A Bácskossuthfalváról származó Német Klaudió igazán sikeres utat járt be eddig a történelem háborúktól és békéktől hemzsegő macskaköves útján. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudomány Karán az idén fejezte be történelem alapszakos tanulmányait, jelenleg a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának mesterszakos hallgatója. A fiatal történészpalánta 2020 novembere óta publikál a Jó Pajtás gyermeklapba, ahol a nagy népszerűségnek örvendő Barangolás a történelmünkben című rovatot vezeti. Klaudió első könyve 2017-ben jelent meg Makacs moroviciak címmel, a második kötete az idén november végén lesz elérhető, mely A rebellis Csubela Ferenc – A politikus kisebbségi jogvédelme és magyar víziója a széteső Jugoszláviában címet viseli. Klaudióval a hamarosan megjelenő könyvéről, valamint jövőbeli terveiről beszélgettünk.
A történelmen belül milyen témákkal foglalkozol szívesen?
Fotó: Lakatos János
– Alapvetően külhoni magyar történelemmel foglalkozok, és ezen a téren, legyen szó erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy épp vajdasági történetekről, nagyon sokat olvasok róluk. A kutatási területem viszont szorosan Vajdasághoz köthető – ezen belül javarészt inkább a titói Jugoszláviával foglalkozom, azon belül is azzal, hogy a vajdasági magyarok hol helyezkednek el ebben a letűnt országban. Kezdve a titói Jugoszlávia kezdetével tehát 1944-től egészen a délszláv háború végééig foglalkozom a vajdasági magyarok történetével, ebből az időszakból több kutatást is végeztem már. Előtte főleg a helytörténetre fordítottam a figyelmem, de ezzel a mai napig is foglalkozom.
Hogyan választottad ki a könyv témáját?
– Mivel különösen érdekel a délszláv háború is, pontosabban a vajdasági magyarok helyzete a háborúban, ezért szinte magától értetődő volt, hogy Csubela Ferenccel foglalkozzak. Ő egy olyan karaktere a vajdasági magyarságnak, akit méltatlanul feledtek el, akiről nem beszélnek a vajdasági fiatalok, akire már csak az idősebbek emlékeznek. Gyakorlatilag arra vállalkoztam, hogy Csubela Ferencnek a politikai pályáját dolgozzam fel. Véleményem szerint Csubela valamelyest a saját kora előtt járt, mivel olyan víziója volt a vajdasági magyarságról és a kettős állampolgárság lehetőségéről, illetve a vajdasági magyar autonómiáról, amelyek mindenképpen előremutató gondolatok voltak. Ami miatt szerintem Csubela egy különleges aktor a vajdasági magyarok történetében, az az a tény, hogy ő ugyanazt a kisebbségi jogvédelmet képviselte a szocialista Jugoszláviában – az 1970-es években – és ugyanazért a jogokért küzdött az 1990-es években is. Az elv nagyon egyszerű volt: akkor tud sikeres lenni az az ország, amelyben élünk, ha a kisebbségeknek is ugyanazon lehetőségeik vannak mint a nagyobb nemzetnek. Úgy gondolom, hogy ez az a szellemiség, amit muszáj bemutatni a vajdasági közönségnek, hogy ne csak úgy emlékezzünk Csubela Ferencre, mint a Vajdasági Magyar Szövetség első elnökére, hogy beszéljünk arról az útról is, amely ide elvezetett, aminek köszönhetően ő volt az első elnöke annak a pártnak, amely jelenleg a vajdasági magyarok körében a legsikeresebb.
Mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást a könyv megírása során?
– A kutatás nagyon nehéz volt, egyrészt azért, mert a visszaemlékezők, bár nagyon sok dologban egyetértettek, mégis bizonyos információkban nem voltak biztosak, sőt voltak olyan információk, amikre egyáltalán nem emlékeztek – ezáltal a kutatás folyamata nagyon nehéz dolog volt, nem feltétlenül amiatt, mert sok forrásom volt, hanem amiatt, mert Csubela Ferenc élete egy olyan nehéz téma, amelybe elsőre őszintén beletört a bicskám, azért mert fiatal koromra való tekintettel sajnos nem volt lehetőségem foglalkozni ilyen témákkal. Önmagában a délszláv háború ténye és ennek az embernek a tevékenysége benne, olyan falakba ütköztetett, ami miatt hosszasan késtem a kötet megírásában ,részben a tapasztalatlanságom, részben a fiatal korom miatt is.
Milyen forrásokból kutattál?
– Korabeli hangfelvételekből, rádióarchívumokból, újságokból, valamint korabeli évkönyvekből, szakirodalomból, visszaemlékezésekből kutattam – rengeteg forrásom volt, és én merítettem is a lehetőségekből, tehát volt miből főzni. Nagy probléma volt a témá megosztottsága és óriási konfliktusforrása, ezért nagyon sok elutasítást kaptam a visszaemlékezések elmesélésére való felkéréskor, valamint voltak olyanok, akik azt mondták, hogy visszahívnak, de azóta sem hívtak – talán ez volt a legnehezebb része a kutatásnak, aztán természetesen az írás, mert alapvetően egy nehéz témát dolgoztam fel, amelyet nehéz volt megírni is.
Mint kutató, író hogyan látod Csubela Ferencet?
– Az az igazság, hogy jómagam, nem hiszem, hogy szeretnék erről véleményt mondani, de alapvetően én a szakmai szemszögből közelítem meg Csubelát, persze magánvéleményem is van, amit nem feltétlenül akarok megosztani, mert úgy hiszem, hogy ezt nekem adta a kutatás, sokat adott a személyiségemhez. A tapasztalatom viszont az, hogy mindenkinek mást jelentett Csubela Ferenc személye, a véleményeket a kiadvány Vélemények a Kárpát-medencéből részében olvashatjuk – valaki a heroikus igazságérzetét emelte ki, volt olyan, aki így nyilatkozott róla: habár sokszor kell ellenszélben haladnunk, semmi sem lehet olyan fontos, hogy feladjuk érte gyökereinket, és azt, amiben hiszünk. A kötet igazából mindenkinek mást jelent, ahogyan Csubela személye is, és talán ez mutatja meg az egykori politikus jelentőségét.
A jövőre nézve milyen terveid vannak?
– Szeretném folytatni továbbra is a kutatást, jelenleg van több olyan témám, amelyeket el szeretnék kezdeni, ahogyan a helytörténet, úgy több vajdasági magyar téma terén is. Szeretném továbbfolytatni a Barangolás a történelmünkben című rovatom írását, már több vajdasági témát is előkészítettem. Be szeretném fejezni a mesterképzést, valamint, ha úgy alakul, akkor a doktori képzést is, szóval hosszú út áll még előttem.
