2024. április 26., péntek

Nem vagyunk vesztes nép

Huszárok tisztelegtek a nándorfehérvári csata hősei előtt

Kék dolmány és zöld csákó. Kardlendítés. Huszárok is meghajoltak az idén a nándorfehérvári csata elmékére felállított emlékkőnél a Kalemegdanon. Mint arra beszélgetésünk során vitéz Csizik Mihály, a Vitézi Rend Baranya Megyei Törzskapitányságának vezető székkapitánya, illetve a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetség 7-es számú huszárezredének kapitánya rámutatott, eljött az ideje annak, hogy ne a vesztes csatáinkra emlékezzünk, hanem a győztes csatáinkat is megünnepeljük. Ám amíg a jeles alkalom (566. évforduló) kapcsán beszélgettünk, beavatott minket abba is, hogy bár számos kitüntetéssel rendelkezik, ezúttal csak a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetség arany érdemkeresztjét, illetve az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetség érdemkeresztjét, valamint a Vitézi Rend jelvényét tűzte ki.

Kétcolos alatt egy egycolos paszomány – vitéz Csizik Mihály főtiszti csákóval (Fotó: Miklós Hajnalka)

Kétcolos alatt egy egycolos paszomány – vitéz Csizik Mihály főtiszti csákóval (Fotó: Miklós Hajnalka)

– A magyar huszár teremtette ezt a gyönyörű szép viseletet. Mindenekelőtt a hadseregben alkalmazták, mindenhol ezt a zsinóros megoldást találjuk, ám nemcsak a honvédség, a hadászat terén alkottunk, hanem később a polgári öltözékben is megjelenik, hiszen a zsinóros ruhák a huszárruházatból eredeztethetők. A huszárok adták ezt egész Európának.

– Ünnepi katonai viselet ez?

– Igen. Ami most rajtam van, az a szalonöltözet. Amikor a huszárok is megjelentek rendezvényeken vagy eseményeken, a tisztek ezt a viseletet hordták. Mint ahogy a rendtársamon látható, ez a teljes öltözék: alul a csizma, a pantalló, felül pedig a dolmány látható. A dolmányon még, ha lóháton voltunk huszárok, vagy vagyunk, akkor panyókára (vállra – szerz. megj.) vetve a mentét is fölvesszük. De gyalogosan a huszár csak akkor vette fel a mentét, ha télen hideg volt, de akkor teljesen felhúzta a dolmány fölé.

A 7-es számú huszárezred vitézei (Fotó: Miklós Hajnalka)

A 7-es számú huszárezred vitézei (Fotó: Miklós Hajnalka)

– Ilyen hőségben mennyire kellemes huszáregyenruhát viselni?

– Nagyon jól kitalálták elődeink ezt, ők azért a praktikumra is gondoltak, hiszen amellett, hogy télen-nyáron védte a huszárt, ez a sűrű zsinórzat nemcsak díszként szolgált a ruhán, hanem a kardvágás ellen is védett.

– Milyen jelzéseket fedezhetünk fel a csákón?

– Egyrészt, ha megnézzük, a csákó kemény. A kardvágás ellen védte a fejet. Ugyanakkor ezen viselik ma is a huszárok a rendfokozatot. Kétcolos paszomány húzódik a rendtársam csákóján, az főhadnagyi rang, nálam pedig a kétcolos alatt van egy egycolos paszomány, ami pedig a főtiszteknél, tehát az őrnagynál, alezredesnél, ezredesnél volt látható. Egy tiszt az mindig díszesebb ruhában volt, mint egy közkatona, a közhuszár az egyszerűbb ruházatot viselte. Ezüst- és aranygombos viseletet különböztethetünk meg, attól függően, hogy fehér vagy sárga gombos huszárezredhez tartozott az illető. A fehér gombos tisztek az ezüstgomb mellett az ezüstzsinórzatot hordták, ugyanennek (7-es számú) a huszárezrednek van a sárga gombos megfelelője – 12 huszárezred létezett 1848–49-ig a császársági huszárság révén –, 6 fehér gombos és 6 sárga gombos ezred volt ugyanis, mindegyiknek megvolt a párja. A 7-es Reiches und Kronprinz huszárezrednek a párja a 10-es számú Vilmos huszárezred volt, amelynek ugyanez a színe, vagyis égszínkék ruha és fűzöld színű csákó, csak a gombok színe sárga. Vagyis a huszárezredben színben mindig két ezred ugyanazt a színt hordta, csak a gombok és a zsinórok színe különbözött. Illetve a tiszteknél a paszomány is különbözött. Minden közhuszár a sárga-fekete átszövéses zsinórt viselte. Ezt ma is sima huszárzsinórnak hívják. Az ő esetükben csak a gombok színén lehetett megkülönböztetni, a két huszárezred közül hova tartozik a katona.

Az ezüstgombos tiszti dolmány (Fotó: Miklós Hajnalka)

Az ezüstgombos tiszti dolmány (Fotó: Miklós Hajnalka)

– Először jöttek Belgrádba a huszárok.

– Én voltam már egyszer Belgrádban korábban, még a háború idején (kilencvenes években – szerz. megj.). Azóta egy kicsit megváltozott a város. Ezen a megemlékezésen először vettünk részt, de tervezzük, hogy az otthoni hagyományőrzők körében is népszerűsítjük majd. Így jövőre, remélem, az anyaországból egy kicsit többen is részt veszünk ezen a megemlékezésen. Fontosnak tartom a csatát. Nyilván egyrészt azért, mert egy győztes magyar csata volt ez. Sajnos az anyaországban megfigyelhető, különösen a korábbi időszakban, hogy a vesztes csatáinkról emlékeztünk meg leginkább. Itt azt gondolom, szemléletben egy kicsit változnunk kell. Nekünk voltak győztes csatáink, és nem vagyunk vesztes nép.

A két arany érdemkereszt és a Vitéz Rend jelvénye  (Fotó: Miklós Hajnalka)

A két arany érdemkereszt és a Vitéz Rend jelvénye (Fotó: Miklós Hajnalka)