2024. április 26., péntek

A rejtélyes szikipacsirta

Tóth László egyedülálló madár- és rovargyűjteménye méltó elhelyezésre vár

Az adai Tóth László (1938) nyugalmazott szobafestő már ifjú korában is különös vonzalmat érzet a természet, az állat- és növényvilág titkainak megismerése iránt. A nagybetűs Természet vonzásának engedve munka után, hétvégenként sokat bújta, kutatta a közeli Tisza mente ártéri erdeit, a Makkost, azaz a volt moholi Holt Tiszát, az Adán keresztül folyó Budzsák vagy Bara mentét, a bánáti szikes legelőket, mocsarakat, halastavakat.

Tóth László amatőr természetbúvár

Tóth László amatőr természetbúvár

Amolyan ritka csodabogárnak számított, akit az emberek a Tisza-töltésen gyakran láthattak lepkehálóval a kezében futkosni, kerékpáron gyűjtőedényekkel, távcsővel felszerelve kerekezni. Amikor jómagam diplomás madarászként a 80-as években megismertem, már gazdag lepke-, madár- és tojásgyűjteménye volt, amelyet tovább gazdagított, ügyelve arra, hogy a gyűjtőszenvedélyével minél kevesebb kárt okozzon a természetben. Ismerve Laci bácsi elhivatottságát, sokan vittek hozzá elpusztult madarat, amit ő kipreparáltatott, az elhagyott madárfészkekből gyűjtötte be a tojásokat és azokat maga preparálta.

A nagytestű bogarak gyűjteménye

A nagytestű bogarak gyűjteménye

Az évtizedek során számos sérült, sebesült madarat vett gondozásba, nagy odaadással ápolta, etette őket, több gólyát, baglyot, vércsét és más madarat „állított talpra” és juttatott vissza a természetbe. Lelkes adai és moholi természetbarátokkal még állatkertet is alapítottak Adán a rekreációs parkban, amely sok érdeklődőt, gyereket és felnőttet vonzott. Sajnos az állatkert fenntartásának költségei egyre nagyobb terhet róttak az alapítók vállára, majd az önkormányzat megszüntette a kisállatkertet, kellett a terület a napjainkban épülő élményfürdőnek.

A Vajdasági Madártani és Madárvédelmi Egyesület évkönyvében, a Ciconia (Gólya) hasábjain több közös madártani cikket jelentettünk meg, együtt jártuk a bántái szikeseket, számos madaras találkozón, konferencián, gyűrűzőtáborban vettünk rész. Laci bácsi a diplomás kutatókat megszégyenítő tudást szerzett a Tisza mente madárvilágáról. Az ő nevéhez fűződik több ritka madár költésének a felfedezése. A múlt század hatvanas éveiben még a bánáti szikes legelők költőmadara volt a ritka szikipacsirta, majd évtizedekre eltűnt, hogy azután Laci bácsi újra felfedezze az ornitológia számára, ezúttal már a megművelt területeken.

A Laci bácsi egyik felépült ápoltja

A Laci bácsi egyik felépült ápoltja

– Már kora gyerekkoromban érdekelt a madarak és lepék színes világa, az érdekes növények a természetben. A kezdeti ismerkedés a madarakkal úgy nézett ki, hogy a többi gyerekkel csapatosan portyáztunk a Tisza menti erdőkben, bokrosokban és „fészkeztünk”. A nagyobb gyerekek már ügyesen másztak fára, mi meg követtük a példájukat és olykor-olykor egész kalapnyi madártojást szedtünk össze. A sok színes tojás láttán voltak felnőttek, akik meg is dicsértek bennünket, hogy milyen „ügyesek” vagyunk. Inkább le kellett volna inteni, megróni a gyerekcsínytevést, de akkoriban nem is gondoltunk arra, hogy a „fészkezéssel” kárt okozunk az élővilágban.

Amikor már úgymond benőtt valamennyire a fejem lágya, ügyeltem arra, hogy egy-egy madárfajból csak egy-két fészekaljat tegyek a gyűjteménybe. Ha talált valaki elpusztult vagy beteg madarat, elhozta nekem, ugyanúgy a kivágott fákról, bokrokból, kikaszált fűből előkerült elhagyott fészekaljakat is elhozták nekem, vagy megmutatták, hol találom azokat. Amikor már a fiókák kiröpülnek a fészekből, gyakran marad egy-két záptojás, ami nem kelt ki, én azokat is kipreparáltam. A récéknél előfordul, hogy több tojó is egy fészekbe rakja le tojásait, a barátrécéknél például akár több tucat tojás is összejön így a fészekben, de ezeknek csak kis részét tudja kikölteni a tojó, a többi kárba vész – mondta a gyűjtés körülményeiről Laci bácsi.

