2024. április 26., péntek
Rubik-kocka

Gondolatok a szorongásos zavarokról

Életünkben elkerülhetetlenül jelen van a szorongás és a félelem. Ősidők óta elkísér minket, ösztönösen él bennünk. Amikor veszélyhelyzetben érezzük magunkat, a szervezetünk felkészíti magát arra, hogy szembeszálljunk a veszély forrásával, vagy épp arra, hogy minél gyorsabban kereket oldjunk. Ezt hívják angolul „fight or flight”-nak, ami nem más, mint a „küzdj vagy menekülj!” ösztönünk. Jellemzően fenyegetve érezzük magunkat, vagy stresszt élünk át, ha egy olyan helyzettel találjuk szemben magunkat, ami valamilyen változással jár együtt. Szóval van egy stresszor, ami kiváltja bennünk a fenyegetettség érzését, amire lesz nekünk egy stresszreakciónk, amivel majd megoldjuk a helyzetet. Agyunk elsődlegesen felméri, hogy mennyire ártalmatlan vagy veszélyes a szituáció. Ezt követően a lehetséges válaszok figyelembevételével megállapítja, hogy a szituáció leküzdéséhez rendelkezésünkre állnak-e megfelelő mennyiségű egyéni vagy társas erőforrások. Amennyiben úgy találja, hogy nem, akkor adja ki a parancsot a szervezetnek a menekülésre. Mindez természetesen a pillanat törtrésze alatt megy végbe bennünk. Abban az esetben viszont, ha ez a felfokozott állapot gyakran előfordul, és szinte általánossá válik, szorongásról beszélünk.

A szorongás nem összetévesztendő a félelemmel, mivel annak van konkrét kiváltó oka, inkább egyfajta állandó aggodalommal, nyugtalansággal jár együtt. Sokan úgy élik meg, hogy félnek a tehetetlenségtől, hogy elvesztik a történések fölött az uralmukat, a befolyásukat. Mindezek fizikai tünetekkel jelentkeznek általában, mint heves szívdobogás, mellkasi fájdalom, émelygés, gyomorfájás, fejfájás, szédülés, tenyérizzadás. Ez rendkívül zavaró, főleg szociális, társas helyzetekben, és bizony rányomja a bélyegét a szorongásban szenvedő életére, mindennapjaira.

A szorongásnak nagyon sok kiváltó oka lehet, valamilyen múltbéli eredetű fizikai vagy lelki trauma is. Ugyanígy jellemzően az alkoholizmus és drogfüggőség utóhatásaként szokott szorongás jelentkezni. Több megjelenési formája van, többek között a különböző fóbiák is idetartoznak. Egyik legjellemzőbb formája viszont a generalizált szorongásos zavar. Ebben az esetben több szorongással járó tünet jelentkezik egyidejűleg. Nincs pontos kiváltó oka, így az ebben szenvedők szinte mindenre szorongással reagálnak. Állandóan rettegnek dolgoktól, helyzetektől, ami rányomja a bélyegét az életükre, amit felismerve még jobban elkezdenek szorongani a betegek. Így egy ördögi kört kapunk, amiből nagyon nehéz kilépni. A betegek többsége tisztában van vele, hogy félelmeiket túlreagálják, viszont nem tudják befolyásolni a válaszreakciójukat.

A másik nagyon ismert és gyakori megjelenési formája a szorongásnak a poszttraumás stressz szindróma (PTSD). Ebben az esetben a korábban, akár évekkel vagy évtizedekkel korábban elszenvedett trauma vált ki a betegekből szorongással járó válaszreakciót. Gyakran előfordul katonáknál, valamint olyan felnőtteknél, akik gyerekkorukban valamilyen traumát szenvedtek el, esetleg bántalmazták őket. Közismert megjelenési formája a szorongásnak a kényszeres zavar (OCD) is. Ebben az esetben a beteget olyan valótlan, de számára nagyon is valós gondolatok gyötrik, amelyek bizonyos kényszerek kialakulásához vezetnek. Ilyen gondolat lehet például az, hogy ha nem sorba rakom a könyveket a polcon, akkor valamely családtagom életveszélybe kerül.

