáját, aki szintén a szabadkai gimnázium tanulója. A felnőttek korosztályában a zentai Tripolszky Csilla osztálytanító érdemelt ki második helyezést.

Az idei kiírásra egyébként 96 pályamű érkezett be: 45-öt felvidéki, 24-et magyarországi, 16-ot erdélyi, ötöt délvidéki, kettőt pedig kárpátaljai pályázók nyújtottak be – hangzott el az ünnepélyes díjátadón, amelyet vasárnap tartottak meg Budapesten, az Aranytíz Kultúrházban. Ugyanitt a felkészítő tanárok méltatták a Palóc Társaság évtizedes törekvését arra, hogy a magyar kultúra határtalanságát hangsúlyozza a Himnusz születésének napján. A felvidéki Nagy Edit és Morovics Ibolya mellett a vajdasági Hajdú Ágnes is kiemelte a pályázat jelentőségét. „A családi kincsesládákban szájról szájra terjedő, szívmelengető történetek lappanganak emberségről, szolidaritásról, anyai szeretetről, és még sorolhatnám… S arra várnak, hogy megtalálják a megfelelő fórumot. Őket szólítja meg ez a pályázat: lehetőséget ad a megnyilatkozásra” – írta méltatásában a szabadkai tanárnő, aki kolléganőjével, Móra Reginával együtt a Svetozar Marković Gimnázium tanulóit készítette fel a tanulmányíró versenyre. A vajdasági felkészítők között volt Vajda V. Annamária is, aki a topolyai iskola temerini diákját segítette a felkészülésben.

A tanulmányíró pályázatot a többműfajú, párja nincs magyar kultúra tiszteletére hirdetjük meg évről évre – mondta a díjkiosztón Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke.

– Temesvár, Harangláb, Karcag, Kecskemét, Szabadka, Ipolyság, Révkomárom, és sorolhatnám tovább, hogy hány felvidéki, erdélyi, délvidéki, kárpátaljai és magyarországi település diákjai bizonyítják, hogy legyünk bár hetedhét határra szétvágva, mi magyarnak születtünk, tehát összetartozunk. Összetartozunk, mert egy vérből valók vagyunk. Szívben, szellemben egyek maradtunk és maradunk magyarnak. Ahogyan Sajó Sándor szlovákiai költő annak idején megírta: „Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! Magyarnak lenni: nagy s szent akarat”. Ez a tiszta érzés, ez a biztos tudat cseng ki a dolgozatokból, és ez ad erőt a kisebbségi lét elviseléséhez – fogalmazta meg gondolatait köszöntőbeszédében a társaság megbecsült elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja.

Az ünnepélyes díjátadón az értékelő bírálóbizottság nevében Kolczonay Katalin rádiós és televíziós szerkesztő, magyartanárnő méltatta a pályamunkákat. Az eseményt Gubík Ági felvidéki színművésznő és Balga Erik, az ipolysági Szondy György Gimnázium versmondó diákja tették fennköltté szavalataikkal, a rimaszombati Mákvirágok verséneklő együttes viszont felvidéki költők megzenésített verseivel kedveskedett a közönségnek.