Egy évvel ezelőtt a külföldi híradások az orosz hadsereg Ukrajna körüli csapatösszevonásaitól voltak hangosak. Oroszország mintegy százezer katonát vonultatott fel az ukrán határ közelében, emellett az orosz katonai vonatok és konvojok nagy mennyiségű katonai felszerelést, köztük harckocsikat és rakétákat szállítottak a térségbe. Az amerikai és brit hírszerzés már akkor figyelmeztetett, hogy Putyin invázióra készül nyugati szomszédja ellen, szakértők, elemzők, a térség politikai viszonyait jól ismerők nagy része viszont inkább az orosz elnök erőfitogtatásának vélte a csapatmozgásokat, és úgy gondolták, hogy bizonyos engedmények kicsikarása után Putyin visszaküldi a katonákat a laktanyákba. Ma már pontosan tudjuk, hogy nem így történt, és világosan látjuk, hogy akkor valójában egy pusztító háború előkészületeit szemlélhettük élő egyenes adásban, egy olyan háborúét, amilyet évtizedek óta nem tapasztalt Európa. E konfliktus néhány nap híján immár tíz hónapja tart. Hatásait mindannyian érezhetjük: emelkedő árak, infláció, energiaválság. A háború végének pedig még csak a jelét sem látni. A frontvonalak az utóbbi hetekben megmerevedtek, és az I. világháborúban látott állóháború alakult ki a harctereken. Úgy tűnik azonban, hogy ez csak a vihar előtti csend. Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter kedden adott nyilatkozatában arra figyelmeztetett, hogy Oroszország januárban vagy februárban nagy offenzívát indíthat.
(Fotó: Anadolu Agency/Getty Images)
Miután az ukrán csapatok november 11-én puskalövés nélkül foglalták vissza Herszon városát – az egyetlen megyeszékhelyt, amelyet az oroszok képesek voltak elfoglalni az invázió kezdetén –, a háború immár új szakaszba lépett. A déli fronton az ukránok offenzívája Herszon visszafoglalása után leállt, ugyanis nem tudnak átkelni a Dnyeper folyón, mert a visszavonuló oroszok felrobbantották maguk mögött az átkeléshez szükséges herszoni hidat. Donbaszban jelenleg Bahmutban és Kreminánál folynak jelentősebb harcok, de a frontvonal itt is megmerevedett. Az oroszok egyelőre az eddig megszerzett területek védelmére rendezkedtek be, az ukránok pedig az oroszokkal szemben építették ki állásaikat. Ez tehát azt jelenti, hogy most állóháború folyik Ukrajna frontjain. A szemben álló felek beásták magukat, miközben rakéta- és tüzérségi tűzzel igyekeznek veszteségeket okozni az ellenséges haderőnek. Az állóháború kialakulásához a térség időjárási körülményei is hozzájárultak. Az ottani csapadékos késő ősz ugyanis olyannyira feláztatta a talajt, hogy az szinte lehetetlenné tette a harci járművek mozgását, és ezzel együtt a nagy csapatmozgásokat. Vagyis, ahogy arrafelé mondják: megérkezett Sár Tábornok. Közeledik azonban Tél Tábornok, vagyis a kemény kelet-európai tél. A megfagyott talaj pedig ismét alkalmassá teszi majd a harctereket a harci járművek használatára, azaz hamarosan ismét megindulhatnak az átfogó hadműveletek. Hírszerzési jelentések nem egyszer tettek olyan előrejelzéseket, hogy Putyin és az orosz hadvezetés a történelmi tapasztalatokból kiindulva a kemény téli időjárástól remél nagy áttörést a háborúban. Dmitro Kuleba is éppen ezért nyilatkozott egy nagy orosz offenzíváról, amely január vagy február folyamán következne be. A történelem folyamán Tél Tábornok valóban nem egyszer kisegítette már az oroszokat nehéz harctéri helyzetekből, elég, ha csak a Napóleon és a Hitler elleni honvédő háborújukra gondolunk. Hozzá kell azonban tenni, hogy Tél Tábornok eddig szinte mindig a védőket segítette, és a támadókat gyengítette. Most viszont az oroszok a támadók, az ukránok pedig a védők.
Hiába álltak le azonban a nagy hadműveletek a harctereken, az ukrajnai civil lakosság szenvedései tovább folytatódnak, sőt talán nem túlzás azt mondani, hogy fokozódnak. Amióta ugyanis kialakult az állóháború, az oroszok rakétacsapásokkal Ukrajna polgári infrastruktúrájának módszeres megsemmisítésébe kezdtek, aminek következtében a téli hidegben kórházak, lakótömbök, sőt egész városok és országrészek maradnak áram és víz nélkül. Ezek a csapások immár ukránok millióinak életét veszélyeztetik. Az orosz hadvezetés célja világos: amíg nincs mód a harctereken elérni valamilyen látványos sikert, addig a civilek megtörésével próbálják meg térdre kényszeríteni Ukrajnát. Emlékezzünk csak vissza, hogy október közepén, a krími híd felrobbantását követően Putyin Szergej Szurovikint nevezte ki az ukrán fronton harcoló orosz erők új parancsnokává, aki a szíriai harctéren alkalmazott kegyetlen, a civil lakosságot sem kímélő módszerei miatt Armageddon tábornok néven híresült el. Szakértők már akkor hangot adtak félelmüknek, hogy Putyin éppen azért nevezte ki Szurovikint, hogy hírhedt szíriai módszereit vesse be az ukrán ellenállás megtörésére. Úgy tűnik, ezek a félelmek most valóra váltak. Ezenfelül az infrastruktúra módszeres pusztítása akár egy nagy orosz offenzíva előkészülete is lehet egyben. Tegyük hozzá, hogy a G7 csoport vezetői, továbbá számos nyugati politikus felvetette már, hogy a polgári infrastruktúra ilyen mértékű pusztítása már kimerítheti a háborús bűn kategóriáját. Az ügyet az ENSZ által kijelölt nyomozók is vizsgálják.
Keleten a helyzet változatlan – értékelhetnénk egy mondatban a jelenlegi ukrajnai harctéri helyzetet, Erich Maria Remarque után szabadon. Persze ezzel a jól hangzó frázissal, ahogy annak idején az I. világháborúban, úgy ebben a háborúban is csak elfednénk a valódi helyzetet. Igaz, hogy jelenleg a frontvonalak nem változnak oly mértékben, mint a nyár és az ősz folyamán, és a külföldi híradásokban is sokkal kevesebbet hallunk az ukrán helyzetről, mint a háború intenzívebb szakaszaiban, mégis Európa keleti felében továbbra is katonák és civilek ezrei lelik halálukat mindennap, városok dőlnek romba, vagy borulnak sötétségbe. Így nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy belássuk, az újév sem hoz fegyvernyugvást az öreg kontinensen, sőt az orosz–ukrán háború kitörésének egyéves évfordulója akár újabb nagy csapatmozgásokkal köszönhet ránk. Ez pedig azt is jelenti, hogy a világ további áremelkedésekkel, inflációval és energiahiánnyal néz szembe.
