2024. április 26., péntek

Miért tanulnak a középiskolások?

Oktatási kutatás a vajdasági középiskolások tanulási motivációiról

Amikor egy tanár és egy tanító – akár pályakezdőként vagy akár többéves munkatapasztattal rendelkező pedagógusként – betér egy osztályterembe, és a diákok elé áll, általában mindent megtesz azért, hogy felkeltse a padokban ülők érdeklődését. Rendszeresen és lelkiismeretesen készül az órákra, jegyzeteket, segédanyagokat, oktatási segédleteket, prezentációkat, videókat, gondolattérképeket, grafikonokat, képeket készít. Munkája sokszor láthatatlannak tűnik, és nem mindig jár köszönet érte, viszont minden erejével azon dolgozik, hogy tanulásra, ismeretszerzésre, gondolkodásra ösztönözze a diákjait. Nemcsak azt szeretné elérni, hogy a tanulók megtanulják az óra anyagát és megcsinálják a házi feladatot, hanem azt is, hogy lássák az összefüggéseket, engedjék szabadjára a fantáziájukat, merjenek kérdezni és szabadon gondolkodni.

Merem állítani, hogy sok ilyen tanár és tanító van Vajdaságban, csak nem biztos, hogy mindannyiuknak sikerült megvalósítani a fent leírtakat. Bármennyire is igyekszik a tanár, lehetséges, hogy egyáltalán nem tudja felkelteni a diák érdeklődését, és nem tudja arra motiválni, hogy megtanulja az anyagot. Felvetődik a kérdés, hogy mégis mi motiválhatja a diákot a tanulás során.

A közelmúltban egy nagy méretű oktatási felmérés valósult meg a vajdasági középiskolások körében. A Vajdasági oktatáskutatás célja: „…a vajdasági középiskolás tanulók tanulási motivációval kapcsolatos célorientációinak és a hozzájuk köthető osztálytermi célstruktúráknak a feltárása, összehasonlítása, illetve az ezek között fennálló kapcsolatok identifikálása, értelmezése, figyelembe véve a szociokulturális hátteret és a tanulási teljesítményt” – olvashatjuk a kutatás Facebook-oldalán. A felmérés a Pedagógiai kutatások 2020 elnevezésű projekt keretében valósult meg. A kutatást Vajdaság 27 középiskolájában végezték el több mint 5000 első, második és harmadik osztályos, magyar és szerb tannyelvű osztályba járó középiskolás részvételével. Ennek lebonyolításáért a Probitas Civil Szervezet felel. A felméréssel kapcsolatban Pásztor Krisztinával, a kutatócsoport vezetőjével (az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola doktoranduszával), a Probitas Civil Szervezet elnökével beszélgettünk.

Hogyan sikerült megvalósítani a felmérést, és mik voltak ennek előzményei?

– A Vajdasági oktatáskutatásnak vannak előzményei, hiszen a Probitas Civil Szervezet három éven át felméréseket végzett tanulók körében. Ezek során a pályaorientáció, a tanulási motiváció, a logikus gondolkodás, a tanulási teljesítmény szempontjából közelítettük meg a témát. Az volt a célunk, hogy általános rálátást kapjunk a tanulók főbb jellemvonásaira, és az iskolák is kapjanak valamilyen visszajelzést, képet azzal kapcsolatban, hogy mi jellemző az intézmény diákjaira és a velük való munkára. Az előző kutatásokat főként tudományos körökben prezentáltuk, most viszont olyan projektbe kezdtünk, amelynek középpontjában a középiskolások vannak. Elsőként a középiskoláknak és a tanároknak fogjuk bemutatni az eredményeket. Szeretnénk ezt kiterjeszteni a szülőkre is, hogy egy kicsit jobban megértsék a tanulás folyamatát. A középiskolák kérésére közölni tudjuk az eredményeket egy-egy intézménnyel. Ebből később a pszichológusok és a pedagógusok tovább tudnak dolgozni – természetesen a tanárokkal együtt. A tanulók számára azért érdekesek a kutatás eredményei, mert megismerik a témát, ezáltal tudatosabban fognak hozzáállni a tanuláshoz. Akkor nemcsak sodródnak az árral, hanem jobban tudnak tanulási stratégiát építeni maguknak. A szülők számára mindez azért fontos, mert ők is nyitottabbá válnak a témára.

Hány diákot és iskolát sikerült bevonni a kutatásba?

