2024. április 26., péntek

A drágulás hullámán

Akkor, amikor a legkevésbé kellett volna morfondíroznom, és ehelyett inkább például arra törekednem, hogy tükörtojáshoz hasonlóan forogjak a strandágyon – lám, a sós levegőnek az államfő a nyaralókkal kapcsolatos megjegyzésétől sem sikerült megtisztítania elmémet –, a szomszédos Montenegró híreit olvasva mégis morfondírozni voltam kénytelen. Egyszerűen nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy ha az üzemanyag ára a töltőállomásokon állítólag a kőolaj világpiaci árától függ, akkor miként lehetséges, hogy míg például Montenegróban néhány hét leforgása alatt háromszor is olcsóbbá váltak az üzemanyag bizonyos fajtái – a térség többi országában pedig tartósan jelentősen olcsóbbak –, addig ezzel párhuzamosan Szerbiában az árak továbbra is folytatják útjukat a csillagos ég felé. Nebojša Atanacković, a Szerbiai Munkaadók Uniójának tiszteletbeli elnöke a jövedéki adót okolja. Szerinte a térség más országaiban, például Bosznia-Hercegovinában, azért olcsóbb az ugyanazon a világpiacon beszerzett üzemanyag, mert alacsonyabb az említett adó. Ezzel a magyarázattal már korábban is találkozhattunk, habár mások szerint meglehetősen sántít, utóbbiak okfejtése szerint a Szerbiai Kőolajipari Vállalat kőolaj-feldolgozási, valamint piaci monopóliumára vezethető vissza az üzemanyag magas ára.

Akármi is álljon a drágítások hátterében – az sem biztos, hogy az átlagembert érdekli a miértek pontos elemzése, hiszen attól ő még nem tehet több terméket bevásárlókocsijába –, az biztos, hogy az utóbbi hónapokban számos termék szemérmetlenül megdrágult. Legyen szó üzemanyagtöltő állomásokról, élelmiszerüzletekről, tisztító és tisztálkodási szereket, vagy építőanyagot árusító kiskereskedésekről, szinte mindenhol és szinte minden termék megdrágult – és akkor még nem beszéltünk a villanyáramról, a kommunális szolgáltatásokkal kapcsolatos költségekről, vagy a bankok és a közhivatalok szolgáltatásának a díjáról. Az áremelkedés mértékének olykor szinte tudatában sem vagyunk, magam is akkor döbbentem rá, amikor nemrégiben előkotortam a szekrény mélyéről egyik régen eltemetett táskámat és abban megtaláltam egy két évvel ezelőtti számlát. Nem volt kellemes a felismerés…

A kereskedelmi minisztérium július közepén közzétett kimutatása szerint tavaly júniushoz képest idén júniusban a fogyasztói árak 3,3 százalékkal voltak magasabbak, míg tavaly decemberhez képest 3,5 százalékkal.

A szakértők elmondása szerint a drágulási trendek nem csak Szerbiát érintik, és amennyiben becsléseik beigazolódnak, az előttünk álló időszakban is folytatódhatnak. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének kimutatása szerint tavaly júliushoz képest idén júliusban az élelmiszerek globális szinten 31 százalékkal kerültek többe. A FAO ezt a gabona és az étolaj árának a növekedésével magyarázza, ez pedig egyebek mellett a kőolaj árának a növekedésére vezethető vissza.

Az élelmiszerek azért drágulnak, mert a legjelentősebb mezőgazdasági országok számára a tavalyi rossz évnek bizonyult, mondta Milojko Arsić egyetemi tanár, aki ehhez kapcsolódóan azt is kifejtette, hogy a hazai étolajtermelők 2020-ban jó évet zártak, így ugyanazon az áron adták el Szerbiában terméküket, mint amennyiért külföldön tudták volna értékesíteni. „Ugyanakkor teljes bizonyossággal továbbra sem tudni, hogy miért növekednek az árak, vajon a világjárvány okán előállt szállításbeli nehézségek miatt, vagy a globális szinten jellemző költségvetési és monetáris expanzió okán. A piacon pénztöbblet jelent meg, azt pedig már korábban is megtapasztalhattuk, hogy milyen következményei lehetnek a pénznyomtatásnak” – elemezte a helyzetet az említett szakértő. Milan Prostran agrárközgazdász optimista, szerinte az árak további növekedését, legalábbis Szerbiában, az alacsony vásárlóerő állítja majd meg. Žarko Malinović, a Szerbiai Gazdasági Kamara munkatársa a feldolgozóipar erősítésében látja a hosszútávú megoldást, szerinte azon kellene lenni, hogy minél több fajta nyersanyagot Szerbiában dolgozzanak fel, majd elsősorban Szerbiában értékesítsék a készterméket. Ugyanebben a szellemiségben értékelte a helyzetet Vladimir Kovačević ellenzéki politikus, rámutatván, hogy Szerbia továbbra is túlságosan a behozatalra támaszkodik, ezért jobban megérzi a globális, valamint a térség országaiban jegyzett inflációt.

A témához kapcsolódóan egy televíziós vitaműsorban Radojka Nikolić gazdasági újságíró, a Gazdasági Nyilvántartási Ügynökség adataira hivatkozva, rámutatott, hogy 2020-ban a legnagyobb nettó nyereséget éppen a kereskedelem ágazata valósította meg, szerinte ez is azt szemlélteti, hogy az árak felfelé irányuló korrekciója nem volt kismértékű. A szakértő szerint Kínát, illetve az országnak a járványból való felépülését követően jellemző magatartását érdemes a globális drágulási hullám hátterében keresni – Kína szinte mindent elkezdett felvásárolni, amit csak lehetett, ez pedig a nyersanyagárak növekedéséhez vezetett. Az újságíró azzal is egyetért, hogy a világjárvány kitörését követően az országok legtöbbje, elsősorban a gazdaságnak nyújtott támogatások okán, túlságosan sok pénzt „nyomtatott”. A téma ezen szegmenséhez kapcsolódóan bizonyos elemzésekben arra mutattak rá, hogy ebből a pénzből éppen annak az átlagpolgárnak származik a legkevesebb haszna, aki a legjobban megérzi a globális szinten jellemző árrobbanást, és akit az sem vigasztal, hogy a statisztikai kimutatások szerint a korábbiakhoz képest többet keres.