A Mozdulj! Petőfi! programsorozat részeként három vajdasági település gazdagodhat a 200 éve született költőóriás mellszobrával. Szilágyi László újvidéki szobrászművész a Magyar Nemzeti Tanács felkérésére készítette el a három Petőfi-mellszobrot, amelyeket Vajdaság különböző településein helyeznek majd el. Az elkészült alkotásokról a művész mesélt.
– Körülbelül negyven éve várok az alkalomra, hogy elkészíthessem Petőfi szobrát. A nyár végén kerestek meg a megrendeléssel. Nagyon boldog vagyok, hogy végre elkészíthettem, és azért is, hogy sikerült ilyen gyorsan megcsinálnom. A megrendelést követő nap már neki is fogtam a munkához, mert tudtam, hogy nem szabad húznom, hanem gyorsan kell megcsinálnom. Mivel Petőfi már nagyon régóta a fejemben motoszkál, így mintegy 8–10 nap alatt sikerült befejeznem a szobrokat. Ebből a szempontból hasonlítok Petőfire, hiszen ha valaki ilyen forradalmár a lelkében, akkor az nem tud nyugodtam dolgozni. Bennem is egy kis forradalom zajlott, míg készítettem az alkotásokat.
A mellszobrok vajdasági településekre kerülnek (Fotó: Dávid Csilla)
Nagy kihívást jelentett megformálni az ő személyiségét, de elégedett vagyok a végeredménnyel. Olyannak mutattam meg, ahogy én látom. Petőfi nem csak a magyarságnak jelent nagyon sokat, hanem a világköltészetre is nagy hatást gyakorolt. Szerbiában például Dositej Obradovićra és Jovan Jovanović Zmajra is nagy hatással volt. Fiatalon meghalt, de a jó művésznek nem kell sok idő, gyorsan, rövid időn belül kifejezi mindazt, amelyet mi széthúzunk egy életre.
Szilágyi László (Fotó: Dávid Csilla)
Milyennek ábrázolta Petőfit, mely tulajdonságait vitte bele a szoborba, szobrokba?
– Petőfi egy nagyon jellegzetes személy, ezért is aggasztott, hogy eddig nem volt lehetőségem szobrot készíteni róla. Az ő mélysége felmérhetetlen. Huszonhat éves koráig 1000 verset írt, ebből szinte 850 megmaradt. Nagy ritkaság ennyire érettnek, ennyire termékenynek lenni. Nem véletlenül ő az egyik legnevesebb magyar költőnk. Véleményem szerint nem is földi lényről van szó. Petőfi egy olyan ember volt, akit az Isten küldött a Földre, majd visszahívta magához. Egy szobrásznak az adott személy lelkét kell megformálnia, nem pedig az alakzatát. Én megpróbáltam visszaadni azt a hihetetlen energiát, meg azt a lelkiállapotot, amiben ő dolgozott. Nem azt akartam megmutatni, hogy ő sikeres, szép, vagy fiatal, hanem, hogy mi történt benne. Azt is ki akartam fejezni, hogy a magánéletnek nem tulajdonított nagy jelentőséget, csakis a költészetnek és a vers erejének, szépségének.
A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ és a Magyar Nemzeti Tanács pályázati felhívást tett közzé a Petőfi-mellszobrok vajdasági köztéri elhelyezésére. Pályázati igényt nyújthat be minden vajdasági település intézménye, civil szervezete, művelődési egyesülete vagy helyi közössége, ahol még nincs Petőfi Sándort ábrázoló szobor, emléktábla, dombormű.
Örültem, amikor megtaláltam az interneten az egyetlen dagerrotípiát róla. Engem nem érdekeltek a rézkarcok, mert azok szépítették Petőfit. Szép kecskebajusszal és nyakig begombolt öltönyben ábrázolták. Én rögtön láttam, hogy egy ilyen ember nem olyan verseket ír, mint ő. Ez a dagerrotípia pedig meg is erősítette a feltételezésem.
Fotó: Dávid Csilla
Amikor patináltam a szobrokat, akkor kékeszöld patinával festettem, de fecskendeztem is, mert a patinában én a tintát láttam és úgy is éreztem, hogy az ő ereiben nem vér folyik, hanem tinta csobog. Mindezt pedig a későbbi szemlélővel is éreztetni akartam. Valahogy át kellett adnom, hogy az író testén viseli a tintát. A jobb mellén megjelenik egy bronzlöttyenés is, ami a szabadságharcban való részvételét szimbolizálja. Úgy gondolom, ez a részlet pontot tett az egész portréra.
Tekintet (Fotó: Dávid Csilla)
Milyen anyagból készültek el a szobrok?
– A szobrok bronzból készültek. Amikor a mellszoborról van szó, akkor az egyéniséget kell kifejezni. Én három fajta agyaggal dolgozok. A puha agyag követi az ujjaim mozdulatát, így nagyon finoman lehet dolgozni vele. Ezt nem lehet kifejezni márványban, csakis bronzban. Amikor elkészül a gipszöntvény, akkor a gipsz nagyon hűen átadja az agyagot, a bronz pedig a gipszről szinte száz százalékosan átveszi a formákat. Ezért szeretem bronzból készíteni a mellszobrokat, mert itt ki bírom fejezni, amit a kőben nem bírnék. Emellett pedig az emberek sem lesznek olyan meredtek, mintha márványból készíteném. A három szobor egyszerre készült. Úgy csináltam, hogy az elsőről mentem a másodikra és fokozatosan mindig ugyanazt csináltam mindegyik szobron. Többé-kevésbé hasonlóak, de ami a színezést illeti, természetesen nem azonosak.
