Százharminc éve a húsvét különleges időpontra esett. Magyarország 1896 tavaszán a honfoglalás 1000. évfordulójának megünneplésére készült. A feltámadás ünnepe közvetlenül a grandiózus millenniumi ünnepségsorozat előtt volt. Így az országban már a húsvét is a készülődés jegyében telt. Nem volt ez másképp Szabadkán sem. A Szabadka és Vidéke című, vasárnaponként megjelenő szabadkai hetilap március 22-ei számában arról írtak, hogy a népiskolák az ünnepség rendjére vonatkozó pontos és részletes utasítást kaptak a minisztériumtól.
„A közoktatásügyi miniszter rendeletet bocsátott ki, melyben a népoktatási intézetekben tartandó millenniumi ünnep rendjét állapítja meg. Az iskola ünnepély álljon: 1. Hálaadó istentiszteletből a templomban. 2. A voltaképeni iskolai ünnepből az iskolában. 3. A népiskolákban kirándulásból. Külön füzetben a miniszter részletes programmtervezetet ád a tanítóknak. Utasítja a tanítókat, mikép díszítsék föl az iskolai épületet s 17 pontban állapítja meg a tulajdonképi iskolai ünnep programját. Először eléneklik a gyermekek a himnusz két versét; következik az iskolai helyi hatóság elnökének rövid beszédje. 3. Egy gyermek elszavalja Inczédy László »Ezer év« című versét. 4. Értekezés a honfoglalásról, legalább félóra. 5. Két gyermek Magyarország meg koronázott térképéhez lép, jellemzi Magyarország földjét s elszónokolja Lévai Mihály »Hazám« című versét. Azután következnek hosszú sorban Magyarország történetének főbb mozzanatai rövid beszédben és versekben, melyeket a fiuk és lányok elmondanak és szavalnak. A 14. pont szerint a tanító elmondja, fölsorolja Magyarország történetének legkiválóbb férfiak (6–7 perc). 15. Az iskola legjobb tanulója társai nevében fogadást tesz, hogy mindig hű polgárai lesznek a hazának. A szózat két versének eléneklése befejezi az ünnepet.”
Természetesen a március 29-én virágvasárnap megjelent számban arról sem feledkeztek meg, hogy a millenniumi készülődés közepette lassan véget ér a nagyböjti időszak. A lap közölte a nagyheti istentiszteletek sorrendjét a szabadkai templomokban. Az olvasók egyaránt értesülhettek a templomok egész heti miserendjéről. A húsvét 1896-ban április 5-ére esett. A hetilap április 12-én megjelent számában arról olvashatunk, hogy az akkori ünnepség a szokásosnál is nagyobb tömeget mozgatott meg városunkban.
„A feltámadási ünnepély nagyszombaton a sz. Teréz főegyházban 6 órakor vagy 20,000 ember buzgó részvétével tartatott meg; a fényes szertartást Mamuzsich prépost végezte. Zászlóik alatt vettek részt a körmenetben az ipartestület, a kath. legényegylet; a pincéregylet. A különböző hatóságok és hivatalok ezúttal is irásbelileg hivattak meg az ünnepélyre. Teljes számban megjelent a katonai tisztikar, a törvényszék elnökével stb.. csak a városi törvényhatóság, élén a főispánnal maradt el tüntetőleg a saját pátronusa alatti templomból. De mit tehet ő róla, ha olyan az Ízlése. Egy ismerősünk megjegyezte, hogy az oltári szentséget vivő pap mögött senki sem társalgóit, de annál megbotránkoztatóbb volt egy vár. tisztviselő félének a magatartása, aki kalappal a fején, szivarral a szájában tolongott a közönség között.”
Miután a húsvéti ünnepek elmúltak, városunkban ismét a millenniumi ünnepséggel kapcsolatos események kerültek előtérbe. Április 12-én az ezredéves kiállítás szabadkai háziipar bizottsága a polgári leányiskolában kiállítást tartott azokból a tárgyakból, amelyeket az országos kiállításra terveztek elküldeni. A kiállításon megjelent többek között Schmausz Endre főispán, Mamuzsich Lázár polgármester, Vermes Béla országgyűlési képviselő, bajsai Vojnich Máté városi főügyész és Jakobcsits Gyula városi főjegyző is. A hetilap április 19-ei számában a következőket olvashatjuk az eseményről:
„Sok és szép munkát láttunk ott, kitűnt Titz Erzsi és Haverda Mariska művészi hímzése, Lichtneckert Károlyné szmirnai módon készített szőnyegei, bunyevác asszonyok gyapjú szövetei u. m.: tyilimek és pregaesák, szerb asszonyok usznovka vásznai, továbbá úgy szerb mint bunyevác asszonyok bársonyra és vászonra tett arany és ezüst hímzései. Általános feltűnést keltett Dulichné Sztipics Erzsébet arannyal gazdagon hímzett bordó bársony jellegzetes bunyevác öltözéke. Mindannyi élő bizonyítékai a szabadkai házi iparnak életre valóságáról. Csak az volt a kár, hogy ezen érdekes és tanulságos kiállítás még azon nap délután 6 órakor záratott be, de kellett, mert már másnap Budapestre küldettek föl a tárgyak az országos kiállításra.”
A nagy millenniumi ünnepségeket a következő hónapban tartották meg.
Nyitókép: gallery.hungaricana.hu
