2021. június 18., péntek
CÍMLAPTÖRTÉNET

Gyöngybagoly, fülemüle, tarka sáfrány, Öko-tábor...

Harminc éve a természetünkért, környezetünkért

A topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület arra törekszik, hogy saját hagyományait fenntartva a megújulásra is hangsúlyt fektessen. Tevékenységükkel három évtizede felhívják a figyelmet a természet értékeire és a környezet megóvására. A jeles évforduló kapcsán a topolyai civil szervezet néhány meghatározó tagját kérdeztük arról, hogy kinek mit jelent a környezetvédelem.
Miklós Csongor újságíró az egyesület egyik alapító tagja. Jó néhány évig volt elnök, alelnök is, médiaképviselő, most elnökségi tag.

Miklós Csongor (Lakatos János felvétele)
Miklós Csongor (Lakatos János felvétele)

– Középiskolás fiatalokként hallottunk először környezetvédelmi problémákról, ez azért tanulságos, mert 35 évvel ezelőtt is már léteztek a gondok, mind a világban, mind Topolyán. Ezekről beszélgettünk Námesztovszki Margit biológiatanárral és Szakmány Lajos fizikatanárral, és fölmerült az is, hogy valamit tenni kellene. Akkor jött először a gondolat, hogy: Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! Abban az időben is már szó volt az ózonlyukról, rebesgették a klímaváltozást. Most már a média tele van ezekkel a problémákkal, de a szakemberek már akkor is tudták ezt, és hát hova jutottunk három évtized alatt, mondhatnám cinikusan, hiszen a környezetszennyezési problémák többségét senki sem akarta igazán megoldani. Most beszélünk róla, amikor már a gyertya a körmünkre égett. Szakmány tanár úrnak volt egy kijelentése, hogy majd foglalkozunk vele, ha büdös lesz, és ez a topolyai légszennyezés kapcsán is bekövetkezett.
Középiskolásként nagy lelkesedéssel álltunk a kérdéshez. Dr. Bencsik Gábor, Kiss Gabriella médiaszakember és jómagam voltunk, akik elkezdtük az utánajárást, majd csatlakoztak hozzánk a többiek. A történet azért is érdekes, mert abban az időben az ország jelentősebb átalakulásokon ment keresztül, a törvények lehetővé tették a civil szervezetek létrehozását, és így lett az egyik első civil szervezet az Arcus nemcsak Topolya környékén, hanem az országban is. Azt is tudni kell, hogy önálló egyesületként 1991-től létezünk, de az egykori Szocialista Szövetség szakcsoportjaként működött márt 1987-től. Célunk az volt, hogy jobbá tegyük a környezetünket. Mivel abban az időben már rebesgették, hogy az akkori gyárak Krivaja-parti üzemrészlegeiben galvanizálás folyik, felvetődött a kérdés, hogy a nehézfémek hova kerülnek. Az akkori vállalatok vezetősége fogadott bennünket, megmutatták a szűrőberendezést. Sokszor falakba ütköztünk, korán rájöttünk arra, hogy a rendszer nem éppen a környezetvédelem mellett van. Az első petícióink szintén harmincéves múltra tekintenek vissza, és akkor már követeltük azokat a dolgokat, amik a mai napig nem valósultak meg. Szennyvízelvezetés, hulladékfeldolgozás – a problémákat megneveztük, és fiatalos hévvel azt gondoltuk, hogy minden majd megoldódik könnyen és gyorsan, sajnos ez nem így történt.
Eredménynek érzem, hogy sikerült fenntartani az Arcust, és egy olyan fiatal gárdát kinevelni, akik már valódi szakemberek, mert mi, teljesen amatőrök voltunk. Több generációváltáson át kellett esni, sok törés is volt, az elvándorlás is érintett bennünket, de ennek tükrében is úgy látom, hogy nagy dolog az, hogy folyamatosan fennmaradtunk, és tiszta szívből örülök annak, hogy a szervezetben jelenleg olyan szakemberek vannak, mint Vukájlovity Pecze Natália, az egyik legrégebbi tagunk, Sihelnik József, a szakmai húzóerő, és az elnökünk, Harkai Ákos, aki a logisztikai problémákat oldja meg.
Kezdettől fogva a környezetvédelem és természetvédelem mellett az ifjúság képzése, nevelése, volt a célunk. Az akcióinkon, illetve a táborainkban több ezren megfordultak, és mindenkiben hagytak nyomot az előadások, beszélgetések. Ám azt hiszem, hogy ettől is több szimpatizánsunk van. Ezt az internetes megjelenés eredményezte. Az embereket érdekli a természet, a környezetvédelem, de nagyon sokan passzívak maradnak, szurkolnak valahonnan, de ezen a területen adott esetben kiállásra is szükség van.
Vukájlovity Pecze Natália biológiatanár ma már a gyermekeivel érkezik egy-egy akcióra.

