2021. december 2., csütörtök

Ne vegyünk mély lélegzetet!

Egészségtelennek minősült tegnap számos szerbiai városban a levegő a nemzetközi és hazai légszennyezettség-kimutatások szerint is. El lehetne mondani, hogy a régióban Szerbiában a legrosszabb minőségű a levegő, ha Bosznia-Hercegovina néhány városa nem jegyzett volna még a hazaiaknál is magasabb értékeket. Persze, sovány vigasznak számít az, amikor bizonyos nem kívánatos helyzetben az embert azzal akarják jobb kedvre deríteni: van ennél rosszabb is. A közös cél ugyanis a levegő minőségének javítása kellene, hogy legyen, s nem az, hogy a szomszéd kissé rosszabb eredményeire hivatkozzunk. Belgrádban, Újvidéken, Szabadkán, Užicében, Obrenovacon, Lazarevacon, Gornji Milanovacon is sokkal magasabb volt a levegőben a PM2.5 és a PM10 részecskék koncentrációja az egészségesnél. A PM10 és a PM2.5 számít a legkárosabbnak az emberi szervezetre, mint ismeretes, a szálló por részecskéinek elnevezéséről van szó, amit angolul finomszemcsés anyagoknak (particulate matter, PM) neveznek, innen származik a rövidítés is. Tegnap éppen a PM2.5 részecskék voltak túlsúlyban a határértéket alaposan átlépő szennyező anyagok között, Szabadkán például 7,2-szer több volt a levegőben ebből a részecskéből, mint amennyi az az Egészségügyi Világszervezet mércéje szerint elfogadhatónak számít. A szabadkaiak azonban még „nyugodtak lehettek”, ott ugyanis „csak” 103-mat tett ki a légszennyezettségi index, Újvidéken például 204-et, mert a tartomány legnagyobb városában az említett PM2.5-ből 30,7-szer több volt a levegőben, mint az elfogadható lett volna. Az AQI-jelzés értelmében 0 és 50 között szennyezés nélküli, 51 és 100 között közepesen szennyezett, 101 és 150 között az érzékenyek számára egészségtelen, 151 és 200 között egészségtelen, 201 és 300 között rendkívül egészségtelen, 300 felett pedig már veszélyes a levegő. A vajdasági adatok, ahogyan szinte minden nap az utóbbi években, most is azt mutatták, hogy a hivatalos ajánlás szerint „a gyerekeknek, az egészségügyi gondokkal, szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, asztmával küzdőknek nem javasolt az utcára menni, a többieknek pedig maximálisan csökkenteniük kell az odakint eltöltött időt, s kerülni a gyors és mély légzést igénylő kint végzett tevékenységeket”.

(Illusztráció – Pixabay.com)

Teljesen világos tehát, hogy hosszú ideje megoldatlan problémának számítanak a levegő minősége terén megmutatkozó gondok Szerbiában. Bizonyára nem egyik pillanatról a másikra következett ugyanis be ez a helyzet, de tény, hogy 2020 előtt alig foglalkozott a kérdéssel valaki, a média figyelmének sem állt a középpontjában. Amikor tavaly sokan felfigyeltek a riasztó adatokra, s arra, hogy világviszonylatban is az egyik legrosszabb helyen áll az ország, az államfő pedig rákérdezett az illetékes miniszterre, él-e egyáltalán, tesz-e valamit is a kérdést illetően, a nyilvánosság figyelme is nagyobb mértékben szegeződött erre a témára. Az új gyárak nyitása, ami a gazdaság számára jó, a levegő számára azonban nem olyan jó hír, a gépkocsik számának növekedése, ami az életszínvonal lassú emelkedését jelezheti, de a levegő minőségének folyamatos romlásával jár, az elmúlt években tovább rontott az amúgy sem túl rózsás helyzeten. A mobiltelefonokon található időjárás-előrejelző appok korábban, magam is emlékszem, nem jelezték ki olyan gyakran Újvidék vonatkozásában, hogy rendkívül egészségtelen a levegő, mint manapság.

Néhány nappal ezelőtt tették közzé azoknak a vállalatoknak a listáját, amelyek a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a légszennyezéshez. Nem meglepetés, hogy a hőerőművek, nagyobb gyárak valamennyi kimutatás élén szerepelnek.

Szerbia tavaly 46,7 milliárd dinárt költött környezetvédelemre a statisztikai intézet adatai szerint, 10 százalékkal többet, mint az előző évben. Az összeg 55 százalékát a levegő védelmére költött pénz jelentette. Ha figyelembe vesszük, hogy a tavalyi költségvetési kiadások a második pótköltségvetéssel 1774 milliárd dinárt tettek ki, s a környezetvédelem ennek 2,65 százalékát jelenti mindössze, talán egyértelművé válik, hogy az eszközök növelése, továbbá az uniós források kihasználása, a megújuló energiaforrások térhódítása nélkül aligha remélhetünk mérsékeltebb szennyezettségi adatokat. Addig is: tudatosítanunk kell magunkban, hogy védőmaszkra a pandémiát követő időkben is nagy szükségünk lehet.