Már egy hete az országban nem alkalmazzák a védettségi igazolványokat, megszűnt a gyülekezésszabadság korlátozása, nem kötelező a védőmaszk viselése az üzletekben, a hivatalokban, a szórakozóhelyeken, a mozikban, a színházakban és a legtöbb közintézményben a koronavírus járvány miatt. Az enyhítések életbe léptetése bizakodásra adhat okot, hogy a koronavírus-járvány hamarosan már csak egy csúf emlék marad az életünkben. Természetesen mindenki örül a kedvező fejleményeknek, de a legjobb az lenne, ha véglegesen megszabadulhatnánk a járványtól, ami az elmúlt két évben több mint tizenötezer áldozatot követelt, valamint rengeteg kárt okozott és sok mindenben megnehezítette vagy ellehetetlenítette az életünket. A jövőt illetően derűlátó vagyok, de kétségeim vannak, hogy tényleg véglegesen búcsút inthetünk-e a járványnak és a korlátozásoknak, miután a napokban újra berobbant a koronavírus Kínában, ahol emiatt ismét városokat zártak le.
Készülj a legrosszabbra, reméld a legjobbat! Már régóta ezt az elvet vallom, ha valamilyen nehézséggel, kihívással vagy megpróbáltatással kerülök szembe és nincs kibúvó, hanem tenni kell azt, aminek meg kell lenni. Így volt ez két éve is, amikor március 6-án regisztrálták az első szerbiai koronavírus-esetet Topolyán. Az ismeretlen vírus miatt óriási félelem és bizonytalanság volt az emberekben, bennem is, miután nem tudtuk, hogy mire számíthatunk. Ennek ellenére elképzelhetetlennek tartottam, hogy a koronavírus fenekestül felfordítja, majd évekre teljesen át is rendezi az életünket. Sajnos, néhány nap múlva keserűen csalódnom kellett, mert a szerb kormány március 15-én rendkívüli állapotot hirdetett. Bezártak az óvodák, az iskolák, az egyetemek, megtiltották a tömegrendezvényeket, majd három napra rá kijárási tilalmat vezettek be. Sokkoló volt helyzet, miután lezárták a határokat, az élelmiszerboltokat, az üzemeket és a létfontosságú hivatalokat leszámítva szinte minden bezárt, elmaradtak a kulturális rendezvények és a sportesemények. Az országban hónapokra leállt az élet a szigorú intézkedések miatt, amit akkor és mai is eltúlzottnak tartok, de ennek ellenére a mindennapokban ehhez kellett alkalmazkodni. A védőmaszk viseléséhez, a kézfertőtlenítéshez, a kijárási tilalomhoz, a bezártsághoz, az online oktatáshoz és még sok minden máshoz, amire korábban nem volt példa az életünkben. Szörnyű időszak volt, mert közben általános volt a létbizonytalanság a koronavírus miatt, mert nem tudtuk, hogy mennyire lesz pusztító hatással az ország népességére. Szerencsére végül is tömeges halálozást nem okozott, mint ahogyan egyes szakértők jósolták, de annál több társadalmi és gazdasági problémát okozott.
Dávid Csilla felvétele
A koronavírus-járvány rövid és hosszú távú káros hatásait időbe telik majd felmérni. A gazdasági hatásai viszont szinte azonnal jelentkeztek, ami felért egy világgazdasági válsággal. A nyersanyag-utánpótlás és a termelés leállt vagy akadozott, akárcsak a szállítások. A szolgáltatóiparban sok ember a munkáját is elveszítette, egyes ágazatokban csökkentek a bérek, megnehezült a munkavégzés, aki tehette, otthonról dolgozott. Kezdetben számtalan gondot okozott a mezőgazdaságban, mivel a földművesek csak külön engedéllyel mehettek ki a határba elvégezni a tavaszi munkálatokat. Körülményessé vált a mindennapi ügyintézés a hivatalokban, mert minden lelassult vagy ellehetetlenül. A járvány társadalmi hatásairól szintén kevés szó esik, de talán legsúlyosabban a legfiatalabb és legidősebb korosztályokat érintette, több okból is. A járványhelyzet miatt egyébként is veszélyeztetett idős személyek rendszeres egészségügyi ellátása, köztük a különféle kezelések és a műtétek végzése megnehezült vagy ellehetetlenült. A kisgyerekek és fiatalok életéből pedig egyszerűen közel két évet ellopott a vírus, miután a művelődési, sportesemények és a tömegrendezvények huzamosabb ideig szüneteltek, illetve a szórakozóhelyek is zárva tartottak. A kényszermegoldásként bevezetett online távoktatásról pedig gyorsan kiderül, hogy soha nem pótolhatja a jelenléti oktatást. Mindemellett az online oktatás megszervezése és lebonyolítása óriási terhet jelentett a diákoknak, a tanároknak és a szülőknek is.
Két éve kezdődött a koronavírus-járvány Szerbiában, de most már újra védőmaszk nélkül jöhetünk-mehetünk és tehetjük a dolgunkat, ami nagyon jó és ezt ki kell használni, mert az élet nem állhat meg. Az elkövetkezőkben ezért igyekeznünk kell minél teljesebb életet élni, kihasználva lehetőségeinket és a képességeinket a tanulásban, a munkában, a szórakozásban és a családi életben. A szomorú évforduló pedig kiváló lehetőséget nyújt a társadalom számára, hogy levonja az elmúlt két év tanulságait, hogy ha újra ehhez hasonló helyzetbe kerül, akkor azt minél egyszerűbben és könnyebben vészelje át az ország. Mert nem tudhatjuk, hogy ebben a forrongó és konfliktusoktól terhelt világban mi vár ránk az elkövetkező időszakban.
