2024. április 24., szerda
PETŐFIRŐL MÁSKÉNT – 200 ÉVE SZÜLETETT PETŐFI SÁNDOR (3.)

Szobrok életének helyszínein

A kiskőrösi, a budapesti és a segesvári Petőfi-szobor története
Soha nem volt még ennyiféle programot felölelő, ennyi személyt megszólító, ekkora összefogással készülő jubileumi rendezvény Vajdaságban, mint most, a nagy magyar költő születésének 200. évfordulója kapcsán Mozdulj! Petőfi! címmel. Lapunk Hétvége mellékletében egy, heti rendszerességgel megjelenő sorozat indul Petőfiről másként címmel, amely szerves része a programsorozatnak.

A Kárpát-medence magyarlakta területein számos köztéri Petőfi-szobrot találhatunk, de a világ több más pontján is áll emlékműve forradalmár költőnknek. 2007-ben például Sanghajban emeltek szobrot Petőfi Sándornak, a Lu Xun parkban. Lu Xun, a XX. század neves kínai költője, akinek köszönhetően ismerhette meg a távol-keleti ország Petőfi nevét, ugyanis a magyar több versét lefordította kínaira. De Petőfi születése 150. évfordulójánEcuador fővárosában, Quitóban is avattak szobrot Petőfinek. És a Magyarok Kijevi Egyesületének jóvoltából 2009 óta az ukrán fővárosban, Kijevben, a Vorovszkij utcai parkban is van mellszobra költőnek. Felsorolni is nehéz lenne, hogy a világon hol van még szobra Petőfinek. Így jelen írásunkban arra vállalkozunk, hogy bemutassuk, hogy Petőfi életének fő helyszínein, szülőhelyén, a március 15-ei történések színterén és halálának helyén mikor és hogyan állítottak emléket az 1848/49-es szabadságharc költőjének.

AZ ELSŐ KÖZTÉRI PETŐFI-SZOBOR

A világ első köztéri Petőfi-szobrát Kiskőrös város lakossága állíttatta fel 1862-ben. A szobor felállításának ötlete azt követően merült föl, hogy a településen szolgáló Sárkány János evangélikus lelkész, Petőfi volt iskolatársa, 1857-ben közzétette a Jókai Mór szerkesztette népszerű képes hetilap, a Vasárnapi Újság hasábjain a keresztelési anyakönyv adatait. Ezt követően Kiskőrösön megkezdődött Petőfi emlékének ápolása, 1861-ben szülőházán vörösmárvány emléktáblát helyeztek el és kezdeményezték a költő szobrának felállítását. Az emlékmű a pesti Gerenday-cég műhelyében készült 1861-ben, a felavatásra azonban csak egy évvel később, 1862. augusztus 6-án került sor, arra is csak igen szerény körülmények között.

A szobor az evangélikus iskolaépület előtti téren kapott helyet, alig pár száz lépésnyire szülőházától.

A szobrot 1934-ben felújították. 1953-ra az emlékmű állapota ismét leromlott, ezért Kiskőrös vezetése úgy döntött, hogy talapzatáról le kell azt emelni és az evangélikusok iskolájának falában kialakított, üvegezett fülkében kell elhelyezni. Az iskolát azonban nem sokkal később lebontották, a szobor pedig a helyi múzeumban kapott helyet. 1983-ban egy újabb felújítás után a szobrot végül Petőfi szülőházának udvarában állították fel. Petőfi portréját a régi talapzatának másolatára helyezték el. A szobor azóta is ott áll a nagy költő születésének színhelyén.

