2024. március 28., csütörtök

Podolszki József emléke tovább él

Irodalmi és kulturális tartalmakkal gazdag délutánt tartottak Bácsfeketehegyen

A Podolszki József Irodalmi Emléknap megemlékezéssel kezdődött a helyi temetőben, Podolszki József, dr. Vajda Gábor, dr. Bányai János, Szilády János, Sárközi Ferenc és dr. Juhász Géza sírjánál. A Kultúrotthonban levő Podolszki-emléktábla megkoszorúzását követően a Bányai János Emlékházban lévő Kozma Lajos Fiókkönyvtárban kiállítás nyílt Végső Vivien munkáiból. A fiatal alkotó munkáit Móric Lajos nyugalmazott rajztanár méltatta, aki a festőt fiatal hajtáshoz hasonlította, amely kitartással, továbbfejlődéssel hatalmasra nőhet, és növelheti a falu hírnevét: − Vivien alkotásain keresztül bemutatja különleges képességeinek birtoklását, mint a képzelőerő, a tervezés, az ötletkivitelezés és persze a gondosan megválogatott művészeti alapanyagok. Alkotásaiban főleg a portré arckép felé hajlik, a fő irányvonalak pedig az egyén karakteres felvonalazása, festékfoltokban, színátmenetekben kifejezve, melyekkel a modell psziché-lélekállapot bemutatására törekszik.

A megnyitót követően a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium végzős diákja lapunknak elmondta, hogy tanulmányait az újvidéki művészeti akadémián szeretné folytatni: − A mai kiállításon az érettségi-, illetve diplomamunkáim és azok vázlatai láthatók. Emellett több korábbi munkámat is elhoztam, amelyek többsége vegyes technikával készült, a digitális kollázstól az olajfestményeken át a ceruzarajzokig.

A kiállítást követően a könyvtár nagytermében könyvbemutatót tartottak. Az Útravaló című könyv a Közegellanállás riportpályázat második évtizedének díjazott írásait tartalmazó kötet. A kiadványt Tóth Lívia szerkesztő és Máriás Endre, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöke és a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese mutatta be.

A XXIV. Podolszki József publicisztikai pályázat eredményhirdetése előtt a Csordás Katalin, Tóth Lívia és Máriás Endre összetételű zsűri röviden összefoglalta a pályázatról szóló tudnivalókat és a pontozási kritériumokat.

Tóth Lívia, a Hét Nap fő- és felelős szerkesztője elmondta, hogy tulajdonképpen összeszokott zsűriről van szó, hiszen több éve értékelik a beérkezett munkákat, a díjak odaítélése pedig ezúttal egyhangúlag történt. − Megszoktuk, hogy a pályázatra színvonalas munkák érkeznek, ugyanis a legtöbb szerző újságírással foglalkozik. Az idén viszont olyanok is pályáztak, akik nem kimondottan szakmabeliek. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a pályázaton a műfajok meghatározottak, tehát amelyik írás nem felel meg a követelményeknek, azt nem vesszük figyelembe. Így például az idén is előfordult, hogy az interjú, jegyzet, vagy publicisztika helyett riport érkezett. A másik igen fontos kritérium az, hogy mennyire aktuális a beérkezett munka témája. Az idén természetes, hogy csaknem minden a járvány jegyében történt, és több mint fele az írásoknak erről szólt – fogalmazott a zsűri tagja. Hozzátette, a nyomtatott és elektronikus sajtó esetében lassan ugyan, de közvetlenül is érezhető a generációcsere, ami szerinte jó, hiszen a mai fiatalok a rövidebb írásokhoz szoktak hozzá, ami biztosítja a nyomtatott sajtó fennmaradását. Mindez pedig azt jelenti, hogy az újságírásnak van jövője.

A zsűri az első díjat Dobó Engi Florindának (Az én apukám elhagyott bennünket?) ítélte oda, második helyezett lett Piros Bálint (A négykerekű forradalmár), a harmadik pedig Matijevics Anikó (Milliárd év az esztendő – Asszonysors pandémia idején) lett.

Két különdíjat is odaítéltek, amelyeket a Hét Nap és a Magyar Szó szerkesztősége ajánlott fel Juhász Petra Bevilágít a Föld az ablakon, illetve Szerda Zsófia Amikor majdnem megoldottam a világ legnagyobb problémáját című pályamunkájáért.

A díjakat Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke adta át, aki lapunknak többek között elmondta, az egy évvel ezelőtt felavatott Bányai-emlékház a könyvtár ideköltözésével és a különböző rendezvényeknek – közöttük a Podolszki-díj átadására szervezett ünnepségnek – köszönthetően megtelt tartalommal: − A múlt évben már volt egy megemlékezés, a jelenlegivel pedig még jobban kitárultak az ajtók, és mind többen jönnek be ebbe a házba, mind többen érzik úgy, hogy Bányai János emlékét, és mindent ami Bácsfeketehegyhez köthető, így az irodalom, a művészet, a hagyományok, otthonra tud találni az emlékházban. Podolszki Józsefre emlékezünk, aki 75 éves lenne az idén, és aki munkásságával azt példázta, hogy az író, a költő, az újságíró mindig a közösség érverésén tartja a kezét, és érzi annak szívdobogását. Ha az hevesebben dobog, akkor ő is nagyobb erővel ír. Nehéz korban élt, és nagyon jól meg tudta fogalmazni mindazt, ami elítélendő és elfogadhatatlan volt – mutatott rá az MNT elnöke.

Az első díjas Dobó Engi Florinda, a Pannon RTV szerkesztője tárcát küldött be, és mint mondta, először pályázott: − Az én apukám elhagyott bennünket? című munkát küldtem be, ami valós tényeken alapul. Munkám és magánéletem során a járványhelyzet miatt olyan élethelyzetekkel találkoztam, amelyek sajnos valósak és szomorúak. Egy édesanya mesélte, hogy férje a járvány és a határzár miatt a határ túloldalán maradt, nem tudott hazajönni, és a kisfia tette fel neki a kérdést.

A második díjas Piros Bálint szabadúszó újságíró ugyancsak először jelentkezett a pályázatra. Lapunknak elmondta, hogy magyarországi, de házasságkötése révén költözött át Vajdaságba: − Gyakorlatilag a feleségem volt a motiváló erő, ő beszélt rá, hogy küldjem be a munkát. A négykerekű forradalmár tulajdonképpen egy tárca, ami egy vicces-mesés történetbe ágyazva hívja fel a figyelmet a közlekedési kultúra hiányaira.

A publicisztikai pályázat eredményhirdetését követően az első díjat kapott szerző felolvasta munkáját, majd bemutatásra kerül a Csak ülj a földre és beszélj az égre című verses-zenés összeállítás, a Mécsvirág együttes, valamint Tóth Péter Lóránt és Hajvert Ákos versmondók közreműködésével.