Vukájlovity Pecze Natália (Lakatos János felvétele)
Vukájlovity Pecze Natália (Lakatos János felvétele)

– Mindig biológus szerettem volna lenni, és vonzódtam a természethez. 1995-ben jelentkeztem az Öko-táborba, annak ellenére, hogy senkit nem ismertem. Első váltásban itt voltam, de mindjárt meghívtak a második váltásba is. Egy régi tagunk, aki most már nem aktív, Besnyi Izabella rám bízta a rovarász csoportot. Ez így is maradt, közben egyetemre kerültem, ahol a zengőlegyekkel foglalkoztam, később pedig a pókászás lett a szakterületem. A munka szakmai részét vezetem, és inkább a természetvédelem felé vonzódom, szeretem a természetet kutatni, a gyerekekkel megismertetni az értékeinket, ez ami a számomra vonzóbb és talán könnyebb. A pókász csoport a pókok felépítésével, kinézetével foglalkozik, kutatást is végzünk, a terepen sok mindent feljegyzünk, fényképezünk. Posztereket készítünk, igyekszünk legyőzni a pókfóbiát, ami tudatlanságból fakad. Az iskolában is gyakran hivatkozom az Arcus-tábor kutatásaira, jó látni, hogy a táborozó diákok tudatosabbak, másként gondolkodnak.
Sihelnik József természetvédelmi mérnök az egyik motorja a jelenlegi Arcus csapatnak, 1998 elején a téli ismeretterjesztő előadás-sorozat keretében csöppent az egyesület látókörébe.

Sihelnik József (Lakatos János felvétele)
Sihelnik József (Lakatos János felvétele)

– Biológiatanárunk, Mihájlovits Péter, aki szintén Arcus-tag volt, ajánlotta az előadásokat. Hatodikos voltam akkor, az előadás-sorozat azóta is létezik, a Művelődési Házzal közösen szervezzük. A madarak mindig közel álltak hozzám, kezdetben könyvekből tanultam, madáretetőt készítettem, és hamar belefolytam az egyesület tevékenységébe. Az osztálytársakkal együtt tagosodtunk, rövidesen a klubestén találtuk magunkat.
A nyári tóparti táborban is részt vettem, a madarak iránti érdeklődésem csak fokozódott, igyekeztem minél többet tanulni, 2001-ben már a táboron belül működő ornitológiai csoport vezetője voltam, és ez azóta így van. Szerencsére már segítségem is van, mert sokan jelentkeznek madármegfigyelésre. Az ornitológia szakcsoport nagyon aktív, egész éven keresztül számos programunk van. Több mint száz mesterséges madárodut helyeztek ki Topolya környékén, amelyek felügyeletét mi végezzük. Rengeteg adat gyűlt már össze, az erdei fülesbagoly telelésével kapcsolatban.
Tavaly a szalakóta védelmi programba is bekapcsolódtunk. Nagy siker a Gyöngybagolyprogram. 2002-ben helyeztük ki a topolyai templom padlására az első költőládát, és 2017-ig szinte nem történt semmi, de utána elfoglalta egy pár, közben más helyen kihelyezett ládáinkban is, és rekordot döntenek a költések, hatalmas élmény látni, és tudni, hogy ez nélkülünk nem valósulhatott volna meg.
Nagy örömmel tölt el, ha egy érdekes faj kerül a tudományos kutatás figyelmébe. A nálunk született, gyűrűzött szalakóta fióka Namíbiában került meg, ez csaknem nyolcezer kilométer egy irányban. Sikertörténet a szalakóta program, hiszen ötven év után állandó költőfajként sikerült visszahozni vidékünkre.
Harkai Ákos matematikatanár több mint öt éve áll a szervezet élén. Nem annyira a biológia, mint a számok és a fizika világa érdekelte, viszont az aktív természetet és környezetvédelmet mindig fontosnak tartotta. Még általános iskolás korában csatlakozott az Arcushoz. Meséjéből kiderül, hogy nonprofit egyesületként a pályázatok megvalósítása – a pályázástól a megvalósításon keresztül az elszámolásig – rengeteg időt, figyelmet igényel.