– A Vajdasági oktatáskutatás során több mint 5000 tanulót sikerült felmérnünk. Nagy segítség volt, hogy a középiskolák nyitottak voltak a munkánkra, hiszen minden iskolából volt egy vagy két olyan tanár, aki segítette a munkánkat. Több mint negyven ilyen pedagógus működött együtt velünk a kutatás során, és ennek köszönhető az, hogy le tudtuk győzni az online oktatás kihívásait. Vajdaságban a legtöbb olyan középiskolában elvégeztük a felmérést, ahol van magyar tannyelvű osztály. Az első, második és harmadik osztályos, magyar tannyelven tanuló középiskolások töltötték ki a kérdőívet. Mivel a kutatásnak van egy szociokulturális aspektusa is, ezért első, második és harmadik évfolyamra járó szerb tagozatosokat is mértünk. Például az első, második és harmadik osztályos, élelmiszeripari technikusi szakra járó diákoknál a magyar és a szerb tannyelvű osztálynál is elvégeztük a felmérést ugyanazon az évfolyamon. Ez azért fontos, hogy összehasonlítsuk a két különböző kulturális közegből érkező diákokat, valamint megtaláljuk a köztük levő eltéréseket és hasonlóságokat. Azok a tanárok, akik mindkét tannyelven tanítanak, pontosan látják ezeket a különbségeket. Két mérőeszközzel dolgoztunk. Mindkettő a tanulási célokat mérte, de különböző aspektusból. Ezt azt jelenti, hogy a két kérdőív önmagában is nagyon értékes eredményeket tud adni, viszont a kettő összevonásával és elemzésével mélyebb összefüggéseket láthatunk. Összesen tíz településen végeztük el a felmérést, vagyis Adán, Óbecsén, Magyarkanizsán, Nagybecskereken, Zentán, Topolyán, Szabadkán, Újvidéken, Temerinben és Zomborban. Összesen 27 középiskola vett részt a kutatásban. Azokban az intézményekben, ahol csak hároméves magyar tannyelvű képzések vannak, ott nem végeztük el a felmérést. Például a csókai Vegyészeti-Élelmiszeripari Középiskolában sem töltötték ki a tanulók a kérdőívet. Ugyanúgy azokban az intézményekben sem, ahol kis létszámú magyar tagozat van, például a futaki Mezőgazdasági Középiskolában. Van egy kevés kivétel, ám a legtöbb intézményben elvégeztük a felmérést. A velünk együttműködő tanárokkal nagyon jó volt együtt dolgozni, hiszen a munkájuk mellett erre is találtak időt. Nem volt könnyű dolguk, mert a távoktatás során is helyt kellett állniuk. A kutatásban hét szakmacsoportot mértünk. Ezek az egészségügy, élelmiszeripar, építészet, közgazdaság, mezőgazdaság, villamosság és gépészet, valamint a gimnáziumi szakok. Szakmacsoportok tekintetében is érdekes lesz megvizsgálni az eredményeket. Van néhány olyan középiskola, amelyet a munkatársaknak teljes egészében sikerült felmérniük. Ez a tanárok nyitottságának is nagyban köszönhető.

Mi volt a kutatás célja, illetve milyen témakörökre épült a kérdőív?

– A kutatás célja a tanulási célok felmérése volt. Azt gondolnánk, hogy mindez egyszerű, hiszen a diák azért tanul, mert be szeretné fejezni a középiskolát, vagy tovább akar tanulni. Az előző kutatások során, a pályaorientáció témakörével kapcsolatban többször is megfogalmazódott bennünk, hogy egy tanuló azért iratkozik be egy-egy középiskolai szakra, mert a szülők ezt javasolták, vagy ez az intézmény van közel a lakhelyéhez, vagy mert az anyanyelvén tanulhat tovább. A tanulási célok nem konkrétan ezek, hanem affektív, belső tényezők, amelyek működnek a diákokban, miközben tanulnak, és ennek hatására fogják ezt a tevékenységet végezni. Ez a motiváció témaköréhez tartozik. Azért érdekes és izgalmas mindez, mert úgy lehet motiválni a tanulókat, ha tudjuk, hogy mivel kell. Ha tudjuk azt, hogy mi a cél, akkor hatékonyabban tudunk ezzel foglalkozni. Érdekes, hogy a diák azért is tanulhat, hogy elkerülje a rossz érzést, például hogy leszerepeljen az osztálytársai előtt. Tanulhat azért is, mert szeretné megmutatni, hogy milyen adottságai vannak. Teljesen mindegy, hogy milyen tantárgyról beszélünk, a tanulás alapcélja az, hogy a diák megmutassa, mennyire jó ebben a tárgyban. Valakire az a jellemző, hogy állandóan másokhoz viszonyítja magát, vagy az is lehet, hogy belső késztetést érez arra, hogy tanuljon, tehát saját magához képest szeretne fejlődni. A szülőnek ezek ismeretében érdemes tudnia, hogy a gyermekét mi készteti a tanulásra. Ha például az osztály nagy része viszonyítási célokkal rendelkezik, tehát így tanul, és ha a tanár felolvassa az egész osztály előtt az ellenőrzők eredményeit, akkor ezzel a viszonyítási célokat erősíti. Ha viszont a tanár mindenkinek kinyomtat egy papírt, és néhány mondatban értékeli a diák teljesítményét saját magához képest, és személyesen odaadja azt a diáknak, akkor ezzel a tanulóban a belső célt erősíti. Ez azért lesz fontos, mert ha a diák továbbtanul, és viszonyító célokkal rendelkezik, akkor az nem fog neki segíteni. Ha a diák elsajátítási célokkal rendelkezik, vagyis azt nézi, hogy miként tud fejlődni, a későbbiekben is ezt fogja tenni, amikor egyszer munkába áll. A diákok között vannak olyanok, akik kerülik a kihívásokat, mások pedig keresik azokat. Ebből a kérdőívből ezt is lehet látni, és érdemes tudni egy-egy osztályra vonatkozóan, hogy miként állnak hozzá a diákok a kihívásokhoz.

