Palicson a Szabadság madara emlékmű megkoszorúzásával vette kezdetét a Vajdasági Magyar Szövetség az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulójának alkalmából szervezett központi megemlékezése. Ennek folytatásában Szabadkán a Jadran Színpadon bemutatták a Határon innen című ünnepi műsort, Dévai Zoltán rendezésében. A rendezvény keretében ünnepi beszédet mondott dr. Fürjes Balázs, a magyar Miniszterelnökséget vezető miniszterhelyettes és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.
(Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
Beszédének bevezetőjében Pásztor István számokról beszélt. Azokról, amelyeket három évtizeden át nem volt szabad közölni. Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban 2 652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el, míg a hazáját nagyjából 176-200 ezer magyar hagyta el. Egy, 2007-ben megjelent tanulmány értelmében amennyiben a Magyarországról véglegesen kivándorló 176 ezer ember a hazájában maradt volna, illetve termékenységük és halandóságuk a hazájukban maradtak szintjével egyezett volna meg, akkor 1990-ben gyermekeikkel és unokáikkal együtt számuk 208 ezer lett volna. „A tanulmány egyik megállapítása az volt, hogy mennyivel több magyar lett volna azokkal, akik elhagyták az országot, ha maradtak, családot alapítottak volna. Vagyis ha nincs ’56. De ha nincs ’56, akkor bizony nemzet sincs ma” – fogalmazott Pásztor István.
Pásztor István szavai szerint a nemzeti ünnepek nem csak az emlékezés lehetőségét teremtik meg, hiszen ilyenkor indokoltan lehet feltenni a kérdést, hogy vajon megfelelően értik-e az emberek a jelen történéseit. Mint azt kiemelte, újra háború zajlik Európában azok támogatásával, akik egyébként Szerbiát kettős mércével mérik, és akik a szankciókat akkor is kiváló megoldásnak tartották, amikor annak elszenvedője Szerbia volt. Pásztor István ezzel kapcsolatban a benzinhiányt, az áramszüneteket, a hideg tantermeket, színháztermek és gyárcsarnokokat, valamint a hiperinflációt idézte fel.
– Emlékszünk rá. És nem úgy vettük észre, hogy ettől megroppant volna a rezsim. Akkoriban még értetlenül kérdezgettük egymást, miért a szankciók, ha nem hoznak eredményt? Manapság már sejtjük, hogy a rezsim megbuktatása másodlagos volt. Az elsődleges cél, a szabadság eszményének a paravánja mögé bújva, a válsághelyzet fenntartása és egy legatyásított ország teljes gazdasági kizsákmányolása volt. A most zajló válság, aminek némelyik eleme kísértetiesen hasonlít azokhoz, amelyek ezt a térséget is legyalulták, komoly változásokat hoznak majd a mi életünkben is, ám meggyőződésem, hogy ha ebben a térségben a józan ész politikája mentén intéződnek a dolgok, akkor ezek a változások között pozitívak is lesznek – fejtette ki Pásztor István.
Mint arra a VMSZ elnöke a folytatásban rámutatott, akik maradnak, azoknak ki kell bírniuk és hinniük kell, valamint összeszorított foggal dolgozni és őrizni azok hiányát, akik elmentek, mert csak így lehet megtartani a nemzetet, a közösséget. Pásztor István hiszi, hogy egyszer elérkezik annak az ideje, amikor megfordul a trend és egyre többen jönnek vissza azok közül, akik máshol keresték a boldogulást. „Közösségi erőnk abban mérhető, hogy mennyi vérveszteséget vagyunk képesek elviselni úgy, hogy nem adjuk fel, hanem megőrzünk mindent, ami a magyarságunk szerint fontos, az iskolákat, a templomokat, a színházakat, az újságot, a rádiót. Megtartjuk az otthont a szülőföldünkön, hogy azoknak, akik megtapasztalták a nyugati szabadság jelenlegi állapotát és megnyilvánulásait, legyen hova hazajönniük.” – fogalmazott.
SZABADSÁG, BÁTORSÁG, NEMZETI EGYSÉG
„1956-ban azt mondtuk elég volt, ≥ruszkik haza≤, elég a kommunista diktatúrából, az emberek kifosztásából, a nemzet megalázásából. 1956-ban azt mondtuk, hogy szabad, független, demokratikus Magyarország. Mondtuk, tettünk és harcoltunk érte. Együtt. ’56 a nemzet példátlan összefogása, egysége és egyetértése volt. Szabadság, bátorság és nemzeti egység, ez 1956. lényege.” – emelte ki alkalmi beszédében Fürjes Balázs. Mint hozzátette, a magyarok a szabadság szerelmesei, míg szenvedélyük a haza és annak szabadsága. A magyarok számára a szabadság nemzetmegtartó erő, hangsúlyozta. Rámutatott, Magyarország vagy szabad, vagy nem létezik. Csak a szabad Magyarország tud tenni határon túl élő közösségeiért, nyomatékosította.
(Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
– Szabadnak lenni azt jelenti, hogy önmagunk lehetünk. Azt, hogy azok vagyunk, akik voltunk, és azok leszünk, akik vagyunk. Azt, hogy nem mások elvárásainak kell megfelelnünk és a saját életünkről mi magunk döntünk. Szabadságharcos időkben a szabadságharcosok dolga kivívni és visszavenni a magyar szabadságot. Demokratikus körülmények között a magyarok szabad akaratukból, választáson hatalmazzák fel a nemzeti kormányt, hogy képviselje a szabadság és a jólét programját. Mi erre kaptunk felhatalmazást a magyar emberektől, a magyar érdekek érvényesítésére. Nekünk, akárcsak ’56 szabadságharcosainak, Magyarország és a magyar nemzet az első, mert magyarul éljük az életet és magyarul nézzük a világot. Ha kiállunk szuverenitásunkért, azt Magyarországért és az egész nemzetért tesszük. Ha kiállunk jogos jussunkért Brüsszelben, azt Magyarországért és az egész nemzetért tesszük. Ha nemet mondunk hazánk, szokásaink és kultúránk erőszakos megváltoztatására, azt Magyarországért és az egész nemzetért tesszük. Hiába a baloldal minden áskálódása és brüsszeli mesterkedése, a kormány a helyén van és csapataink győztes harcokban állnak. Magyarország és a magyar nemzet számíthat ránk, megvédjük a magyarok békéjét, biztonságát, szabadságát és összetartozását, határon innen és túl. Ehhez az is kell, hogy a maga helyén mindenki tegye meg a maga dolgát. Fontos, hogy aki magyarnak érzi magát, az vallja ezt meg a népszámláláson, itt, Szerbiában és a Vajdaságban is. Az ugyancsak fontos, hogy minden vajdasági magyar részt vegyen a közelgő nemzeti tanácsi választáson és szavazatával erősítse a magyarok képviseletét és egységét – fogalmazott Fürjes Balázs.
A miniszterhelyettes szavai szerint a bátorság mellett a rendkívüli egység ugyancsak meghatározó, hiszen cselekvőképessé tesz. Mint kiemelte, ezért törekszik a nemzeti kormány ma is egyetértési pontokat találni a kihívásokkal és a nemzeti célokkal kapcsolatban. „Minél egységesebbek vagyunk a nemzeti ügyekben, annál nagyobb eséllyel visszük sikerre őket. Ez az egység és egyetértés teszi lehetővé a határokon átívelő nemzetegyesítés politikáját és a határon túli közösségek támogatását.” – hallhatták az egybegyűltek.
A SZABADSÁGVÁGY TESZI AZ EMBERT EMBERRÉ
Palicson a Szabadság madara emlékműre Magyarország kormányának képviseletében dr. Fürjes Balázs, továbbá Pálinkás Gábor, a belgrádi nagykövetség ideiglenes ügyvivője és Csallóközi Eszter szabadkai főkonzul helyezték el az emlékezés virágait. A VMSZ nevében Pásztor István elnök koszorúzott. Mgr. Hajnal Jenő elnök és Jerasz Anikó, a Végrehajtó Bizottság elnöke a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében helyezte el az emlékezés virágait. Szabadka város önkormányzatának és a VMSZ városi szervezetének nevében dr. Pásztor Bálint, a városi képviselő-testület elnöke és Boros Elvira elnökségi tag koszorúzott. Az emlékezés virágait a továbbiakban intézményvezetőink, helyi önkormányzataink és a VMSZ helyi szervezeteinek a képviselői helyezték el.
Ezen a napon a szabadságra emlékezünk, emelte ki a koszorúzást megelőzően a sajtónak nyilatkozva mgr. Hajnal Jenő, rámutatva, hogy a következő hónapokban Petőfi Sándor szelleme lengi majd be a tájat, ahol magyarok élnek. Mint hozzátette, ezt a szellemiséget, azaz Petőfi szabadságvágyát és az általa megvívott harcot a magyar nemzet 1956-ban ismét átérezte és átélte. „Ahhoz, hogy egy ember és egy közösség megmaradjon, saját józanságának és saját belső értékeinek a megőrzése szükséges, valamint az a szabadságvágy, ami az embert emberré teszi. Erre emlékezünk az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján” – fogalmazott Hajnal Jenő.
