2024. április 26., péntek

MagyarZó Pistike messéi

Kedélyborzoló hírekből a héten sem volt hiány: folyamatosan növekszik a koronavírus-fertőzöttek száma, a szárazság miatt gyenge lesz az idei termés, újabb drágulási hullámra kell számítani, erdőtűz pusztít, vihar tombol, tornádó süvít, földrengés rombol, nem utolsósorban a szakállas talibánok bemasíroztak Kabulba, és átvették a hatalmat Afganisztánban… Fölháborodásában az események alakulásán, atata szinte egyfolytában dünnyögött.

– Ugyan próbálj már megnyugodni, Tegyula – szóla rá az öregre a muter –, ez a sok dühöngés uopste nem tesz jót az egészségednek.

– Nagyon tévedsz, Tematild – világosítá föl amamát a fater –, a zakemberek szerint az embernek nem szabad elfojtania elégedetlenségét és negatív emócióit, hanem időről időre ki kell engedni a gőzt, ellenkező esetben a felgyülemlett pszichikai teher az egészségére is kihatással lehet. Ismered azt a bölcsességet: amit kidobsz magadból, az ment meg, amit magadba zársz, az öl meg! Szóval, a dörmögés esetemben csak az önterápia része.

– Nahát, Tegyula – csipkelőde az öreglány –, nem is tudtam, hogy ismersz ilyen kifejezéseket, mint az önterápia. Nem is baj, attól tartok, hogy a jövőben egyre gyakoribb szükség lesz majd az alkalmazására. Azt mondják a tudósok, hogy a klímaváltozás következtében jelenleg az egyre gyakoribb járványok korszakában élünk.

– Még szép! – hörtyene fel atata. – Bárhonnan pillanatok alatt el lehet jutni a világ bármely pontjára, és tovább lehet adni bármilyen kórt. Mindig is tudtam, hogy egyszer majd ez a sok kujtorgás okozza a vesztünk! Rég megmondtam: oda, ahová nem lehet eljutni gyalog vagy biciklivel, a legtöbbször el sem kellene indulni!

– Na de mi lesz akkor az idegenforgalommal?! – kérdé a muter. – A koronavírus miatt így is rettentően szenved az ágazat.

– Véleményem szerint a turizmus egy mesterségesen teremtett igény – elmélkede az öreg, majd némi hatásszünet után bővebben is kifejté véleményét. – Minduntalan azt sulykolják beléd, hogy csak akkor érezheted magad sikeresnek, ha ötven hét gürcölés után két hetet perzselődsz a napon, előtte meg utána egy napon át nyomorogsz az utazás során, amivel nem mellesleg tök fölöslegesen szennyezed a környezeted. Hát nem észszerűbb, ha szeretteid társaságában elkerekezel a legközelebbi kirándulóhelyre?!

– No de a te elképzelésed szerint, Tegyula, hogy ismersz meg új embereket, kultúrákat, hogyan szerzel bizonyos élettapasztalatokat? – ellenkeze amama.

– Ugyan már, Tematild – legyinte a fater –, nehogy azt állítsd, hogy egy nyaraláson valami extra élményekkel gazdagodnál! Már előtte napokig stresszeled magad a sok felesleges holmi pakolászásával, meg a készülődéssel az utazásra, mostanság még azzal is, hogy a járványügyi paksamétád vajon elfogadják-e és átengednek-e majd a határon vagy sem. A szórakozás meg abból áll, hogy egész napon át fekszel a tűző napon, és alig várod már, hogy hazaérj, a facebookon kiposztolj száz képet az „álomnyaralásról”, és nézd, hogy virtuális ismerőseid közül ki mindenki lájkolja azokat, s ha valaki netán nem, arról sitty-sutty módon elkönyveled, hogy biztos azért viselkedik így, mert irigy rád, hiszen neked olyan jól megy, hogy futotta a görög, a cérnagórai, vagy újabban a zalbán tengerpartra!

– Attól tartok, zomzéd – mondá az éppen betoppanó Zacsek –, hogy lassan újra befellegzett a turizmusnak, a Kon & Co. azzal riogatnak, hogy szeptemberben ideér a járvány negyedik hulláma!

