2021. május 18., kedd

Beszélgessünk a nevelésről és az oktatásról!

Akarva-akaratlanul, de napjainkban az oktatással és a neveléssel kapcsolatos kérdések mindannyiunkat érintenek, hiszen az élethosszig tartó tanulás időszakát éljük. Könyörtelenül változó világunk hatékony és kreatív választ vár az elénk állított újabbnál újabb kihívásokra, tekintet nélkül arra, hogy pici gyerekről vagy az idősebbekről van-e szó. Jelenlegi társadalmunk számára már egyértelmű, hogy a régi oktatáshoz és neveléshez való hozzáállásunk elavult, nem alkalmas arra, hogy felkészítsen bennünket egy későbbi életszakaszra, de egyelőre nincsen a birtokunkban biztos recept, amely fáklyaként világítana az úton.

(Ótos András illusztrációja)
(Ótos András illusztrációja)

Középiskolás korom óta foglalkozom gyerekekkel, és a pályaválasztáskor egyértelmű volt számomra, hogy a pedagógia az utam. Számos területen kipróbáltam magam, a sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztésétől kezdve a javítóintézetben elhelyezett fiatalokkal való munkán és a gyerekprogram-szervezésen át a tanításig. Három gyerek édesanyjaként megtapasztalhatom a nevelést szülőként, sőt az online tanítás teret és bepillantást enged az otthon tanulás gyakorlatába is. Ennyi év után elmondhatom, hogy a nevelés és az oktatás területe a kimeríthetetlen kérdések óceánja, ahol minden jéghegy egy-egy szemünk előtt úszó akadály. Amikor ezt sikerrel vesszük, feltárul előttünk a csodálatos látóhatár. Ahogy az akadályok sorra távolodnak mögöttünk, egyre biztosabbak lehetünk abban, hogy a gondjainkra bízott gyerekek gazdagabbak lesznek tudásban, képességben, ügyességben, önállóságban, önbizalomban, sikerben, eredményben, jókedvben, vidámságban. Ahogy az óceán is kiapadhatatlan, a tanításnak és a nevelésnek sincs soha vége. Körülvesz bennünket, ha akarjuk, ha nem, nemcsak az iskola falai közt, nemcsak a kisgyerekes otthonokban, hanem az utcán, a boltban, a munkahelyen is. Akik most tanulják az írást-olvasást, alig egy évtized múlva beadják nekünk az oltást, fizetünk nekik vásárláskor, átveszik a postánkat, aztán valamivel később gyógyítanak bennünket, tervezik a házainkat, tanítják az unokáinkat. A kollégáink lesznek, új technológiákat mutatnak nekünk, segítenek, ha bukdácsolunk a modern applikációk rengetegében. Az oktatás és a nevelés elsősorban nem azért fontos, mert a gyerekek elsajátítanak valamit, amit később alkalmazhatnak. Azért fontos, mert mindannyiunkat érint.

Beszélgessünk a tapasztalatainkról, a lehetőségeinkről és a hatékony módszertanról, a régi iskolák gyakorlatáról és a jövő pedagógiai koncepcióiról! Hallgassuk meg mások élményeit a tanulásról, a tanításról, az érzéseket, amelyeket kelt bennük, legyen szó kicsiről vagy nagyról! Adjunk teret mindazoknak, akik a nevelés és oktatás szempontjából peremhelyzetben vannak, vegyük komolyan a nehézségeiket!

Jó lenne, ha mernénk beszélni arról, ami nem működik vagy nem jól működik az iskolákban, az óvodákban vagy akár az otthonainkban. Ha folyamatosan keresnénk a megoldást, hogy az oktatási-nevelési munkánk eredményesebb, hatékonyabb és derűsebb legyen. Ezért szeretnénk, ha a megújuló melléklet hétről hétre teret adna, és elősegítené, hogy az érintettek eredményes kommunikációt folytathassanak jelenünk legégetőbb, oktatással és neveléssel kapcsolatos kérdéseiről.