SZOBOR A NEMZET FŐVÁROSÁBAN

A kiskőrösi szoborállítás idején már Pesten is kezdeményezték, hogy Petőfinek szobrot állítsanak. A pesti emlékmű felállításának kezdeményezője az emigrációból hazatérő Reményi Ede volt, korának világhírű hegedűvirtuóza, Görgey Artúr kedvenc zenésze, aki 1860-ban indította meg a közadakozást a szoborra. Az év december 6-án a szoborállítási bizottság is felállt, amelynek tagjai között Reményi, mint elnök mellett olyan jeles személyiségeket találunk, mint Arany János, Jókai Mór, Csengery Antal, Kemény Zsigmond vagy éppen Szász Károly. Petőfi alakjának megformálásával a neves magyar szobrászt, Izsó Miklóst bízták meg 1871-ben. A szobrász még az évben egy európai körútra ment, amelyen többek között Rómába is ellátogatott, hogy tanulmányozza az ottani köztéri szobrokat. A tervek szerint a szobrot 1873-ban Petőfi születésének 50. évfordulóján leplezték volna le, de a szoborállítást több körülmény is késleltette, többek között a bizottság az emlékmű helyével sem volt még tisztában. 1875-ben Izsó Miklós elhunyt. A bizottság így a szobor befejezésével az ifjú szobrászt, Huszár Adolfot bízta meg. Huszár és a bizottság elképzelése az emlékműről azonban nem egyezett. Erről a Vasárnapi Újság 1882. október 15-ei számában a következőket olvashatjuk:

„A szűkebb bizottság, melynek a két elnökön és jegyzőn kívül Greguss Ágost, Királyi Pál, Degré Alajos, Lévay Henrik és Tavaszi Endre voltak tagjai, Keleti Gusztáv elnöklete alatt Thán Mórral, Madarász Viktorral s mint jogtanácsossal Reményi Antallal egészité ki magát, s július 1-én Huszár Adolfot, az Eötvös-szoborpályázat nyertesét ajánlá a nagy bizottságnak, mely az előzetes szerződést jóvá hagyván, Izsó terveinek és mintáinak alapulvétele mellett, őt bízta meg a szobor elkészítésével.
Másfél évig dolgozott a művész mintáján, midőn a bizottság kimondotta, hogy Petőfi alakja a tervezett 9 ½ láb helyett 12 láb magas legyen. Ehhez képest a művész tiszteletdija is fölemeltetett összesen 10. 000 forintra, ugyan annyira, mint a mennyit boldogult Izsó kapott mintáiért.
Huszár Adolf városligeti műtermében 1877 őszén mutatta be vázlatait a bizottságnak. Izsó kissé pathetikus fölfogását ő nyugodtabb magatartású Petőfivel kívánta helyettesíteni; a bizottság azonban nem fogadá el a szép és művészi kivitelű vázlatokat, hanem visszatért Izsónak első kis mintájához. Bár e minta tulerélyes mozdulatát (a fölemelt kezet) módosítani kívánta a bizottság, az alak szabatos és hibátlan kidolgozása mellett annak kivitelére utasitá Huszárt, azzal az indokolással, hogy Petőfi egyénisége és egész élete megtűri, sőt megkívánja, hogy szobrának előállításánál az átalános klasszikai szabály alól eltérni lehessen.”

Huszár Adolf 1879 augusztusára készült el művével. Mivel az öntést egyik magyar gyár sem vállalta, azt végül Bécsben öntötték ki. Közben Reményi Ede lemondott a szoborbizottság elnöki tisztjéről. Az új elnök először ifj. Károlyi István grófot, majd Ráth Károlyt az egyesített Budapest első főpolgármesterét választották meg. A szobor talapzatát 1881-ben Ybl Miklós neves magyar építész készítette el. A szobrot végül 1882. október 15-én a Petőfi téren leplezték le. Az ünnepségen beszédet mondott Ráth Károly, mint a szoborbizottság elnöke, Jókai Mór pedig Petőfihez fűződő emlékeit elevenítette fel. Az ünnepségen jelen volt Tisza Kálmán miniszterelnök, a kormány tagjai, a kassai püspök, a megyék, városok, a főváros, intézetek és egyletek küldöttei, az akadémikusok, az irodalmi társaságok képviselői. Arany János viszont hiányzott, ugyanis ő ekkor már betegen feküdt akadémiai szolgálati lakásában. Néhány nappal a szobor felavatása után, október 22-én hunyt el.

A budapesti Petőfi-szobor

A budapesti Petőfi-szobor

A szobor azóta is ott áll Budapest szívében, sőt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc költőjének emlékműve, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik fontos helyszínévé vált és a magyarországi rendszerváltás ellenzéki tüntetéseinek egy része is itt zajlott le.

