Számos alapanyag jelentősen megdrágult az elmúlt időszakban. Érdekes módon, és a korábbi gyakorlattól eltérően viszont a végtermékek egyelőre nemigen drágulnak. Minden logika ugyanakkor arra utal, hogy az ilyen állapot nem tartható fenn sokáig. Állami támogatásokkal, folyamatos pénzkibocsátással, pénzbőséggel ideig-óráig el lehet ezt torzítani, de ha valaki a termékeit és szolgáltatásait kénytelen folyamatosan az önköltségi ár alatt értékesíteni, az nem fenntartható. Sokan azonban még megtehetik, egyelőre a tartalékoknak köszönhetően, illetve az állami támogatások jóvoltából, de végül vagy a végtermékek árának vagy a nyersanyagok, alapanyagok, termények árának kell mérséklődnie. Akár egy hatalmas, a korábbiakban tapasztaltaknál sokkal súlyosabb gazdasági válságnak is „megágyazhat” ez a most zajló folyamat. Bizonyos elemzések szerint egy új árupiaci szuperciklus kezdete. Ez azt jelenti lényegében, hogy a nyersanyagárak tovább emelkedhetnek, majd tartósan magasak maradhatnak.
A legtöbb fontos nyersanyag, az olaj- és földgáz, a réz és más fémek, mezőgazdasági és bányaipari termékek jócskán megdrágultak. Elég csak egy pillantást vetni arra, hogy a tőzsdén mennyibe kerül a szójabab, a kukorica, vagy mennyibe kerülnek az üzemanyagok, de hatalmasat ugrott pl. a réz ára is. De megdrágult a faanyag, a palládium és a platina is, amelyekből az autók alkatrészei készülnek. Az etanol is drágul. A folyamatok együtt állhatnak össze egy úgynevezett szuperciklussá, amely sem fogyasztói, sem termelői, gyártói szempontból nem kedvező jelenség.
SZUPERCIKLUS SZUPERÁRAKKAL
Ahogyan a részvénypiacokon ki tudnak alakulni ciklusok, úgy az árupiacokon is megfigyelhetők ezek a jelenségek. Amíg azonban, a tapasztalatok szerint, a részvénypiacokon ezek a ciklikusan váltakozó periódusok általában 5-10 évig tartanak, és a gazdaság teljesítményéhez kapcsolódnak, addig egy árupiaci ciklus 20-30 évig is eltarthat. A részvénypiaci ciklusokhoz képest az árupiaciak jóval hosszabbak, másik jellemzőjük, hogy jelentősen nagyobb mértékű volatilitással járnak. Lényegében ezért kapták a „szuper” jelzőt.
Ha évszázados adatokat vizsgálunk, néhány elemzés már kimutatta, hogy az elmúlt 120 évben négy, egymást követő szuperciklus volt megfigyelhető az árupiacokon. Az előző ilyen szuperciklus 1996-ban indult, bár mi itt azt kevésbé éreztük, mert éppen halmozódtak a gondok. Az azóta eltelt 25 évben megfigyelhettük a ciklus kezdetét és a végét is. Az elmúlt fél évben bekövetkezett hirtelen árupiaci emelkedés az ötödik szuperciklus kezdete lehet. Azt viszont most nehéz átlátni, hogy mindez hogyan alakult volna a koronavírus megjelenése nélkül. De számos további kérdés is felmerül a ciklussal kapcsolatban.
A világgazdasági folyamatok, a kínai–amerikai viszony és sok minden befolyásolja a szuperciklus kialakulását, ami a befolyásoló tényezők ellenére szinte menetrendszerűen köszön ránk. Vízválasztónak tekinthető, hogy 2001-ben Kína a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagja lett, és azt követően jelentős mértékben megnövelte a kivitelét, de nagy mennyiségű külföldi befektetést is odavonzott. Hatalmas mennyiségű tőke került azokba az iparágakba, amelyek intenzíven használják az energiát és a nyersanyagot.
A 2008-as válságig emelkedett a nyersanyag ára, majd mintegy fél évvel ezelőttig csökkenni kezdett, azóta pedig meredeken emelkedik. Az áremelkedések mögött részben a koronavírus-járvány áll. Ezért még nehéz kijelenteni azt, hogy már benne vagyunk-e a szuperciklusban. Utólag fog kiderülni, amikor már kirajzolódnak a trendek.
MI JÖHET MÉG?
Ha tényként tekintünk rá, hogy lassan kilábalunk a koronavírus okozta mindenféle krízisből, akkor is az a helyzet, hogy az európai nagy gazdaságok még csak most kapaszkodnak fel, ahogyan más fejlődő országok világszerte. Mindez újabb potenciális keresletélénkülést hozhat, amivel a kínálat nem tud majd lépést tartani. Ennek hatására pedig tovább emelkedhetnek a nyersanyagárak.
De a szállítási nehézségek is szerepet játszanak a termelői árak elrugaszkodásában. A légi szállítás most kezd helyreállni, a tengeri szállítás túlterheltsége az egekbe emelte a konténerárakat, a Szuezi-csatornában keresztbe fordult hatalmas szállítóeszköz esete pedig csak erősítette a trendeket. A márciusi adatok szerint a konténeres szállítás 25 százalékkal drágult éves szinten. Ennél azonban sokkal fenyegetőbben hangzik, hogy ha kétéves összehasonlítást veszünk figyelembe. 2019-hez viszonyítva – 2021 első negyedében – az olajok és zsírok több mint 50 százalékkal drágultak meg, a fémek és ásványok ára 36, a nemesfémek ára viszont 30-35 százalékkal emelkedett.
Az élelmiszeripari alapanyagok ára is harmadával felszökött. Az elmúlt két hónapban 10 százalék felett volt a mezőgazdasági termékek összesített termelői árindexének emelkedése. Meg kell azonban jegyezni, hogy az élelmiszeripari áremelkedés mögött csak részben azonosítható a koronavírus hatása. A világszerte tapasztalható szeszélyes, és összességében kedvezőtlen időjárás is komoly tényezőnek tekinthető. Sajnos arra utaló jelekkel, hogy a klímaváltozásban is egy szuperciklus van kialakulóban.