A rejtélyes életmódú szikipacsirta

A rejtélyes életmódú szikipacsirta

A GYŰTEMÉNY EGY ÉLET SZORGOS MUNKÁJA

Környékünk madárvilágának gazdag gyűjteménye mintegy 200 kitömött vízimadarat, ragadozó és énekesmadarakat tartalmaz. A gyűjtemény egyedülálló ritkasága a keleti rövidujjú, vagy más néven vörhenyes pacsirta, amely az egész Kárpát-medence egyetlen bizonyító példánya. A gyűjtemény további ritkasága a sarkantyús sárkány és a rózsás seregély, hogy csak néhányat említsünk.

A tojásgyűjtemény közel száz faj kétszáz fészekalját tartalmazza, köztük a sziki pacsirta két fészekalját is, amelyek közül az egyik érdekes módon került a gyűjteménybe. Laci bácsi kukoricakapálás közben kivágott egy gazcsomót, apró tojások gurultak szét a talajon. Ekkor látta, hogy egy énekesmadár fészkét kapálta ki a gyommal együtt és már nem lehetett visszarakni a helyére, ezért kipreparálta a tojásokat. Csak később derült ki, hogy a sziki pacsirta fészkelt be a kukoricasorba.

A nagy türelemmel, az éjszakába nyúló hosszú estéken aprólékos munkával kipreparált és rendszertanilag besorolt nappali és éjszaki lepékékből kétszáz fajt tartalmaz a gyűjtemény. Több ritka lepkefaj is látható a gyűjteményben: a barnás gyászlepke, a zöldes gyöngyházlepke és a farkasalmalepke.

– Mindig este preparáltam a korábban begyűjtött lepéket, amelyeket három napra vizes homokra tettem és lefedtem, hogy felpuhuljon a szárnyuk és alakítani lehessen a feszítődeszkán. Szakkönyvekből határoztam meg a fajokat, apró címkékkel láttam el őket és úgy helyeztem be a rovardobozokba, üveg alá, molyirtóval. Vigyázni kell, hogy a múzeumbogár ne tudjon hozzájuk férni, mert összerágja őket.

Meddig marad margarinos dobozokban a tojásgyűjtemény?

Meddig marad margarinos dobozokban a tojásgyűjtemény?

KÉRDÉSES A GYŰJTEMÉNY SORSA

Laci bácsi gyűjteményére hamar felfigyeltek a szakemberek. A Tartományi Természetvédelmi Intézet ornitológus szakmunkatársa, Boris Garovnikov magiszter már a nyolcvanas években elismeréssel szólt a tudományos alapossággal összeállított lepke, tojás és madárpreparátum gyűjteményről.

Garovnikov 1981 júliusában nézte át részletesen a gyűjteményt, a látottakról írásos beszámolót készített, amelyben azt javasolta, hogy a rendkívül gazdag és értékes gyűjteményt az adai önkormányzatban nyilvánítsák „természeti emlékké” (spomenik prirode) és találjanak neki alkalmas helyet, ahol hosszú távra biztosítva lenne a gyűjtemény megőrzése és közkincsé tétele, látogatható állandó kiállítás formájában.

Az ornitológus szakember véleményezése óta kereken negyven év telt el, Adán az évtizedek során egymást váltották a különböző politikai összetételű önkormányzatok, azonban az ígéreteken kívül egyik községi vezetés sem tett határozott lépéseket az értékes gyűjtemény biztonságos elhelyezése érdekében. Még arra sem méltatták, hogy felkeressék otthonában és saját maguk győződjenek meg, mekkora érték vár megőrzésre. Laci bácsi sokadik alkalommal, legutóbb idén, 2021. január 25-én, majd február 9-én fordult írásban a községi képviselő-testülethez és a községi tanácshoz, ajánlott leveleire azóta sem kapott választ.

A farkasalmalepke első előfordulása is Laci bácsi érdeme

A farkasalmalepke első előfordulása is Laci bácsi érdeme

– Sokszor ígérték már szóban, különösen választások közeledtével, hogy hamarosan megoldást találnak a gyűjtemény elhelyezésére, de mind a mai napig érdemi lépés nem történt ebben az irányban. Néhány éve a megüresedett egyik óvoda épülete került szóba, hogy alkalmas lenne a gyűjtemény számra. Azután ezzel is elhallgattak. A levelemben azt kértem, hogy a község érdekeit, az iskolai oktatást, a turizmust, a természet megismerésének szükségességét szem előtt tartva helyezzék védelem alá a gyűjteményemet és gondoskodjanak a megőrzéséről. Jelenleg a gyűjtemény összezsúfolva, a lakás nagy részét elfoglalva várja sorsa alakulását. Az egészségi állapotomra és a 83 évemre való tekintettel szeretném a gyűjteményt biztonságba helyezni és az utókor javára közkincsé tenni – mondta Laci bácsi, akinek természettudományos értékű gyűjteményét a Vajdasági Magyar Értéktár is jegyzi.