Amiről még nagyon fontos szót ejteni, az a pánikbetegség. Az ebben szenvedők rohamszerűen élnek át halálfélelmet, teljes kétségbeesést, megfeledkeznek róla, hogy hol vannak és mit csinálnak éppen. Egészen egyszerűen a roham ideje alatt a túlélési ösztöneik veszik át az irányítást a testük felett. Ezek a rohamok általában nem tartanak harminc percnél tovább, viszont hirtelen jelentkeznek. Ezt rendkívül borzalmas átélni, és az ebben szenvedőknél gyakran alakul ki a rohamoktól való rettegés is.

A szorongásos zavarokat nem szabad lebecsülni, hisz jó eséllyel megszüntethetők vagy legalábbis enyhíthetőek a tünetek. Fontos és ajánlott a rendszeres testmozgás, hisz a testben mozgás közben felszabaduló boldogsághormonok oldják a szorongás érzését. Emellett pszichoterápia és gyógyszeres terápia is rendelkezésre áll a tünetek orvoslására. A szorongásos panaszok általában már gyerekkorban jelentkezni szoktak, emiatt fontos odafigyelni a szülőknek vagy épp a tanároknak az árulkodó jelekre. Sajnos nem olyan egyszerű észrevenni ezeket, hisz elsőre általában másra gondolnak az emberek. Jellemzően a hőemelkedés, fejfájás és hasfájás miatt a szülők orvoshoz viszik a gyereket. Ha szorongás okozza a tüneteket, akkor ezek a kivizsgálások negatív eredményt fognak hozni. Ilyen esetben ajánlott egy gyermekpszichológus felkeresése. A gyerekeknél megjelenhetnek a tünetek testi, viselkedésbeli vagy gondolkodásbeli változások formájában is.

A gyerek szorongása megjelenhet testileg úgy, hogy tartós fejfájásra panaszkodik, vagy mellkasi fájdalomra. Előfordul, hogy kiharapdálja a szája szélét, hányingere van, vagy épp hasmenése. Sok esetben hosszan fennálló éjszakai ágybavizelés vagy bekakilás is utalhat szorongásos zavarokra. Ugyanúgy árulkodó jele a szorongásos zavaroknak, ha a gyerek viselkedésében hirtelen változások állnak be, például hirtelen óvoda- vagy iskolakerülés. Ugyanígy megjelenhet a szorongás agresszióban, dühkitörésekben, vagy amennyiben a gyerek hirtelen új rituálékat kezd el kialakítani magának. Az is jele lehet a szorongásos zavaroknak, ha a gyerek tele van borús, negatív gondolatokkal vagy irracionális félelmekkel. Ezek vezethetnek beszűkült gondolkodáshoz, amikor nehezen enged el témákat, amelyek aggasztják.

Korábbi munkáim során találkoztam több szorongásos esettel, tapasztaltam a többféle megjelenését. Az óvodás és kisiskolás gyerekeknél nagyon gyakori tünete a szorongásos zavaroknak az éjszakai ágybavizelés (enuresis nocturna), valamint a széklettartási zavar (encopresis) is. Serdülőkorban az iskolai és a társasági megfelelési kényszer is okozhat szorongásos panaszokat. A tünetek megjelenése a legkülönbözőbb lehet ebben az esetben.

Két eset maradt meg bennem leginkább ezzel kapcsolatban. Az első esetben egy fiatal serdülő lány küzdött pánikrohamokkal. A rohamok alkalmával jellemzően elájult. Ez nagyon zavaró volt számára, hisz a rohamok bármikor jelentkezhettek, így veszélyessé is válhatott a dolog, hisz ez rendkívül balesetveszélyes volt. Előfordult, hogy a lépcsőn az emeletre való menés közben kaptam el a lányt, aki egy pánikroham közben eszméletét vesztette. A másik esetben egy serdülő fiatalember küzdött dühkitörésekkel. A fiú alapvetően nem volt agresszív, esetenként mégis hevesen reagált helyzetekre. Az ő esetében egy nagyon súlyos gyerekkori trauma okozta szorongás váltotta ki a dühkitöréseket. Tudomásom szerint gyógyszeres és pszichoterápiás kezeléssel mind a kettejüknek sikerült segíteni.

A szorongásos zavarok rendkívüli módon befolyásolják az emberek életét, a korai diagnózis és az időben elkezdett kezelés sokat tud segíteni a betegeknek.