Hogyan tudták lebonyolítani a felmérést a járványhelyzet idején? Mennyire tudtak együttműködni a diákokkal, a tanárokkal?

– A felmérés online folyt. A diákoknak ki kellett tölteniük az online kérdőívet. Arra is ügyelni kellett, hogy a kérdőív teljesen anonim legyen, amit úgy oldottunk meg, hogy a tanuló és a kutatócsoport közé beépítettük a tanárt. A tanár osztotta ki a diákoknak a jelszavakat, amelyekkel hozzá tudtak férni az online kérdőívhez. Minden osztály kapott egy osztályazonosító kódot, és minden tanuló kapott egy saját azonosító kódot. Ebből a kutatócsoport csak számokat lát, hiszen nem társul hozzá semmilyen név. A kérdőív kitöltése nem volt kötelező, tehát az a középiskolás, aki nem akarta, nem töltötte ki. Az online kérdőívnél leginkább a Likert-skálával dolgoztunk. A kérdőív online felületén a tanárok valós időben tudták követni a kérdőív kitöltését egy-egy osztályban. Általában az online órák keretében töltötték ki a kérdőívet a tanulókkal, és az osztály minden tagja egyszerre jelentkezett be a saját azonosító kódjával. A honlapnak van egy tanári felülete, ennek segítségével a tanár tudta követni azt, hogy hol tartanak a diákok a kérdések kitöltésével, vagyis a haladási tempót. Természetesen előzetesen többször teszteltük, hogy mennyi ideig tart a kérdőív kitöltése az online felületen. A tanároknak a kérdőív kitöltése előtt tartottunk egy továbbképzést. Mindezzel azt próbáltuk elérni, hogy valós eredményeket kapjunk. Amikor megvizsgáltuk a válaszok eredményességét, nagyon örültünk annak, hogy koherens válaszok születtek. Ez azt jelenti, hogy a tanároknak sikerült megértetniük a diákokkal, hogy miért fontos ez a felmérés.

A felmérést abban az időszakban végezték el, amikor a középiskolák a kombinált oktatási modell szerint dolgoztak. Mennyiben más a diákok tanulási motivációja a távoktatásban, mint a tantermi órákon?

– Ha motivációról beszélünk, akkor jellemzően eltérő különbség nincs az online és a személyes jelenlét között. Egyvalami biztos eltér, amit már több kutatás is kimutatott: a tanár személyes jelenléte nagyon fontos. Fontos, hogy a diák lássa a tanárt, a gesztikulációját. Ez online térben is valamennyire lehetséges. Azok a tanárok, akik úgy oldották meg az online órákat, hogy a diák közben lássa őket, hatalmas segítséget és motivációt nyújtottak a tanulóknak. Ahol úgy oldották meg, hogy a tanár nem érintkezett ily módon a tanulókkal, ott nehézségek merülhettek fel, és mindez negatívan hatott a tanulási motivációra. A kutatások bizonyítják, hogy motivációs erővel hat a diákokra az, hogyha tudják, mire fogják hasznosítani az iskolában tanultakat.

A felmérésről bővebben Vajdasági oktatáskutatás Facebook-oldalon tájékozódhatnak. A Pedagógiai kutatások 2020 elnevezésű projekt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával és a Magyar Nemzeti Tanács szakmai támogatásával valósul meg.