Szajánban július elején tartották meg a XXIV. Észak-bánáti Aratóünnepséget, amelyen a tiszaszentmiklósi Piros Tulipán Hagyományápoló és Környezetvédő Egyesület csapata különdíjban részesült. A kaszával, marokverővel felszerelt aratócsapat tagja volt Szőke Lajos (1946) is, aki a fiatalabb csapattagoknak megmutatta, hogyan is kaszáltak valamikor a bánáti elődök.
Nagy sarlóval karvastagságú hajtások is kivághatók
Odahaza, Tiszaszentmiklóson Lajos bácsi szorgalmasan gyűjti a paraszti élet, a földművelés egykor használatban volt, mára nagyrészt feledésbe merült eszközeit. A garázsban és az eresz alatt felaggatva száznál is több különféle régi, ötven-száz éve használt, nagyrészt feledésbe merült, a földműveléshez, gabona- és kukoricatermesztéshez használt eszközt, szerszámot gyűjtött, halmozott fel.
Kis méretű köves kézi daráló gabonaőrlésre
– Csak sarlóból öt-hatféle volt mindennapos használatban, a nagy méretűt a bozótosok, sarjhajtás irtására használták. Hasonló eszközt még ma is használnak a környékünkön. A Duna–Tisza–Duna-csatorna a közelünkben folyik, de legfőképpen áll a vize. A csatorna mentén elszaporodott a gyalogakác, aminek néhány centi vastag hajtásait nagy méretű nyeles sarlószerű éles szerszámmal vágják ki, kévébe kötik és hazaszállítják. Egy gyalogakáchajtással megrakott traktorpótkocsi tüzelővel hónapokig melegedhetnek faluhelyen, különösen ott, ahol van még a háznál kemence. A gyékény vágására fogazott sarlót használtak mifelénk. A kolomptól a fakerepelőig sokféle, köztük egészen ritka és különleges eszközt mentettem meg az enyészettől. Ilyen például malomköves kézi daraló, amivel a szemes terményeket meg tudták őrölni. Az egykori szélmalmok mintájára, de kisebb méretű őrlőköveket tartalmaz a daráló, amivel valamikor házilag a kukoricát darálták meg, és azt főzték, sütötték, hiszen voltak ínséges időszakok, háborúk.
