2024. április 19., péntek

Konstrakta kezet mos

Kedden tartották meg az idei Eurovíziós Dalfesztivál első elődöntőjét, ma este pedig a második lesz. Ez most azért fontosabb, mert fellép a Szerbiát képviselő Konstrakta az In corpore sano című dallal.

A cím az Ép testben ép lélek mondásra utal, a Konstrakta név pedig egy szerb énekesnőt rejt. Ana Ignjatović néven született Belgrádban 1978. október 12-én, a Belgrádi Egyetem építészeti karán diplomázott. Milan Đurić építésszel 2009-ben házasodtak össze és két gyermekük született. A Konstrakta név is valamelyest az építészetre utal, szójáték a konstrukcióra.

Habár Ana Đurić mindeddig nem volt a figyelem középpontjában, mégsem számít teljesen ismeretlennek. Tagja volt a Mistakemistake együttesnek, nagyobb ismertségre viszont a Zemlja gruva! zenekar révén tett szert. A Zemlja gruva!-t valójában egy zenei projektumként, platformként képzelték el, amelyben a tagok nyitottak a más zenészekkel való együttműködésre, így számos zenész megfordult benne. A zenekar három lemezt jelentetett meg – több dalukat Konstrakta jegyzi –, kétszer vettek részt az Eurovíziós Dalfesztivál szerbiai válogatóján, a Beoviziján, és azt is elérték, hogy Amy Winehouse egyik előzenekara legyenek az énekesnő hírhedt belgrádi koncertjén, ami egyben az utolsó is lett, mielőtt tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Nemrég Konstrakta szólópályára váltott, ami nem maradt sajtófigyelem nélkül. Az első dalát, a Žvaket 2019-ben adta ki, és rögtön el is magyarázta, hogy a szövege a dezorientációról szól. A második, a Neam šamana 2020 márciusában jelent meg. A dalt a bulvárlapok egyik gyakori szereplője, Emina Jahović ihlette, miután azt írták róla, hogy a válása után sámánhoz fordult segítségért. Konstrakta azt is gyorsan letisztázta, hogy ez a dal a lelki identitáskeresésről szól, és nem beszólás a kolléganőnek, akit egyébként nagyon szeret. Konstrakta tehát szólóban is felhívta magára a figyelmet, de mielőtt elindult volna a siker útján, közbeszólt a pandémia. Míg másokhoz hasonlóan azt várta, hogy normalizálódjon a helyzet, további dalokon dolgozott. Az idei év elején egy úgynevezett zenei triptichont adott ki, azaz három zeneszámot, a Noblt, az In corpore sanót és a Mekanot, amelyeket egy tizenkét perces videoklip fog össze.

Az In corpore sanóhoz a Beovizija előtt senki se fűzött nagy reményeket. Olyan dalról van ugyanis szó, amely merőben eltér mindazoktól, amelyeket Szerbia eddig az Eurovízióra küldött. A koreográfiája mintha egy kis performance lenne: Konstrakta kezet mos. A győzelem az énekesnőt is meglepte, azt mondta, nem számított rá, a reakciók pedig azóta is egyik végletből a másikba ugrálnak. Egyesek úgy vélik, hogy Szerbia végre valami újat mutat színes zenei palettájából, mások szerint furcsa a dal, mert Konstrakta nem is énekel benne, hanem szaval, a lavóros kézmosás pedig nagyon igénytelen. Bárki bármit is mond és gondol, a szerbiai válogató után Konstrakta nagy teret kapott a médiában, az újságírók pedig szinte mindenről kikérdezték, beleértve a zenei karrierjét, a családi életét és az anyaságot is. Konstraktával kapcsolatban azt is megjegyezték, hogy nem kertel, általában egyenes választ ad a kérdésekre, mintha igyekezne elhessegetni mindenféle misztériumot. Állítása szerint otthon főz, mos, takarít, közben dalokat ír, az In corpore sano ötlete akkor jött, amikor a kutyáját sétáltatta. A szöveget illetően az énekesnő azt is mondta, hogy többféleképpen értelmezhető, ami felől nincs kétség, hiszen Porfirije pátriárka is a maga módján elemezte a dalt egyik prédikációjában, sőt találkozott is Konstraktával.

Az idei Eurovízión az orosz–ukrán háború borzolja a kedélyeket. Konstraktánál már idehaza is botrányt váltott ki egy asztal, amelynél fotózkodott, a bútordarabból ugyanis kirajzolódik a Z betű, ami kerülendő lett, mert az oroszokkal való szimpatizálást jelenti. Most pedig egy állítólag albán véleményező szerint Torinóban szándékosan lógatta kezében a szerbiai zászlócskát, amivel integetni szoktak, hogy az fordítva álljon és úgy nézzen ki, mint az orosz. Az biztos, hogy Konstrakta nincs könnyű helyzetben, hamarosan pedig az is kiderül, hogyan értelmezi Európa a „mosom kezeimet” színpadi gesztust.