Pontosan két hónappal ezelőtt, szeptember 20-án nyílt meg Szabadkán az Öt kenyér pékség és a Blaha Lujza cukrászda. A különlegessége, hogy szociális alapon működik. Paskó Csaba atya, az Öt kenyér pékség és a Blaha Lujza cukrászda igazgatója így írt a közösségi oldalon a vállalkozásról: „Egy szociális projekt keretén belül létrejött, a katolikus egyház, Szabadkai Egyházmegye Karitasza által fenntartott és működtetett pékség vagyunk. Fő szociális elvünk, hogy megtanítsuk az embereket halászni ahelyett, hogy halat osztanánk nekik. Szándékunk a segítségnyújtás!
Amikor nálunk vásárol, azt a szociális projektet támogatja, amely jelenleg 17 embernek ad munkát, köztük négy csökkentett munkaképességgel rendelkező embernek is. Önnek viszont sokkal fontosabb tudnia, hogy termékeink egészségesek, mert csak természetes alapanyagokat használunk termékeink előállításánál. Ezzel viszont Önnek szeretnénk a segítségére lenni.”
Hétéves álom vált valóra a pékség meg a cukrászda létrejöttével. A szociális jellegű foglalkoztatás errefelé még gyermekcipőben jár. A nagy vállalás azonban nemcsak a működése tekintetében emeli ki a hasonló helyek közül ezt a pékséget, hanem a kínált áru is különleges. A kézműves, kovásszal készült különböző kenyérkülönlegességek és a torták meg a sütemények is sok vásárlót vonzanak. Szabadkán még most is ismerősök egymás között gyakran beszélnek erről a pékségről vagy éppenséggel az itt kapható süteményekről. A cukrászda névválasztása telitalálat volt. Blaha Lujza szabadkai kötődésére irányítja a figyelmet úgy, hogy készíteni kezdték a róla elnevezett tortát is. A nemzet csalogánya nagyon szeretett főzni, és nagyon szerette a finom ételeket. Nagy társasági életet élt, és több, általa készített fogás is bekerült a korabeli szakácskönyvekbe. „Három házassága alatt folyamatosan vezetett háztartást, és gyakran voltak híres vacsoravendégei. Jóízű, de egyszerű, magyaros fogásokat főzött. Pl. Munkácsy Mihály rajongott a szegedi paprikásáért és kapros-túrós lepényéért, az újságírók pedig feldicsérték a báró Splényi Ödönnel kötött házasságakor ünnepi ebédként feltálalt füstölt húsos lencsefőzelékét. A társaságban sikert aratott különlegességei közül több is felkerült nívós éttermek étlapjára. Így a libamájas-gombás bélszínszeleteit szívesen fogyasztotta Újházi Ede és asztaltársasága a városligeti Wampetics vendéglőben (a Gundel elődjében). Konyhaművészetének híre eljutott Erzsébet királynéhoz is, aki egy gödöllői sétáján útba ejtette az énekes díva ottani nyaralóját. A tulajdonos távollétében a vincellér felesége mindent megmutatott, így Sisi a magyaros szoba mellett nyilván a lekvárokkal, liktáriumokkal (gyümölcsízekkel) és befőttekkel teli stelázsit is megtekintette.
A művésznő szerette a diót, a mandulát, a málnalekvárt, a vaníliakrémet. Szabadkán egy ottani cukrász vaníliakrémmel töltött csokoládés fánkja volt a kedvence. A mester nevét nem ismerjük, de bizonyos, hogy ő alkotta meg Blaháék rózsaszín fondant-mázas esküvői tortáját, amely a Blaha Lujzáról elnevezett finomságok leghíresebbike” – olvasható a mindmegette.hu oldalon.
Az új cukrászda névadójának karrierje Szabadkán kezdődött. Mindössze 15 éves volt, amikor férjhez ment, és a róla elnevezett tortát szolgálták fel az esküvőjén.
SZABADKÁN VÁLT HÍRESSÉ
„Reindl Sándor a nagyváradi érettségi bizonyítvány megszerzése után, 19 évesen, belép a császári hadseregbe. Nyíregyházán állomásozott a délceg katonatiszt, aki messze földön híres volt nótázásairól. Egy kirándulás alkalmával találkozik Ponti Lujza színésznővel, s egymásba szeretnek. Ellenezik a szülők a házasságot, ám a szabolcsmegyei Pazony községben 1848. február hó 24.-én mégis megköttetik az.
