2021. május 8., szombat
RÁFORDÍTÁSOK

A gazdasági növekedés farvizén evezve

A stabil bevételeknek és az „olcsó” hiteleknek köszönhetően mindenre lesz pénz az idén is Szerbiában – ezt mondta a pénzügyminiszter, amikor a parlament is elfogadta a 2021-es költségvetés módosítását. A büdzsét állítólag úgy alakították, hogy segítse a koronavírus-járvánnyal szembeni küzdelmet, de ösztönözze a gazdasági növekedést is. A költségvetési deficit a most már érvényes dokumentum értelmében 6,9 százalékot tesz ki. Mint ismeretes, a decemberben elfogadott költségvetési törvény a bruttó hazai termék 3 százalékát kitevő idei hiánnyal számolt. Az akkori deficit még megfelelt az uniós csatlakozás kritériumának, de a körülmények ezt úgy hozták, hogy túl kellett lépni. Nem mellesleg, a legtöbb teljes jogú EU-tagállam, illetve az euróövezet államainak mutatószámai sem felelnek most meg az úgynevezett maastrichti kritériumoknak.

Pozitív fejleményként értékelhető, hogy a nagyberuházások nem rekedtek meg Szerbiában, és ha rendkívüli körülmények nem gátolják, akkor gazdasági bővülést jegyezhetünk ebben az évben. A közadósság pedig a rekordösszegűnek titulált beruházásokkal sem lépi át GDP-arányosan a 60 százalékos szintet, ami egy másik maastrichti kritérium. Az EU gazdaságilag legerősebb állama, Németország GDP-arányos adóssága eközben 80 százalékra kúszott fel. A kilátásaink tehát egyelőre nem olyan rosszak, és amennyiben a járványügyi helyzet is fokozatosan javul – amire jó esély van az átoltottság növekedésével –, akkor eredményes évet zárhatunk. A helyzet azonban sok meglepetést tartogathat, és önhibánkon kívül alakulhatnak kedvezőtlenül a folyamatok.

ÁTRENDEZŐDNEK A TRENDEK

Az elmúlt bő egy év alatt sok országot sodort a koronavírus-járvány az újabb kori történelmének legsúlyosabb gazdasági válságába. A kínai, amerikai, orosz, indiai, japán gazdaság is megérezte. Az Amerikai Egyesült Államok őrzi vezető helyét, de a nominális GDP-je tavaly 20,9 billió dollárra csökkent az egy évvel korábban jegyzett 21,4 billióról. Kína viszont így is növekedni tudott. A 2019. évet 14,3 billió dolláros teljesítménnyel zárta, amit 2020-ban 14,7 billió dollárra tudott megnövelni. A bronzérmes Japán Németországot megelőzve 5 billió dollárral harmadik, ami elmarad a 2019. évi, 5,1 billiós teljesítménytől. India 2019-ben még ötödik volt a világranglistán, de tavaly a hatodik helyre csúszott, maga elé engedve egykori gyarmatosítóját, az Egyesült Királyságot.

Az elmúlt év tapasztalatai ugyanakkor egyfajta áttörést hoztak a gazdaságpolitikában. A korábban is létező modern monetáris elmélet a gyakorlatban is bevált. Míg korábban az államot a jegybanktól függetlenként képzelték el, a válság megmutatta, mennyire hatékony lehet, ha az állam és a jegybank koordináltan lép fel. Természetesen ennek is lehetnek – illetve vannak is – hátulütői, de amikor a jó célok érdekében működnek, hatásos lehet.

A koronavírus okozta gazdasági válság miatt a kormányzatok kénytelenek voltak kipróbálni, hogy mi történik, ha közvetlen jegybanki finanszírozással költségvetési hiányt generálnak. Ugyanakkor ezzel egyben kezelik, illetve megelőzik a pénzhiány, a likviditás hiánya miatti fennakadásokat a nemzetgazdaságban. Ezt bizonyos szempontból „sima” pénznyomtatásnak tekinthetjük, a korábban alkalmazott mennyiségi enyhítés azonban nem volt ilyen egyértelműen. A jövőben is valószínűleg ez ott lesz a fegyvertárban, de azért óvatosan kell vele bánni, mert ahogyan minden fegyver, ez is elsülhet visszafelé.

LEHETNEK MELLÉKHATÁSOK

Attól lehet azért tartani, hogy a gazdaságpolitikát kreálók minden helyzetre ráfogják, hogy rendkívüli, és a „gyógyszer túladagolásával” mellékhatásokat generálnak. Mert a húrt csak addig lehet feszíteni, amíg nem pattan el. A hiányt addig lehet növelni, amíg az eszközök hatékony felhasználása hosszabb-rövidebb távokon meghozza az eredményét, és a hiányt a gazdasági bővülés farvizén simán ki lehet nőni.

Egyik korlátja, esetleges buktatója lehet a pénzügyi ösztönzésnek az egyébként is feszes munkaerőpiac a fejlett világban. Már 2019-ben csaknem fél évszázados mélyponton volt a fejlett világban a munkanélküliség. Ennek bérnövelő hatása igen erős, és egy szint felett állandósulhat az inflációs nyomás. Nem kell ugyan hiperinflációtól tartani, ha nem lesz embargó, fegyveres konfliktusok és más, hasonló fejlemény. Lassú inflálódás viszont nem kizárt, amit a jegybankok kénytelenek lesznek kísérni a kamatpolitikával. De ellensúlyozni lehet némileg a következményeket, ha sikerül új adóbevételeket generálni. Persze e téren is kreatívan és körültekintően kell eljárni. A túlzott adóztatás „lefulladást” okozhat a húzóágazatokban, erre és a méltányosságra is oda kell figyelni. Az adópolitika finomhangolásánál is szempont kell legyen, hogy olyanok kapjanak adókedvezményeket, akik a teljesítményükkel végül több bevételt valósítanak meg annál, mint amennyi kiesett. A szabadúszók megadóztatását is ilyen alapokra kellene építeni a jövőben.