Harkai Ákos (Lakatos János felvétele)
Harkai Ákos (Lakatos János felvétele)

– Elnökként adminisztrációval foglalkozom, nem gondoltam volna, hogy ennyi papírológiával jár, és ez évről évre több. Nem nagy dolgok ezek, de sok időt igénybe vesznek. Látom értelmét, hiszen nagy szó, hogy harminc év után is itt vagyunk. A főbb céljaink továbbra is megmaradtak, gondolok itt a környezet- és természetvédelemre. A környezeti nevelésre igyekszünk mind nagyobb hangsúlyt fektetni, rendezvényeinken igyekszünk ezt a hiányt pótolni. Komoly kutatói, terepi munkával foglalkozunk, kapcsolódunk különböző világnapokhoz, az utóbbi időben célunk a kultúrtörténeti értékek megőrzése is. Jelenleg négy aktívan működő szakcsoportja van az egyesületnek, a két legrégebbi a madártani és a növénytani, néhány évvel azelőtt bővítettük a rovartani és a póktani szakcsoportokkal. A nemzetközi természetismereti rajzpályázatunk idei központi témája a közönséges ürge. Kora tavasszal a sáfrány-túra, majd a hérics-túra is közkedvelt volt az idén, a májusi Fülemülék éjszakája is egy gyalogtúra, a fülemüle hímek énekét figyeljük meg, azután nyáron az Öko-tábor következik, a harmincadik meghiúsult a világjárvány miatt, de az idén szeretnénk bepótolni. Arra vagyok büszke, hogy a táborban is mind több szakcsoportot sikerül beindítani. Az alapkoncepció az, hogy a diákok kiválasztanak egy szakcsoportot, és azzal terepeznek egy héten át, növénytani, madártani, kétéltűek és hüllők, póktani, haltani, környezettudományi és mikrobiológiai csoport is van. Ez a legrégebbi, legnagyobb projektünk, nagyon sokan megfordultak már ebben a táborban. Csatlakozunk az európai madármegfigyelő napokhoz is, összeírjuk, hogy mit látunk itt Topolyán fajok, egyedek tekintetében. A vajdasági fiatal természetkutatók találkozóján a kutatók bemutatkozhatnak, és szakmai zsűri mond véleményt munkájukról. Az évet a bagolylessel zárjuk, melyet az utcán az erdei fülesbagoly-lelőhelyeken szervezünk.
Párhuzamosan más dolgokkal is foglalkozunk: adatgyűjtéssel, fajok összeírásával. Folyamatos az oduellenőrzés, egész évben működik a vadállatmentő ügyelet, próbálunk segíteni a szándékos mérgezések leleplezésében, fölmérjük a terepet, értesítjük az illetékeseket. Az emberek tudják, hogy kihez forduljanak, ha ilyen esettel találkoznak. Büszkék lehetünk arra is, hogy több éves kitartó kutató és terepi munka során védetté vált a Topolya Völgyei Természeti Park, az Arcus szakemberei nagyban hozzájárultak ehhez.