– Engem az bosszant, hogy a zilletékesek még mindig semmi biztosat nem mondanak a tanévkezdetről – zsörtölőde az öreglány –, ami miatt a diákok, szülők és pedagógusok egyaránt egyféle szókratészi magasságokban leledzenek: tudják, hogy semmit sem tudnak! Az meg még inkább elkeserít, hogy egyre többet emlegetik az online oktatás lehetőségét, ami, mint tudjuk, nemigen hatékony. A strandokon egy zsebkendőt nem lehet letenni, a kávézók esténként zsúfolásig teltek, mérkőzéseken lehetnek zurkolók, megtartották az Exitet és a gučai trombitafesztivált, a tanteremi oktatás mindennél veszélyesebb?!

– A köbgyökvonás meg a paralelepipedon térfogatának a kiszámítása matekórán nyilván nagyobb járványügyi kihívás, mint a tömeges hejehuja – kuncoga atata.

– Gučáról jut eszembe – így a Zacsek –, láttam egy fényképet a facebookon, amelyen egy férfi a földön heverve mulat, miközben a trubácsok fújják a fülébe.

A kép alatt valaki megkérdezte, vajon mit ünnepel a zillető, mire másvalaki azonnal válaszolt is: azt, hogy átment a kocsija a műszaki vizsgán!

– Visszatérve a járványra, a helyzet máshol is komoly lehet – mondá a muter –, a brit orvosok felszólították a krónikus betegeket, hogy mielőbb menjenek el az orvoshoz, mert ha ismét bedurran a járvány, ki tudja, lesz-e rá lehetőségük. Képzelem, mi lehet majd nálunk!

– Jó, hogy mondja, zomzédasszony! – pillanta a karórájára a Zacsek. – Fél óra múlva el kell vinnem a zanyósomat a szívorvoshoz. Már biztos türelmetlenül járkál le-fel, aztán meg majd panaszkodik, hogy fáj a lába! Jobbik esetben. A rosszabban zaklatott lesz, a szédülés keringeti, nehezen kap levegőt, izzad, heves szívverés gyötri, pánikroham tör rá…

– Nincs a kedves anyósának netán nomofóbiája? – kérdé sejtelmesen a fater.

– Az meg mi a csuda, zomzéd? – kérdeze vissza a Zacsek.

– Félelem a telefon elvesztésétől – világosítá föl a zomzédot az öreg. – Ha a telefonjuk nincs kéznél, a nomofóboknál az imént felsorolt tünetek jelentkeznek.
– No még az hiányozna, hogy elkezdjen nekem reszketni meg ájuldozni, ha nem bír azonnal lájkolni egy kiscicát vagy egy krémes tekercset! – háboroga a Zacsek, és elviharza.

– Képzeld, Tegyula – mondá amama a zokostelója képernyőjébe bámulva –, most olvasom, hogy megtalálták a trójai faló maradványait a mitikus város feltételezett helyén!

– Ugyan már, Tematild! – hitetlenkede a fater. – Kiástak pár korhadt deszkát és gerendát, és rájuk fogták, hogy káo ezek a trójai faló részei. Ájde brë!

– Ezt hallgasd! – mondá lelkesedve az öreglány. – Ha úgy érzi, hogy a gondok megfojtják, az elégedetlensége nőttön nő, és csökken az érdeklődése a társalgás iránt, akkor próbálkozzon meg a naplóírással! Ezt a pszichológus javasolja.

– Lejegyezni a mindennapokat és közben kiírni magunkból a gondokat – gondola bele atata. – Ez érdekes ötlet.

– Kíváncsi lennék, hogy te mi mindent írnál bele, Tegyula – töprenge a muter. – Például rólam. Bár olyan fontos témák mellett, mint amilyenek az időjárás, a koronavírus, a napi politika, az átigazolási hírek a fociban és az aznap hallgatott jazz-cédék értékelése, aligha hiszem, hogy sokat szerepelnék a feljegyzéseidben.

– Mint ahogyan én se nagyon tudnék labdába rúgni a különféle virágápolási tudnivalók, sütireceptek és az egészségipar termékei mellett a te naplódban – kontráza az öreg.

Az írásról pedig amamának a következő vicc jutott az eszébe.

– Szébség, teccel nekem, jó lenne talízní!
– 2000/óra.
– Oh, te prostti vayg???
– Nem, magyartanárnő!

Pistike, otthon nyaraló jazztrubács