Istállóból népszerű vendéglő

A palicsi Kisvendéglő az idén ünnepelte fennállásának 170. évfordulóját. Az étterem története 1852-ben kezdődött mint egy istállóban megnyílt kocsma. Az idő előrehaladtával pedig a borozásokról ismert helyből ételkülönlegességeiről híres és autentikus éteremmé vált. A Kisvendéglő a maga 170 évével minden bizonnyal nem az ország legrégebbi vendéglátóipari létesítménye, de az egyetlen, amely ennyi idő alatt soha nem zárt be és mindig ugyanazon név alatt működött, ugyanis az a két világháború és a délszláv háborúk ideje alatt is fogadta vendégeit. Jelen írásunkban ennek a nem mindennapi étteremnek a történetét elevenítjük fel.

Magyar László a kiváló szabadkai levéltáros röviden, levéltári források alapján Iratvallató című könyvében írta meg a Kisvendéglő történetét. E szerint a Kisvendéglő elődje 1852-ben nyitotta meg kapuit, egy helyi istállóban, ahol titokban mérték a bort. A hely hamar közkedveltté vált a környékbeli szőlőskertek lakói és a nemesek körében egyaránt. Az istállóépületet csakhamar Kiskocsmaként kezdték emlegetni a helybeliek, azért mert a közelben 1845-ben épült vendéglőt Nagykocsmának nevezték. 1854 szeptemberében Manojlovics János Szabadka alpolgármestere hivatalosan bejelentette, hogy az istállónak megadta a italmérési jogot, így a hely immár legális kocsmává vált. A következő évben, 1855-ben az istállóhoz szobát, konyhát és pincét építettek.

E kezdeti időszakban a Kiskocsma a Nagykocsma alárendeltje volt. A két vendéglátó létesítményt minden évben együtt adták bérbe, és étlapjuk is közös volt. Az 1874. és 1875. évi
közös étlapjukon többek között a következő ételeket találjuk: „kenyérleves tojással; sódar aludtléllel; írósvaj retekkel; beecesedett hal; besózott nyelv; veronai szalámi; vaddisznó eleje; neszményi bor, budai és egri vörös; francia pezsgő; császárthea; 1 tálca thea tejjel.” Emellett a vendéglőkben zenekar is játszott, valamint biliárdasztalok is a vendégek rendelkezésére álltak. 1881-ben Kádár Sándorné született Siflis Marica kiskocsmáros egy indítvánnyal fordult Szabadka gazdasági tanácsához, amelyben azt kérte a városi hatóságoktól, hogy a Kiskocsmát a Nagykocsmától függetlenül adják bérbe. Kérelmezte mindezt azért, hogy a kiskocsmáros ne legyen a Nagykocsma bérlőjének alárendeltje, valamint, hogy a Kiskocsma legyen szabad és független vendéglátóipari létesítmény. A városi hatóságok azonban az indítványt elutasították.

Az 1880-as évek elején a Kiskocsma épülete jelentős felújításon és átalakításon ment át. Többek között a kocsma istállótetőzetét kijavították, és zsindellyel fedték be. A munkálatokat Verner János Hönsch Dezső és Gáli Adolf mérnökök felügyelték. 1885-ben aztán a városi hatóságok az italmérés mellett immár hivatalosan is engedélyezték az ételkiszolgálást a kocsmában. A következő év kiemelkedő jelentőségű a vendéglátóegység történetében, ugyanis a Belügyminisztérium 1886. évi rendeletével különválasztotta a Kiskocsmát a Nagykocsmától. Ezzel pedig a Kiskocsma immár Kisvendéglővé vált. A Kisvendéglő 1907. évi étel és ital árjegyzékére arról tanúskodik, hogy itt a vendégeket rendkívül gazdag ínyencséggel várták, mint például hering, csuka, süllő, harcsa, lazac, viza, kecsege, pisztráng, ajóka vagyis szardella ecettel, fogas aszpikkal, őzderék, vadsertés, császármadár, erdei szalonka, fenyves madár, rák. Ezenkívül bő választék volt sajtféléből, gyümölcsből, tésztaféléből, italból, savanyú vízből.

