2021. szeptember 18., szombat

Vírustalan párhuzamos valóság

A nyári szabadságok ideje alatt nem néztem utána, vajon hány százalékra növekedett az immunizált polgárok száma, feltételeztem, hogy óriási változások nincsenek, mégis némi csalódottsággal fogadtam, amikor a minap a kormányfő pontos adatokat közölve még mindig azt a bűvös és átléphetetlennek tűnő ötven százalékos átoltottsági fokot említette. Nehéz megindokolni, a járvány által meghatározott második év derekán vajon mi miatt döntenek még ma is annyian úgy, hogy a védőoltásból nem kérnek, egyikből sem a rendelkezésre állók közül. Azt érthetőbbnek tartom, hogy a vakcinák közül valaki esetleg jobban bízik az egyikben vagy a másikban, de hogy éppen egyiket sem kéri, teljesen indokolatlan.

Sokan tartottak attól az immunizálás folyamatának kezdetén, hogy milyen mellékhatásai lesznek majd a védőoltásoknak, nem volt elég bizalmuk azok iránt. Azóta azonban elteltek hosszú hónapok, háromnegyed éve indult az oltás, így aztán valamennyien tudhatják, hogy semmilyen komolyabb következménye nincs az oltásnak, ugyanazzal jár, mint sok más vakcina felvétele, enyhe megfázásos tünetek, vagy még olyanok sem. Sokan azt az érvet használják ki a védőoltás ellen, hogy tudnak személyeket, akik a vakcina ellenére is megbetegedtek. Arról is beszélni kell azonban, hogy esetükben sokkal magasabb a teljes gyógyulás eshetősége, magának a betegségnek a lefolyása sem olyan súlyos, mint oltás nélkül. Nem volt tehát hiábavaló a vakcina felvétele ezekben az esetekben sem, mert sokkal kisebb a lehetősége már a kórházi kezelés szükségességének is olyankor, amikor valaki immunizáltnak számít a koronavírussal szemben.

(Illusztráció – Pixabay.com)

Még egy érv az ellen, hogy valaki ma is elutasítsa a védőoltás felvételét: mostanság már sajnos nem igazán mondható el az, hogy még mindig maradtak emberek, akik ne tudnának közvetlen környezetükben senkit, aki megbetegedett volna, sajnos, a legrosszabb is bekövetkezett már nem egy ismerősünk, barátunk, kollégánk esetében. A járványhelyzet kezdetén az emberek nem is hitték el, létezik a koronavírus, mert maguk nem találkoztak vele, a média beszámolóit pedig kitalált történetnek minősítették. Megdöbbentő, hogy még a mai nap is vélekednek ekképp egyesek, számukra ez az egész helyzet egy kitalált játék, valamelyik virtuális valóságban élnek, oda helyezték át magukat, s meglehet csak azért, mert félnek egy tűszúrástól.

Ennek az egész jelenségnek a középpontjában a közösségi hálózatok állnak. Lehetővé teszik ugyanis azt, hogy bárki leírjon bármit, bárki állítson bármilyen valótlanságot, s aztán azt terjessze a közvéleményben. Az összeesküvés-elméletek egyébként is meglehetősen népszerűek a világhálón, a koronavírus és a védőoltások esetében pedig aztán igazán megfelelő táptalajra leltek. Nem egy videó köszönt be már nekem is, melyen bizonyos „orvos”, „kutató” tárt fel bombasztikus és természetesen szupertitkos információkat a járványról, védőoltásokról. Aztán, persze, ha veszi az ember a fáradságot, s rákeres részletesebben is ezeknek az állítólagos professzoroknak és kutatóknak a neveire az interneten, vagy nem talál rájuk sehol sem – pedig ebben a században már nem létezhet olyan nagy nevű kutató, akiről nyom sincs a weben – vagy pedig kiderül, a feltüntetett nevek abszolút nem azoknak a nevei, akik a látott klipen magyarázzák éppen a hatalmas felfedezéseiket. Külön téma lenne, vajon az emberi természet miért olyan, hogy sokkal könnyebben hisz abban, hogy valaki meg akarja semmisíteni, mint abban, hogy valaki segíteni próbál esetleg.

Szerbia az első országok között kezdte meg az immunizálást, aztán azonban olyan gyorsasággal megrekedt az ötven százalékos átoltottsági rátánál, hogy minden késlekedő állam meg is előzte. Ezek az országok most sokkal nyugodtabban várják az őszt. A koronavírussal előbb-utóbb mindannyiunk találkozni fog, egyáltalán nem mindegy azonban, hogy felkészült vagy felkészületlen immunrendszerre talál a kórokozó.

A köztársasági válságtörzs most a Covid-belépők bevezetését fontolgatja. Olyan helyzetben, amikor a társadalom fele még védtelen, szükség van óvintézkedésekre, a kórházak ugyanis nem rendelkeznek végtelen kapacitással. Kérdést jelent azonban, hogy ezeket a belépőket sikerül-e majd megfelelőképpen alkalmazni, mennyire áll majd készen a szerb társadalom egy ilyen újításnak az elfogadására, amikor egy létező megoldásnak az elfogadására sem állt annak fele készen.

A közösségi oldalon tüntetésre szólít az egyik bejegyzés. Megosztója odabiggyeszti: a válságtörzs és a járványhelyzet ellen. A helyzet komolysága ellenére is mosolyognia kell az embernek: tüntetni a létező járványhelyzet ellen nagyjából olyan, mint tüntetni a kánikula ellen. Ráadásul éppen a legnagyobb kánikula idején, teszem azt augusztus közepe táján, negyven fokban. Mikor szervez valaki tüntetést a balga összeesküvés-elméletek ellen?