2022. augusztus 18., csütörtök

Az igaz barátságot meg kell becsülni

Minden év július 30-án ünnepeljük az egyik legfontosabb emberi kapcsolatunk, a barátság világnapját. Sokáig fontolgattam, milyen megközelítésből ragadjam meg a barátság fogalmát. Mi is az a barátság? Milyenek az igazi barátok? Létezik-e még őszinte, stabil és mindenféle hátsó szándék nélküli barátság? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg bennem, melyekre talán nincs is egyértelmű, általános magyarázat. Ahány ember, annyi élmény és tapasztalás. Müller Péter a rá jellemző éleslátással fogalmazta meg a saját válaszát: „Barátom az, aki előtt a lelkem nyitva van.” Meglátásom szerint az igaz barátság az egyik legnagyobb kincs az életben. A barátok (jelen)léte ugyanis rendkívül pozitív hatással van a testi és lelki egészségünkre. Egyes tanulmányok szerint a baráti találkozások csökkentik a stresszt és nyugodtabb életet biztosítanak a mindennapokban. Már csak a tudat, hogy van kihez fordulnunk akár egy élmény elmesélésére, akár egy nehezebb időszak átvészelésére, olyan nyugtatóan hat, mint egy gyönyörűséges naplemente a természet lágy ölén.

Azt tapasztalom azonban, hogy ebben a felgyorsult világban nagyon sok ember érzi magányosnak magát. Egyre többen vannak, akik nem igazán tudnak megnevezni olyan közeli barátokat, akiknek a támogatására baj esetén számíthatnának. Ennek az egyik oka lehet az is, hogy a közösségi média egyre nagyobb térhódítása gyakran abba az illúzióba ringat minket, hogy a több száz (esetleg több ezer) ismerősünk megnyugtatóan magas száma egyenértékű a barátaink számával. Ez azonban távolról sem igaz. A ma embere inkább a társas magányt éli a nagy tömegben, ahelyett, hogy a meghitt barátság melegéből töltekezne. Inkább üzenetezés formájában veszi fel, vagy tartja a kapcsolatot másokkal, minthogy inkább a személyes találkozást választaná.

(Illusztráció – Pixabay.com)

A felnőtté válás során megjelennek a munkavállalással és a családalapítással kapcsolatos nehézségek, amelyek rengeteg energiát és időt igényelnek. A fókusz áttevődik inkább a szerelmi partnerre vagy az új családra, így kevesebb idő jut a barátokra, ezáltal az eltávolodás is megjelenik. Számos példa van arra is, hogy az ember inkább magában tartja a gondjait, bajait, minthogy kiöntené magából. Ez fakadhat abból is, hogy már annyi csalódás érte az életben, hogy elveszett a bizalma mások felé. Egyáltalán van-e még bizalom a mai világban? Van-e általános recept arra, hogy kiben bízhatunk meg? Véleményem szerint ez a barátság egyik alapköve. Amikor egy szóval sem kell megemlíteni a másiknak, hogy ,,ez maradjon köztünk”, ugyanis ez teljesen egyértelmű. A bizalom megléte a kulcs a kendőzetlen, őszinte beszélgetésre, és a teljes megnyílásra. Manapság, ha valaki rendelkezik egy igaz baráttal, végtelenül gazdag embernek mondhatja magát. Ugyanis ők azok, akik tágítják a látóterünket, modelleket nyújthatnak nekünk, amelyekkel azonosulhatunk. Segítenek abban, hogy hűek legyünk önmagunkhoz, fokozzák önbecsülésünket, mivel elfogadnak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, és gazdagítják érzelmi életünk minőségét. A barátok nélküli emberek hajlamosabbak önmagukat vádolni a történtekért, hiszen semmiféle külső viszonyítási pontjuk nincs.

Fontos azonban az is, hogy milyen barátokkal vesszük körbe magunkat. Van egy sokszor előkerülő gondolat, amely Jim Rohn motivációs trénertől származik: „Annak az öt embernek vagy az átlaga, akivel a legtöbb időt töltöd.” Mennyi olyan kapcsolatot látunk, ahol a felek egymásból nem a legjobbat hozzák ki, hanem akár kifejezetten rossz hatással vannak egymásra. Talán a legkézenfekvőbb példa, amire mindannyian emlékszünk, a kamaszkor. Nem mindegy, hogy céltudatos, pozitív barátokkal, vagy a bulizást egyedüli célként tekintő haverokkal vettük körbe magunkat. Ez persze a későbbiekben, a későbbi kapcsolataink során még sokat változik, finomodik, azonban mindig igaz lesz az, hogy a környezetünk jelentős hatással van ránk. Ha olyan emberek vagy barátok vannak a környezetünkben, akik inspirálnak és motiválnak bennünket, akik derűlátóak és pozitív példaként állnak előttünk, értelemszerűen mi is hasonló irányba indulhatunk el, mindenféle nehézségek ellenére. Valószínűleg az élethez való hozzáállásunk, az életszemléletünk is jóval pozitívabb és sikerorientáltabb lesz, mint azoké, akik a borúlátó, mindenben csak a negatívumot kereső emberekkel vagy barátokkal veszik körbe magukat. Összegezve: az életformánk egyik legmeghatározóbb szegmense, hogy kik, vagyis milyen emberek állnak mellettünk. Ha pedig megtaláltuk az igazi lelki társunkat, a legjobb barátunkat, tekintsük rá valódi kincsként, ugyanis az igazi barátság olyan lelki azonosulás, amely ritkán fordul elő ezen a világon.