Mint ismeretes aXX. század nagy történelmi viharokat hozott, amely sajnos a mi tájainkat sem kerülték el. Két világháború, impériumváltások, rendszerváltások sorozata fémjelezte e századot. Ezek az események a Kisvendéglőn is éreztették hatásukat, legfőképp a vendéglő forgalmán. Egy bizonyos Horváth Lajosné, aki az I. világháború idején volt a Kisvendéglő bérlője például 1915-ben így panaszkodott a városi hatóságoknak:

„Ez évben fizettem a házipénztárba 2600 koronát házbérre, 400 koronát világításért (…) tavasszal, őszkor és télen semmi forgalom nincsen, a férfiak be vannak vonulva katonának, bejött a sörhiány, ami az én üzletemben főcikk (...) a hús és a piaczi árak roppant magasak.”

A vendéglő azonban az embert próbáló időket is túlélte, sőt még a II. világháború alatt sem zárta be kapuit. A Kisvendéglő épületét az 1950-es években jelentősen átépítették, helyiségeit is átalakították. A szocialista önigazgatás időszakában a vendéglátóipari egység egyébként a Palics – Ludas Közvállalat keretében működött. A Kisvendéglő történetében újabb mérföldkövet jelent 1994. április 25-ei dátum, amikor is létrejött az Elitte Palics turizmussal és vendéglátással foglalkozó vállalat. E vállalat keretében működik azóta is a Kisvendéglő. Az étterem az idén november 26-án nagyszabású gálaesttel ünnepelte fennállásának 170. évfordulóját. Az ünnepségen jelen volt Anđelko Kovačić, a vendéglő pincére is, akit a jubileumi gálaesten értékes díszkarórával jutalmazták, ugyanis ő csaknem fél évszázada dolgozik a Kisvendéglőben. Anđelko Kovačićot mi is felkerestük, aki szerint a Kisvendéglő azért maradhatott fenn ilyen hosszú ideig, mert itt az alkalmazottak megbecsülik a vendéget.

– 1973 végén kezdtem el dolgozni a Kisvendéglőben. Korábban inasként már voltam itt, majd szabadkai Népkörben és a Pátriában dolgoztam, de végül a Kisvendéglő mellett döntöttem, mert már akkor láttam, hogy itt van a jövőm. Ez a hely végül a második otthonommá vált. Néhány hónapot leszámítva mindvégig itt dolgoztam. Negyvennyolc éve vagyok a Kisvendéglőben. A Kisvendéglő egyébként attól különleges, hogy a vendégek széles köre jár hozzánk. Ismertek vagyunk a különféle összejövetelekről, a lakodalmakról, továbbá a svédasztalunkról. Újabban pedig már gyermekszületésnapokat is tartunk. Ilyen itt korábban nem volt. A legfontosabb pedig a vendégekhez való hozzáállás. A vendégek általában jók. Minden azon múlik, hogy mi hogyan fordulunk hozzájuk. Nem tudhatjuk, hogy az újonnan jövő vendégünknek milyen problémái vannak. Lehet vaki mögött hosszú út áll, vagy családi problémái vannak, vagy éppen csak rossz a kedve, de egy-két szép szó és a vendég már mindjárt másképp viselkedik. Ennek köszönhetően a vendégek nem is maradnak el. Van, hogy két-három héttel előre is vannak foglalásaink. Újévre pedig szinte minden helyünk elkelt már. Talán ami jelenleg a legnagyobb kihívást jelenti számunkra, az a munkaerőhiány. Tanulóink most is vannak, de jellemzően a mai fiatalok miután kicsit is beletanultak a mesterségbe, elmennek Magyarországra, Ausztriába, Németországba. Ezen nem is csodálkozhatunk hiszen Nyugaton jóval nagyobbak a fizetések – magyarázta a pincér, és hozzátette, hogy a Kisvendéglőben a hosszú évek alatt Josip Broz Tito, Zoran Đinđić és Tomislav Nikolić is megfordult.

Anđelko Kovačić kiemelte, hogy bármekkora átalakuláson is essen át a vendéglátás, a vendégekhez való pozitív hozzáálláson soha nem szabad változtatni, és ha ez az elv megmarad, akkor a Kisvendéglő akár még további 170 évig is fennmaradhat.