Az Oromiak IV. Nagy Világtalálkozójának a helyszínei között sétálva, s közben figyelve a település Arany János Általános Iskolájának az udvarán a hétvégi rendezvénysorozatra a messzi idegenből hazalátogató emberek önfeledt beszélgetését, főzőcskézését, azon töprengtem, hogy mennyire is követendő példa az oromiaké, mert ahelyett, hogy azon sajnálkoznának, hogy mennyien is hagyták el a magyarkanizsai községhez tartozó települést, az itt maradtak évente egyfajta hazaváró rendezvénnyel igyekeznek, mégha rövid időre is, de hazacsalogatni mindazokat, akik az elmúlt évek során távoli idegenben keresik meg mindennapi kenyerüket, hogy egy napsütéses hétvégén együtt töltsék el szabadidejüket, s az itt maradottak, illetve az elvándoroltak is megmutathassák, hogy nem feledkeztek meg egymásról.
Így szombaton délután több százan látogattak ki a rendezvénysorozatra, amelynek szervezői többek között kispályás focimérkőzésekkel, oldtimer gépjárművek bemutatójával, alkalmi kultúrműsorral, dróneregetéssel lepték meg az egybegyűlteket.
Lékó Róbert, a helyi közösség elnöke szerint több mint ötszázan regisztrálták magukat az eseményre, de a helyszínen jóval többen jelentek meg. Az elöljáró szerint legtöbben Magyarországról és Németországból adták be a regisztrációjukat.
– Mindazok, akik határainkon túl élnek, úgy élik mindennapjaikat, hogy fogalmuk sincs, kik is a szomszédjuk, s csak azért élnek, hogy dolgozzonak. Amikor viszont hazalátogatnak, azt látják, hogy itt mindenki mindenkit ismer, és ezért reméljük, hogy itthon leülnek és elbeszélgetnek egymással, és megbeszélik, miképpen élnek – jegyezte meg Lékó. Maga a rendezvénysorozat szombaton a kora délutáni órákban kezdődött, a magyarkanizsai és oromi helytörténeti kutatók előadásával, majd alkalmi művelődési műsorral folytatódott, amit a főzőverseny eredményhirdetése és éjszakába nyúló mulatozás követett.
