2021. június 25., péntek

A bizalomépítők

Paul Briggs, Dean Wellins: Raya és az utolsó sárkány

Raya és az utolsó sárkány (Raya and the Last Dragon) címmel a Disney egy olyan egész estés animációs kalandfilmet készített, amely gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szól. A figyelemre méltó alkotás meseszerű, ugyanakkor a bizalom elvesztésének és megszerzésének, a megosztottságnak, valamint a különbözőségek elfogadásának kérdését helyezve a középpontba, korunk társadalmi jellegzetességeire is rávilágít.

A történet egy fantasztikus világba, Kumandrába repít, ahol valaha az emberek és a sárkányok harmóniában éltek egymással. Az idillt azonban megtörték a Druunok, azaz olyan gonosz szellemek, amelyek sokakat kővé dermesztettek. A sárkányok ekkor összefogtak, és önmagukat feláldozva varázserejüket egy mágikus kristályban egyesítették, ezáltal visszaszorítva a gonoszt. Az emberek azonban békés együttélés helyett a kőért való háborúzást választották, így Kumandra öt részre szakadt szét. Ötszáz év elteltével, azaz a filmbéli jelenben, éppen öt darabra hullik a viszálykodók által széttört „Sárkányékkő” is, így védelem híján az emberek ismét a gonosz erők kiszolgáltatottjaivá válnak. Egy fiatal hercegnőre, Rayára hárul a feladat, hogy az apokaliptikus világban felkutassa a legendák szerint még mindig élő, utolsó sárkányt, Sisut, hogy ő egyesítse a kődarabokat, a széthullott földet és megosztott népeit.

A Disney stúdió újításának tekinthető, hogy a film főhősévé Raya személyében egy harcos amazont választott, akinek nem a szerelem megtalálása, hanem a világ megmentése a feladata. Ebben társa lesz az általa meglelt, bohókás nőstény sárkány, Sisu, valamint a kettejükhöz csapódó, egyre bővülő, szedett-vedett csoport is, melynek tagjai csak veszélyes kalandok során tanulják meg, hogy a sikerhez elsősorban csapatmunkára, bizalomra és összefogásra van szükség. A női vonalat erősítendő a végletekig kitartó és elszánt Raya személyiségének tükörképe az ellenséges törzs főnökének lánya, Namaari, akit a főhőséhez hasonló energiák jellemeznek, s az erős női karakterek folytán a történet enyhén feminista színezetet kap. Számtalan kislány példaképei lehetnek ők, akik tántoríthatatlanul kitartanak céljaik elérésében, és megtanulják felismerni és kezelni saját gyengeségeiket, ezáltal harcolva a „gonosz” ellen. Csakhogy a „gonosz” fogalma is sajátságos ebben az alkotásban, hiszen a film legnagyobb erénye, hogy nincs érdemi gonosza, ezt a szerepet az emberi természet látja el. Sisu bölcs tanítása szerint az emberi kicsinyesség, sértettség ugyanis mindenkiben ott van, ezáltal nehéz felismernünk, hogy számtalan elfogadható nézőpont létezhet még a sajátunkon kívül, és hogy senki nincs a kizárólagos igazság birtokában. Mindaddig, amíg az ember képtelen levetkőzni az elvakultságát, nem tudja meglátni a világban uralkodó igazi problémát, vagyis azt, hogy a bizalmatlanság és a megosztottság az emberi faj és környezete pusztulásához vezet. A film távol-keleti kultúrán és világlátáson alapuló eszmerendszere e ponton zöldmozgalmi jelleggel is bővül, hiszen a történetben bekövetkező apokaliptikus csapás a teremtett világ és benne minden élőlény végét jelenti. A sárkányok ereje és az emberek biztonsága a történet szerint nem véletlenül függ össze a vízzel, hiszen ez az őselem minden élet forrása, és a megőrzése nem csak klímavédelmi szempontból elengedhetetlen.

Sokrétű, helyenként kimondottan szellemes tanmese tehát a Raya és az utolsó sárkány, amely őszintén és gyermeki humanizmussal világít rá számos lényegi kérdésre, miközben látványvilágával, sodró lendületével elkápráztatja a nézőt. A keleti kultúra vizualitásán alapuló filmbéli fantáziavilág minden elemében precízen kidolgozott, a karakterek valósághűek, a környezetábrázolás mesteri, ráadásul mindent áthat a tündérmesei jelleg, csakhogy sajátos módon. Például a főhős hercegnő ugyan, de nemesi származása lényegtelen, mindössze tettrekészsége számít; aztán a cselekmény során felbukkan némi varázslat, de nincs különösebb jelentősége, inkább a történet keleti kultúrához és mitikus hagyományhoz való kötődését jelzi; szintúgy a sárkányok szerepe is hasonló, hiszen nem az európai népmesei hagyományból ismert, többfejű, tűzokádó szörnyekként jelennek meg, hanem kígyótestű, négy lábú, sörényes teremtményekként, amelyek légiesek, harsányak és szerethetők.

A hangsúlyos keleti jelleg mind a látványvilág, mind a mondanivaló terén jót tett a filmnek. A Raya és az utolsó sárkány hol humorosan, hol kíméletlen őszinteséggel reflektál a bennünket körülvevő világra, ahol az emberek képtelenek túllendülni vélt vagy valós sérelmeiken, nem bíznak meg egymásban, és már a legalapvetőbb kérdésekben sem tudnak közös nevezőre jutni.