2024. április 25., csütörtök

Egyre csak fogyunk

Badis Róbert szociológussal a tavalyi népszámlálás előzetes adatairól

A Köztársasági Statisztikai Hivatal december utolsó napjaiban tette közzé a 2022-es népszámlálás előzetes eredményeit, ami szerint Szerbia területén 6 690 887 polgár él, az összeírás alapján pedig 2 520 854 háztartás, illetve 3 628 175 lakás van. Számunkra természetesen a leglényegesebb adat az, hogy mennyi lelket is számlál a vajdasági magyarság, tehát a vajdasági községekben, ezek közül is a Tisza mentén mennyien élnek. A legelsővel kapcsolatban még nem tettek közzé hivatalos eredményt, a Tisza menti községeket illetően viszont már beszélhetünk konkrét adatokról. Így a 2022-es adatok szerint a legnépesebb, magyarkanizsai községben összesen 20 905 személyt írtak össze (2011: 25 343). Ezt követi 18 305 személlyel Zenta község (2011: 23 316), 14 236-tal Ada község (2011: 16 991), 9016 összeírt lakossal Csóka község (2011: 11 398) és 8838-cal Törökkanizsa (2011: 11 269). Amennyiben ezeket az adatokat összehasonlítjuk a 11 évvel ezelőtti számokkal, mintegy 20 százalékos fogyatkozásról beszélhetünk.

Az persze vitatható, hogy egyes helyeken a népszámlálás gyakorlati kivitelezése hagyott maga után némi kívánnivalót, ami miatt többen kétségüket fejezték ki a hitelességét illetően.

Badis Róbert zentai szociológus, az Identitás Kisebbségkutató Műhely elnöke szerint senki nem lepődött meg túlságosan az előzetes népszámlálási adatokon, mivel már a szélesebb közvélemény is tisztában van azzal, hogy Szerbia népessége fogyatkozik. Szerinte szakmai körökben is csak az volt a kérdés, mekkora a fogyatkozás mértéke, és mennyire tükrözi a népszámlálás a tényleges állapotot.

– Szerbia népessége a hivatalos eredmények szerint csaknem félmillió fővel csökkent, ez az arány azonban jóval több is lehet. Több évtizedes tendencia, hogy a halálozások száma meghaladja a születések számát, és ehhez hozzáadódik a folyamatos kivándorlás az országból – magyarázta a szociológus, aki a népszámlálás lefolytatásával, az eredmények és a felmerülő kétkedések kapcsán hozzáfűzte, lehetséges, hogy politikai nyomást gyakoroltak a statisztikai hivatalra, hogy magasabb népességszámot mutassanak ki, mint amennyien Szerbiában élnek, viszont az országot és a szakmát is komoly presztízsveszteség érné, ha bebizonyosodna, hogy manipulálták a népszámlálás adatait.

– Egyébként a népszámlálás metodológiájából következik, hogy felülszámlálják az állandó népességet. Például azokat a személyeket nem kell összeírni, akik több mint egy éve tartózkodnak külföldön, azokat viszont összeírják állandó lakosként, akik kevesebb mint egy éve költöztek el, és lehet, hogy nem is jönnek vissza soha.

Badis Róbert úgy látja, hogy a szakmabeliek körében is felháborodást keltett, a nyilvánosságban pedig a kétkedés csíráját ültette el, hogy az adatok ismertetése során az összeírt állandó népességet kiegészítették adminisztratív forrásokból átvett személyek számával.