SZOBOR A CSATATÉREN

„Július 31-én, a segesvári ütközet negyvennyolczadik évfordulóján, ünnepi zajtól volt hangos a Nagy-Küküllő különben csendes, nyugalmas völgye Fehéregyháza és Segesvár között. Mint valami búcsújáró helyre, zarándokolt oda ez emlékezetes napon a nemzeti kegyelet.

Fehéregyháza lankás mezején koszorú- és virágdísz borította a «névtelen hősök»-nek immár méltó, diszes emlékkel megjelölt közös sirját, kik ott estek el a költővel együtt s kiknek ifjú szivéből ott folyt ki a vér «a harcz mezején ...» Segesvár bástyájának festői magaslatán, magyar szivek dobogása, az édes magyar szó zengése s mozsarak durrogása közben hullott le a lepel Petőfi Sándor érczszobráról. A tüneményes pályafutású, lánglelkű költő mithikus alakja büszke fenséggel jelent meg újra a részben idegen nyelvű nép között, hogy halhatatlan őrszemként most ott a bástya fokán őrködjék a magyar nép, a magyar haza szent ügye fölött, a miért negyvennyolcz évvel ezelőtt odalenn, a völgyi sikon ifjú életét áldozta” – írták a Vasárnapi Újság 1897. augusztus 8-ai számának címlapján.

A segesvári Petőfi-szobor háttérben a csatamezővel  a Vasárnapi Újság 1897. augusztus 8-ai számában

A segesvári Petőfi-szobor háttérben a csatamezővel a Vasárnapi Újság 1897. augusztus 8-ai számában

A segesvári csata színhelyén tehát 1897. július 31-én egy emlékoszlopot állítottak fel, valamint Petőfi Sándor egész alakos ércszobrát. Az emlékoszlopot Alpár Ignácz műépítész terve szerint Bocskor Árpád főmérnök felügyelete alatt a Bosin testvérek készítették el, míg az emlék tetején levő turulmadár Köllő Miklós jeles székely szobrászművész műve volt. A segesvári Petőfi-szobor szintén Köllő Miklós munkája volt. Az ünnepségre a szoborhoz mintegy 460 koszorú érkezett az ország minden részéből. Koszorút küldött a szoborra többek között Jókai Mór, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Képzőművészeti Társulat, a Petőfi Társaság, a Nemzeti Színház, a Színész Egyesület, a Budapesti Újságírók Egyesülete, a Honvéd Egyesület és az Országos Kaszinó.

Ezt a Petőfi-szobrot azonban a történelem viharai, a kiskőrösi és a pesti szoborral ellentétben messzire sodorták eredeti helyéről. Az emlékművet ugyanis 1916-ban a román csapatok Erdélybe történő betörése miatt Budapestre menekítették, majd 1922-ben Kiskunfélegyházán állították fel. A román vezetés később próbálta a szobrot visszakövetelni, de eredménytelenül. Az eredeti szobor helyére 1959-ben felállították Romulus Ladea, román szobrász alkotását, Petőfi-mellszobrát.

A segesvári Petőfi-szobor képe a Vasárnapi Újság 1897. augusztus 8-ai számából

A segesvári Petőfi-szobor képe a Vasárnapi Újság 1897. augusztus 8-ai számából

Vajdaságban összesen hat köztéri Petőfi-szobor áll: Bácskertesen (2006), Muzslyán (2010), Óbecsén (2012), Kanizsamonostoron (2013), Magyarcsernyén (2014) és Szenttamáson (2022). A költő születésének 200. évfordulója alkalmából a Mozdulj! Petőfi! program részeként idén három mellszobrot állítanak fel. A pályázaton nyertes települések a VM4K-tól és a Magyar Nemzeti Tanácstól ajándékba kapják Szilágyi László újvidéki szobrászművész bronzból készült Petőfi-mellszobrát.

Nyitókép: A kiskőrösi Petőfi-szobor (Fotó: kozterkep.hu)