Ma a Szabadkai Történelmi Levéltár szervezésében megtartották a 14. Szabadkai Levéltári Nap elnevezésű nemzetközi levéltári konferenciát, amelynek a városháza díszterme adott otthont. Az eseményen hazai és magyarországi levéltárosok tartottak előadásokat, amelyekben arra az összetett kérdésre keresték a választ, hogy kinek van szüksége a levéltárra.
Stevan Mačković, a Szabadkai Történelmi Levéltár igazgatója a tanácskozás előtt a sajtó képviselőinek elmondta, hogy az idei levéltári napokon összesen tíz előadás hangzott el, amelynek szövegei a levéltár honlapján is elérhetőek.
– Az elmúlt nehéz, járvány sújtotta év után, amikor fizikai értelemben nem tudtuk megtartani a levéltári napot, nagyon örülünk, hogy most, ha nehéz körülmények között is, de összegyűlhettünk, és sikerült tíz hazai és külföldi előadót biztosítanunk a rendezvényre. Ez immár a tizennegyedik levéltári napunk. Úgy, ahogy eddig minden levéltári napon, most is kiválasztottunk egy témát, egy fókuszpontot, amelyről diskurzust folytatunk. Ez alkalommal egy igen széles körű kérdést járunk körül: Kinek van szüksége a levéltárra? Lehet, hogy ez amolyan retorikai kérdésnek tűnik, de a referátumokban munkatársaink ezt pontosítják, definiálják és megmagyarázzák, hogy a levéltárra mindenkinek szüksége van, vagy ha nem vagyunk valami optimisták, akkor hogy senkinek sincs rá szüksége. A válasz is valahol e két véglet között rejtőzik – magyarázta az igazgató.
Az előadók között volt dr. Lakatos Andor is, aki harminc éve a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár munkatársa, és Ki jut el a levéltárba? Kihez jut el a levéltár? címmel számolt be kutatási eredményeiről.
– A mai levéltári nap kérdése egy igen kihívó kérdés. Talán kicsit számonkérően is hathat. Csatlakozva az eseményhez a kérdés bennünket is motivált Kalocsán. Kutatókönyveink ötvenévesek, így fél évszázad kutatási forgalmát tudtam megvizsgálni. Ennek a kutatásnak az összegzését, tapasztalatait hoztam el erre a napra. A kutatói forgalom növekedésének egyik fontos függvénye volt, hogy e kis egyházi intézménynek először egy főállású munkatársa lett, majd az 1990-es években már két munkatársa. Ennek megfelelően indult emelkedésnek a kutatók száma is. A nagy változást a 2010-es évek hozták el, amikor a világháló lehetőségeivel élve forrásainkkal együtt váltunk elérhetővé a honlapunkon. Az e-kutatás tapasztalataink szerint sokkal egyszerűbb, és könnyebben elérhető az emberek számára. A személyes jelenlétnek ettől függetlenül vannak fontos tanulságai, és ez a fajta kutatás továbbra is zajlik, de nagyságrendileg tekintve átvette helyét az internetes kutatás. Ez olyannyira igaz, hogy levéltárunk ötven év összes forgalmának 97 százalékát az utóbbi tíz év e-kutatása teszi ki, míg a maradék 3 százalékot teszi ki csupán az ötven év helybeli kutatása – nyilatkozta dr. Lakatos Andor a sajtónak.
A levéltári napot Sara Jović, a Zeneiskola hatodikos tanulójának zongoradarabja nyitotta meg, majd Stevan Mačković köszöntötte az egybegyűlt levéltárosokat. Kiemelte, hogy a levéltári napok hagyománya az előző évben sem szakadt meg, online formában ugyan, de sikerült megtartani. Elmondta, hogy a levéltárosok legjobb tudásuk szerint védik az írott történelmi örökséget, emellett segítik az ügyfeleket, elsősorban a kutatókat, hogy megtalálják a keresett dokumentumokat. Hozzátette azonban, hogy ez nem elég, ugyanis a levéltárosoknak biztosítaniuk kell a dokumentumok megőrzéséhez szükséges agyagi forrásokat, és növelniük kell az írott örökség iránti felelősségérzetet a lakosság körében. A levéltári nap első előadását Olivera Mitrović, a Nagybecskereki Történelmi Levéltár levéltárosa tartotta, aki a levéltárat mint tanulási színteret igyekezett bemutatni. Szerinte a történelemóra keretében minden diáknak el kellene látogatnia a levéltárba, ugyanis ha a diákok látják az ott folyó munkát és az ott őrzött értékes dokumentumokat, maguk is kutatókká válhatnak, emellett felfedezik az írott történelmi örökség értékeit. Ez után további kilenc előadás hangzott el.
