2024. május 5., vasárnap

Zemmour előretör

A bohócok korában élünk. Tulajdonképpen nem is bohócok. Csak az első (az olasz) volt az. Ő is inkább komédiás. Csak magát a jelenséget emiatt a bohócokhoz kötöttük. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a politikán kívülről jelentkezik egy ember, az egész politikai gárdával szemben megnyeri a választásokat és a politika élére kerül. Persze a politika végül mindig felülkerekedik és valahogy beolvasztja a tegnap még rajta kívül esőt. És a bohóc báb lesz, mint Ukrajnában, vagy szörnyeteg mint Brazíliában.

Érdekes maga a jelenség, mert azt mutatja, hogy az embereknek, akiket választásra szólítanak fel, elegük van a politikából és az azt folytató pártokból. Mert ha hatalmon vannak, nem néznek semmit, csak azt, hogy hatalmon is maradjanak. Ellenzékben pedig nemet mondanak még akkor is, ha a kormány azt mondja, kétszer kettő négy. A képviselőnek még annyi jogot sem adnak, mint az Egyesült Államokban, hogy maga mérlegelje a dolgokat és esetleg másképp szavazzon, mint a párt álláspontja alapján párttársainak többsége. Anélkül, hogy ennek következményeként felelősségre vonnák.

Valójában Emmanuel Macron, az Európában is sok vizet zavaró francia elnök is ennek a jelenségnek a terméke. Jött egy ember a hatalmon egymást váltó pártokon kívül, és megnyerte az elnökválasztást. Utána pedig érvényt próbált szerezni annak az elképzelésnek, hogy nem a nyertes párt tagjai, hanem az igazán rátermettek lesznek a miniszterek. Persze a politika rajta is felülkerekedett. Pártja van, és a többi párt egyszerűen kizárta azt a tagját, aki tisztséget vállalt az új kormányban. De a politika alapjában megváltozott: az eddig egymást váltó két párt közül egyiknek sincs esélye, hogy hatalomra kerüljön.

Most a jövő áprilisában esedékes francia elnökválasztás előtt jelentkezett egy új bohóc. Valójában ő sem bohóc, hanem újságíró, író, kommentátor. Esélye sincs arra, hogy megnyerje a választást, de azt máris elérte, hogy alaposan felbolygatta a francia közéletet, új helyzetet teremtett a belpolitikában.

Eric Zemmournak hívják. Most 63 éves, de a három plusz három embere, aki sokszor változtatta munkahelyét, rengeteg művével van jelen a francia közéletben. Önmagát gaulle-istának, bonapartistának mondja. A három plusz hármat azzal érdemelte ki, hogy három műve rangos díjat kapott, de háromszor el is ítélték: 2011-ben faji diszkrimiáció hirdetése miatt, 2018-ban és 2020-ban vallási gyűlölet szítása miatt.

Munkahelyei között a jelentéktelen újságok mellett ott van a Figaro Magazine is. Népszerűséget azonban a televízióban szerzett, először a Páris Premiére-ben, de milliós tábort csak a szélsőjobboldali CNews nevű televízióadóban. Műveinek mindegyike Franciaország csúcskérdéseivel foglalkozik, ilyen címekkel: Francia mélankolia, Francia öngyilkosság, Francia sors.

Nem tudni, miért szánta rá magát arra, hogy indul az elnökválasztáson. Biztos azonban, hogy a megfontolások között döntő szerepe volt a bohócok sikerének. A franciák is észrevették, hogy milyen sikerük van azoknak az elnökjelölteknek, akik a politikán kívülről érkeznek, és azért bíznak bennük, mert elegük van a hivatalos politikából. Olyan embernek kell tehát indulnia, akinek már van némi népszerűsége, de eddig semmi köze nem volt a politikához.

Ezt a véleményt támasztja alá, hogy azon az összejövetelen, amelyen Zemmour indulása mellett döntöttek, két sikertelen elnökjelölt is részt vett. Az egyik 2002-ben a szavazatok 1,19 százalékát szerezte meg, a másik pedig 2016-ban 1,45 százalékot kapott. Ha mást nem, azt biztosra vették, hogy indulása megbontja azt a rendet, amelyben Macron kapja a legtöbb szavazatot, fő kihívója Marine Le Pen, és még azt is előre tudni, hol végezhet egy olyan jelölt mint Jean-Luc Mélenchon.

Két okból esett Zemaourra a választás, hogy a bohócok eme szerepét eljátssza. Először is népszerűsége: milliók nézik a tévében, legújabb könyvéből már az első négy nap alatt 78 ezer kelt el. Másodszor: megjelent könyveiből már összeállhat a választási program.

Mert Zemmour emlegeti azt is, hogy Macron „az országot kiszolgáltatta a nemzetközi tőkének”. És foglalkozik mellékes dolgokkal is. Például azzal, hogy nem kell komolyan venni a rendőri beavatkozást. (Franciaországban 20 évvel büntetik, ha a rendőri beavatkozásnak halálos áldozata van, 15 évvel, ha következménye rokontság és 5 évvel, ha következménye 8 napnál túl gyógyuló sérülés.)

Programjának igazi mondanivalója, hogy a mohamedánok veszélyt jelentenek az országra, elsősorban is megbontják a faji tisztaságot. Hivatkozik még arra is, hogy az amerikai társadalomban milyen veszélyt jelentenek a négerek. (A fehérnek kétszer annyi esélye van arra, hogy meggyilkolják, mint a négernek, és a meggyilkolt fehérek 80 százalékát néger ölte meg.) Az igazi veszély azonban az, hogy a franciák között elszaporodnak a „mohamedán franciák”, sőt a mohamedánok máris „népet jelentenek a népben”. A nyugdíjasok és a gyerekek 50 százaléka már mohamedán.

A jelek szerint ez a program elég lesz ahhoz, hogy megelőzze a „hagyományos másodikat”, Marine Le Pent, de nem elég, hogy eljátssza a bohóc szerepét. Két okból. Egyrészt azért, mert a franciák fő gondja nem a faji tisztaság, hanem a vásárlóerő megőrzése. Másrészt Zemmour zsidó és nem olyan régen még kiírtani valók voltak, mert a zsidók veszélyeztetik a faji tisztaságot.

Mindenesetre támogatottsága növekszik. A nyáron még csak 5 százalékos volt, szeptemberre 10 százalékos lett, októberig 16 százalékra emelkedett. A becslések szerint ez nem elég Macron legyőzésére, de ahhoz elég, hogy Marine Le Pen helyett másodikként ő kerüljön a második fordulóba.