A szabadságharc szele végigsöpör Szabolcson is, és Sándor a haza védelmében beáll huszártisztnek. A szabadságharcos őrmester az 1849-es fegyverletételt követően, sokakhoz hasonlóan, bujdosásra kényszerül. A bujdosás egyik állomásaként találkozik a Láng Boldizsár vezette vándor színházi társulattal. Befogadják, és Várai Sándor álnéven feleségével együtt járják a felvidéket a társulattal. 1850. szeptember 8-án Losoncról tart a szekérkaraván Rimaszombat felé, amikor a várandós Ponti Lujza Rimaszombat első lakóházában, Marczel József csizmadia-mester házában, megszüli kislányát, Reindl Ludovikát.
Édesanyja után mindenki Lujzinak hívta, amit élete végéig meg is tartott. A társulat szinte saját gyermekének tekinti. Öt évesen már apróbb színpadi szerepeket kap. Gyerekkora a vándor társulattal telik, egyre több szerephez jut, és kiváló énekhangja révén sikereket arat. »Cukorbaba«-ként emlegetik, ám a cukorbaba élete csupa nélkülözés és létbizonytalanság.”
„Két dologra vágytam – nyilatkozta a kezdetekre utalva Blaha Lujza – Cipóra és Cipőre… annyit tudok, hogyha ha belesülök, nem kapok vacsorát. Ezt apa minden nap tízszer is elmondta. Ettől félek a legjobban, és a borzasztó félelem miatt nincs lámpalázam.”
Felszabadult, kedves, tiszta éneklésére felfigyel a szakma. Tizennégy éves korában társaival a szekér Szabadkára vitte. A délvidéki gazdag város színházpártoló közönsége, de igazgatója, Sípos Károly és társai is hamar felfedezték kivételes tehetségét. Egyik korabeli zenés darab betétdala, a „Harsog a trombita” kezdetű, tőle indult országos slágerkörútjára. Sikerére mi sem jellemzőbb, hogy még a suszterinasok is mindenhol fütyülték. A szabadkai előadásokat katonazenekar kísérte, Blaha János vezényletével. A cseh származású (Jan Blaha) osztrák katonaember volt, magyarul nem beszélt. Lujza itt ismerkedett meg a 37 éves, nála jóval idősebb cseh karmesterrel, aki felismeri a tehetséget az ifjú színésznőben. Blaha úr beleszeret, és 1865-ben Szabadkán feleségül veszi pártfogoltját. A hagyomány szerint egy, sajnos meg nem nevezett szabadkai cukrászmester kreálta Blaha felkérésére az esküvőjükre a később a művésznő nevével elhíresült Blaha tortát. (Abban az időben Szabadka cukrászata sok országos, sőt a határokon túl is elismert mestert foglalkoztatott!)
A MAGYAR SZÍNJÁTSZÁS NÉPSZERŰSÍTŐJE
Ő indította el Lujzát a színpadi sikerek útján. A 16 éves Blaháné 1866-ban Debrecenbe szerződik, ahol hamarosan országos hírű primadonnává érik tehetsége. Közönségének a kedvence lesz, majd 19 évesen, 1869-ben megözvegyül. A pesti Nemzeti Színház igazgatója, Szigligeti Ede hall a nevezetes Blaháné felől, és szerződést ajánl fel színházában, Zichy Jenő támogatásával. A 21 éves Blaha Lujza a Nemzeti Színház tagja lesz. 1875 augusztusában Egerben vendégszerepel, s ezenközben megismerkedik runyai Soldos Sándor miskolci földbirtokossal, aki megkéri a kezét. 1875. szeptember 20-án a budapesti belvárosi templomban hatalmas érdeklődés közepette házasságot kötnek. 1875-ben felépül a Népszínház – később Nemzeti Színházként is szerepel – a mai Blaha Lujza téren (a teret a főváros Blaha 70. (1920) születésnapjának tiszteletére róla nevezte el.)
