2024. március 29., péntek

Quo vadis, Olaszország?

Vasárnap tartották meg Olaszországban a választásokat, amelyen fölényes jobboldali győzelem született. Giorgia Meloni Olaszország Fivérei (FdI) nevű pártja 26 százalékkal nyerte meg a megmérettetést, de ami ennél is fontosabb, hogy a hárompárti szélsőjobboldali-jobboldali választási szövetség együttesen 43 százalékot ért el, ami a parlament alsó- és felsőházában is abszolút többséget jelent. Igaz, ez az eredmény nem lesz elegendő a kétharmadhoz, amelyet a közvélemény-kutatások a választások előtt előrejeleztek, Olaszország következő kormányfője azonban minden kétséget kizáróan Giorgia Meloni lesz, aki már azzal történelmet fog írni, hogy elfoglalja hivatalát, hiszen ő lesz hazája első női miniszterelnöke. Emellett az előtte álló feladat is történelminek mondható, hiszen egy, a világot sújtó gazdasági válság közepette, az orosz–ukrán háború árnyékában, az Európai Unió harmadik legerősebb országában kellene sikert felmutatnia, miközben az olasz államadósság a GDP 150 százalékát teszi ki.

Intő jel lehet Giorgia Meloni számára, hogy Olaszországban igen gyakoriak a miniszterelnökcserék, a II. világháború óta ez lesz a 68. kormánya az országnak. Melonit viszont bizakodással töltheti el, hogy pártja az urnák előtt egyértelmű és erős felhatalmazást kapott a választóktól. Ugyanis nem csak a választásokat nyerte meg, hanem a jobboldali koalíción belül is ő az abszolút győztes. Az FdI a három párt közül egyedüliként tudta növelni – méghozzá jelentős mértékben – szavazóbázisát. A 2018-as választásokon ez a párt még csak 4,35 százalékot ért el. A Matteo Salvini vezette Északi Liga viszont a 2018-as 17 százalékát dolgozta le 9 százalékra. Az sem mellékes körülmény, hogy a koalíciónak a kétharmad is részben a Liga gyenge szereplése miatt úszott el. A 85 éves, korábbi miniszterelnök, Silvio Berlusconi vezette Hajrá Olaszország! nevű párt pedig 8 százalékot ért el a korábbi 14 százalékhoz képest. Tegyük hozzá, hogy az FdI a jobboldal házi versenyét legfőképp annak a körülménynek köszönhetően nyerte meg, hogy az Északi Liga és a Hajrá Olaszország! pártokkal ellentétben nem támogatta a Mario Draghi vezette egységkormányt, így a protest szavazatok nagy részét be tudta söpörni, elsősorban a Liga szavazói vándoroltak át hozzá.

Nem mellékes, hogy a fent említett három párt, még ha mindannyian a politikai jobboldalon is helyezkednek el, nem mindenben értenek egyet, még az olyan döntő kérdésben sem, mint az orosz–ukrán háború. Meloni ugyanis ebben a kérdésben az unió fősodrához tartozó állásponton áll, kiáll Ukrajna mellett, elítéli Putyin politikáját, és országa NATO-tagságához is pozitívan áll hozzá. Salvini és Berlusconi viszont közismerten Putyin csodálói, és az ukrajnai invázió kitörése után többször hangoztatták, hogy nincs értelme az Oroszországgal szembeni uniós fellépésnek.

Az unió vezetőinek egy részét aggodalommal tölti el az olasz választások kimenetele, hiszen azt az az FdI nyerte meg, amely az 1995-ben megszűnt szélsőjobboldali Olasz Szociális Mozgalom ideológiai örökösének tartja magát. E mozgalmat 1946-ban Benito Mussolini hívei alapították, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy restaurálják a bukott fasiszta rendszert. Salvinit szintén a nem szalonképes politikusok között tartják számon Brüsszelben, elsősorban markáns bevándorlásellenes politikája miatt. Lengyelország és Magyarország viszont éppen erős szövetségest lát az új miniszterelnökben és leendő kormányában, amellyel reményeik szerint számos kérdésben együtt léphetnek fel Brüsszellel szemben. Emellett az FdI győzelme számos nyugat-európai szélsőjobboldali mozgalomnak is példaként szolgálhat, mint például Marine Le Pennek, a francia ellenzéki Nemzeti Gyűlés vezetőjének. Az Amerikai Egyesült Államok vezetésének viszont nincsenek nagyobb aggályai Meloni győzelme miatt, és konstruktív együttműködésre készül az új olasz kormánnyal.

Az elmondottakat követően a címben feltett kérdésre – Hová mész, Olaszország? – jelenleg nehéz válaszolni, hiszen az országnak a II. világháború befejezése óta nem volt szélsőjobboldali vezetése. Ezért az elkövetkező időszakban érdemes lesz odafigyelni az olasz belpolitikai fejleményekre, ahogy minden bizonnyal az unió és az egész nyugati világ vezetői és a vezető hírügynökségek teszik majd. Az, hogy Meloni a siker vagy a bukás felé viszi leendő kormányát, számos külföldi ország jobboldali és szélsőjobboldali pártjának a mozgásterét is meghatározhatja a jövőben.