2022. szeptember 25., vasárnap

Karinthy mint létállapot

Nyílt próba részese lehetett a közönség a VM4K-ban

Verebes Ernő: Koponyánk, körülbelül című előadásának nyílt próbáját tekinthették meg az érdeklődők vasárnap este a szabadkai VM4K udvarán. A produkciót a Divine Comedy Company – Isteni Színjáték Társulat adta elő, amelyet Oláh Tamás teatrológusnak, dramaturgnak az alkotókkal való beszélgetése követett. Az előadás rendezője Kálló Béla Jászai Mari-díjas színművész, szereplői pedig Csizmadia Gergely és Boros Ádám, budapesti színművészek. A koreográfus Táborosi Margaréta, a rendezőasszisztens, súgó, ügyelő pedig Ficsor Eszter.

Az előadás Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül című regénye nyomán készült, és az alkotók meghatározása szerint egy drámai látlelet. Az „Utazás…” Karinthy életre-halálra szóló kalandja saját valósága körül.

Kálló Béla rendező lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy ez egy olyan téma, amit nem sokszor vesz elő az ember.

– Ez tulajdonképpen egy haláltörténet. Ha valaki egy ilyen szenvedéstörténeten megy keresztül, mint Karinthy Frigyes, azaz rákbetegséggel, agydaganattal és műtéttel kell, hogy szembesüljön, egy olyan kockázatot is vállal, hogy vagy életben marad, vagy nem. Amikor elkezdtük ezt az előadást készíteni, akkor még nem sejtettem, hogy a pandémia milyen károkat fog okozni. Nem tudtam, hogy milyen mélypontra viszi az embereket, és azt sem, hogy ebből milyen nehéz lesz majd kievickélni. Karinthy agyműtétje gyakorlatilag majdhogynem egyenlő ezzel az egész pandémiás időszakkal, hiszen szembesültünk azzal, hogy ez halállal jár, szembesültünk a veszélyeivel, az óvintézkedéseivel, a rettegéseinkkel, az elszakítottsággal, a magányunkkal, és egyszer csak jött egy feloldozás, egy felszabadító dolog. Az agyműtét sikerült és a pandémiától is valamilyen szinten megszabadultunk. Az életünk újraértelmeződött. A zöld zöldebb lett, az emberi kapcsolatok is újraértelmeződtek. Elkezdtünk az értékrendünkben sorrendet változtatni, az erkölccsel komolyabban foglalkozni, hiszen az idő és az emberi élet is véges, amibe sok minden bele kell, hogy férjen, főleg azok a dolgok, amik már átértékelődtek a szemünkben. Ez az előadás erről szól. Biztos vagyok benne, hogy a produkció nem lesz közömbös a nézők számára, ugyanis ebben a történetben azért mindenki egy kicsit magára tud ismerni. A katarzis, ha nem is az előadás alatt, de utána biztos meg fog történni. Az, hogy le kell állni, hogy kérdéseket kell feltenni, hogy tükröt kell önmagunk elé tenni, ma már elengedhetetlen. A mai világ egy ,,ember húsdarálógép”, és a Karinthy-világ ezzel szembesít bennünket. A „karinthyság”, számomra, leginkább egy kedélyállapot. Határtalan, minden hiúságtól mentes, szeretetteli létélmény – fogalmazott a rendező.

Fotó: Dér Dianna

Mint mondta, az előadásnak a pandémia előtt indultak neki, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

– Nagyon jó, hogy megálltunk vele, mert a járványhelyzet alatt még nem tudtuk mi a kiút. Akkor azzal a problémával foglalkoztunk, hogy benne vagyunk a problémában. Most már azzal tudunk foglalkozni, hogy milyen utána, hogy ma milyennek látjuk a világot. Ez az átértelmezett időszak. Most aktívan, nagyjából két hónapja foglalkozunk a darabbal. A hivatalos bemutatóra talán októberben kerül sor a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban és a budapesti Karinthy Színházban – tette hozzá Kálló Béla.