Blaha Lujza mindenkit elvarázsoló személyisége, énektechnikája valósággal áthódította a közönséget a pesti német színházakból. A túlnyomórészt németül beszélő Pest közönségénél a magyar érzés és kultúra iránti olthatatlan szeretetet Blaha támasztotta fel hamvadó poraiból. Operett, népszínmű, opera, dráma mindegy volt, Soldosné tarolt, sikert sikerre halmozott az évek során.
1879-ben, négyévi házasságot követően, békében elválik Soldostól. Ez idő tájt vitába keveredik az új igazgatóval, aki túlzottnak tartja anyagi követeléseit, és ennek következtében több külföldi turnén vesz részt. Párizsi fellépései kapcsán írja a Le Figaro: „…Szép asszonyom, jöjjön ki Párizsba, és tanítsa meg a francia színésznőket, hogyan kell francia operettet játszani…” Az 1880. év végén gyöngyösi jótékonysági koncerten megismerkedik Báró Splényi Ödönnel (rendőrtanácsossal). s 1881. február 26-án megesküsznek. 1883 májusában hosszabb időt tölt Bécsben, előadások sorát adja, a kritika a legmagasabb dicséretben részesíti. 1886-ban a szerb háború idején jótékonysági hangversenyt ad a sebesültek javára, s Milán szerb király Natália-aranyéremmel tünteti ki.
A NAGYASSZONY
1887-ben megbetegszik, gyors orvosi beavatkozás menti meg az életét, majd 1894-ben Balatonfüreden házat vásárol, a visszavonulás éveire gondolva, az ideiglenes lakások, házak, bérhelyiségek hontalanságait feloldva. Beleszeret a balatoni vitorlázásba, s „Olyan nincs” néven jachtot vásárol. A Balaton levegője és a szabad szárnyalás a vízen új távlatokat ad számára, és némiképp romló egészségi állapota számára. 1914-től fogva visszavonultan él nővérével, majdan Manci nevű kis unokájával.
Agyára húzódó betegsége egyre erősödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult. Ablakából hosszan nézte egykori színházát. Egy végzetes tüdőgyulladás vette le végleg a lábáról, fölépült ugyan, de attól fogva haláláig ágyhoz kötötten élt. 1926. január 18-án, 76-éves korában távozott a színész „Nagyasszony”. A Blaha Lujza haláláról kibocsátott hivatalos gyászjelentés pontos szövegmásolata: „A Nemzeti Színház igazgatósága és személyzete nagy megilletődöttséggel és szomorúsággal jelenti, hogy özv. miháldi báró Splényi Ödönné, Blaha Lujza, a Nemzeti Színház örökös tagja, a koronás érdemkereszt stb. tulajdonosa, ez év január 18.-án délelőtt hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után csendesen elhunyt. Több mint öt évtizeden keresztül szolgálta a magyar színjátszást páratlan lelkesedéssel, odaadó szeretettel és a legszebb művészi eredményekkel. Temetése a Nemzeti Színház előcsarnokából lesz 1926 január 20-án, szerdán délután 3 órakor és a megboldogult földi maradványait a Köztemető-úti temetőben, a székesfőváros által adományozott díszsírhelyen helyezzük örök nyugalomra. Budapest, 1926. január 18-án”
Temetése az országban százezres tömegeket mozdított meg. Ravatalánál kétszáz fős cigányzenekar búcsúztatta a nemzet csalogányát, Jókai és Ady nyughelye mellett kapott örök szállást. Temetése méltó volt a nemzethez, és leginkább Kossuth Lajos, Rákóczi Ferenc és Jókai temetéséhez fogható. Erdélyből, a Délvidékről, Szabadkáról és a felvidéki városokból külön csoportok érkeztek a nemzet nagyasszonyától végső búcsút venni. „… És ha – amint érzem – az én jó közönségem haló poromban sem fog sajnálni tőlem egy virágszálat, itt adom tudtára, hogy hova vigye: Koszorús költőnk Jókai Mór sírjának szomszédságába, ahová magam kívánkoztam… Lejár az időm” – írja naplójába zárásául ezeket a sorokat.
Gyermekei: Blaha Sándor (1874–1948), aki később államtitkár lett, és Blaha Sári (Soldos Sári, 1876–1956), aki sikertelen színésznő lett. (Iby P., gradsubotica.rs)