– A statisztikai hivatal abban az esetben használta ezt a módszert, amennyiben a népszámláló biztos valamiért nem tudott összeírni valakit: nem találta őt otthon, vagy az illető nem jelentkezett a népszámlálónál, illetve elutasította az együttműködést a népszámláló biztosokkal. A különféle állami adatbázisokból azonban egyértelműen kivehető, hogy ezek a személyek Szerbia területén élnek. A Köztársasági Statisztikai Hivatal 7 ilyen adatbázist használt, többek között a központi népnyilvántartást, a kötelező társadalombiztosítás központi, illetve a nyugdíjalap és az egészségbiztosítási pénztár nyilvántartását. Goran Penev neves szerb demográfus szerint vitatható ez a módszertan, mivel nem tudjuk, hogy ezen adatbázisok mennyire tükrözik a valóságot. Véleményem szerint aggályos, hogy csak utólag kaptunk információt arról, hogy ezt a módszert fogják alkalmazni. Előzetesen erről nem esett szó a tájékoztatókon. A másik dolog, ami megkérdőjelezi ezt a módszertant, az Szerbia népességének természetes fogyatkozása, ami a születések és a halálozások közötti különbségből adódik. Ez 477 ezer fő, amíg a teljes fogyatkozás 496 ezer fő volt. E szerint az elmúlt 11 évben 19 ezren hagyták el Szerbiát, ami nyilvánvaló, hogy nem helytálló. A becslések szerint évente mintegy 20–25 ezren hagyják el az országot. Amennyiben viszont az adminisztratív adatbázisokból átvett több mint 200 ezer személyt is veszteségként számoljuk el, akkor szerintem közelebb leszünk a valósághoz. Vajdaságban egy kivételével a nagyobb városokban volt magasabb az adminisztratív adatbázisokból átvett személyek száma, mint például Újvidék, Pancsova.

Badis Róbert a vajdasági magyarság jelenlegi lélekszáma kapcsán elmondta, hogy véleménye szerint a népszámlálási adatok tükrében Vajdaságban 180–190 ezer magyart mutatnak ki.

– Ez mintegy 60–70 ezer fős csökkenést jelent, azzal a kiegészítéssel, hogy ténylegesen ennél kevesebben vagyunk. A legnagyobb népességfogyatkozást elszenvedő községek a Tisza mente települései (Zenta, Csóka, Ada, Magyarkanizsa), ahol több mint 20 százalékos a fogyatkozás. Ezek zömében magyarlakta területek. Véleményem szerint e községekben a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat nem ellensúlyozza az odaköltözők száma, mint ahogyan Újvidék, Szabadka, Temerin esetében ez elmondható. Látható, hogy Vajdaságban a legkisebb népességcsökkenést elszenvedő községek mind Belgrád vagy Újvidék vonzáskörzetéhez tartoznak (Újvidék, Pancsova, Inđija, Zsablya, Temerin) – mondta Badis Róbert.

A szakember szerint ahhoz, hogy a vajdasági magyarság lélekszáma kapcsán változások állnak-e fenn a népszámlálási adatokhoz kötött kisebbségi jogok terén, meg kell várni a végleges, községenként nemzetiségekre bontott adatokat. Az viszont előre látható, hogy mivel egyre kevesebb gyermek születik, közösségünk egyre nehezebben lesz képes fenntartani az oktatási intézményrendszert.

Badis Róbert kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy a népesség fogyatkozásának megállításához egyrészt hosszú távú intézkedésekre lenne szükség, mivel bármilyen beavatkozásnak csak évtizedek múlva lehet eredménye.

– Kommunikációjukban a népesedéspolitikai célokkal minden politikai szereplő egyetért, tettekben azonban a népesedést előmozdító intézkedések erőtlenek. Az állami anyagi támogatás a töredékét fedezi a gyermekvállalás költségeinek. Másrészt a gyermekvállalás nemcsak anyagi kérdés, hanem társadalmi is. Olyan támogató társadalmi környezetre lenne szükség, amely segíti a családokat a gyermekvállalást követő időszakban. A kutatások azt mutatják, hogy azokban az országokban vállalnak több gyermeket a párok, ahol biztonságban érzik magukat, ahol átlátható, kiszámítható és előre tervezhető az előttük álló időszak. A vajdasági magyarság szempontjából pedig még rosszabbnak tűnik a helyzet, hiszen társadalmunk korszerkezete nagyon torz: rendkívül elöregedett társadalomban élünk. Egyre kevesebb fiatalnak kellene egyre több gyermeket vállalnia, hogy a népességfogyásunk megálljon. A statisztikai adatok szerint egyre gyorsulni fog a vajdasági magyarok fogyatkozása – mutatott rá a zentai szociológus.

A tavalyi előzetes népszámlálási adatok a https://popis2022.stat.gov.rs/sr-latn/5-vestisaopstenja/news-events/20221221-prvirezultatipopisa/ internetes címen, míg a 2011-es adatok a https://www.stat.gov.rs/sr-latn/oblasti/popis/popis-2011/popisni-podaci-eksel-tabele/ címen találhatóak meg.

Nyitókép: Gergely Árpád felvétele