2021. május 12., szerda
CÍMLAPTÖRTÉNET

A szindikátus, az operett és a mai idők

Új produkciót készített a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház A Csókos Asszony Lovagjai címmel, amelynek a bemutatója március 30-án volt 19 órai kezdettel, az első reprízt pedig április 10-ére tervezték. Az előadást Urbán András rendezte, akitől megtudhattuk, hogy a produkció egyebek közt a KDSZ-szel, valamint a magyar, a vajdasági, a szabadkai színházi miliővel is foglalkozik. Azzal, hogy milyen színházat akarnak a színészek és milyent a nézők, közben valamilyen módon megidéződik az operett világa is, mindez egy szórakoztató, szellemes, zenés, látványos produkcióban, amelyből ugyebár nem marad ki a társadalomkritika sem. Az előadás szereplői: Búbos Dávid, Dedovity Tomity Dina, Horváth Blanka, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Fülöp Tímea és Verebes Andrea.
A Csókos Asszony Lovagjai sokáig a Szindikátus munkacímen készült, erre most az alcíme utal, amely szabadkai szindikális operettgála lett:
– Az alaptörténet nagyjából az, hogy szindikátust alapítunk, és a nézőkhöz fordulunk segítségért. Az érdekel bennünket, hogy ők milyen színházat szeretnének, mert mi nem akarjuk ezt a színházat, amit képviselünk, hanem a szórakoztatásra vágyunk. A szindikális gyűlés azután átcsap egy grandiózus operettbe, táncolunk és dalolunk, felhőtlen jókedv veszi kezdetét a színpadon komikus jelenetekkel, még nosztalgikus régi operettslágerekből is előbukkannak részletek. A próbák során rengeteg dalszöveg íródott, úgy a dramaturgok, Góli Kornélia és Oláh Tamás, mint a rendező, és Szerda Árpád által is, aki egyben a zeneszerző is. Az operettnek valójában kőkemény struktúrája van, a dalszövegeket ezen szabályok szerint írták meg. Emellett az előadás reflektál bizonyos jelenségekre is, különböző színházi nézeteket helyezve egymás mellé, megvizsgálva azt is, hogy mi fontos igazán a színházban, vajon csak a szórakozás, vagy kizárólag az igazság kifejtése, vagy valami más. Reflektálunk műfajokra is, már csak azáltal is, hogy mi készítjük az előadást, szem előtt tartva mindazt, amit képviselünk. Az általunk írt dalok tulajdonképpen magukba foglalják azokat a problematikákat, amelyeket el akarunk mondani – fejtette ki Mészáros Gábor.
Kucsov Borisz szerint nagyon fontos az, hogy időről időre reflektáljanak saját magukra:
– Főleg olyan értelemben, hogy színházként valamilyen módon meghatározzunk egy álláspontot arról, hogy mik vagyunk, hiszen így tudunk önmagunkba nézni és fejlődni. Talán ez az időszak pont megfelel erre. Azt gondolom, hogy ez a helyzet mindenki számára egy mérföldkő. Nem tudhatjuk mi és hogyan lesz tovább, lesz-e úgy, mint előtte. Számunkra ez az előadás is egy mérföldkövet jelenthet. Ha saját magunkra reflektálunk és saját magunkkal kapcsolatban teszünk fel kérdéseket, fontos döntés lehet az, hogy ehhez hogyan, milyen nyelven nyúlunk hozzá, hogyan tárjuk a nézők elé. Szerintem, ha Szabadkán a zene, a tánc és a humor nyelvét választjuk az előadáson keresztül való megszólaláshoz, akkor nem nagyon nyúlhatunk mellé. A próbák jó hangulatban telnek, remek az együttműködés közöttünk, a szokásunkhoz híven sokat improvizáltunk, beszélgettünk, boncoltuk a témát, az ahhoz tartozó altémákat, és amit csak lehetett, azt körbejártuk. Ezúttal úgymond friss energiákkal erősödtünk, két végzős akadémista színinövendékkel – tudtuk meg Kucsov Borisztól.
Az egyik hallgató Horváth Blanka, akit nemrég a szabadkai Gyermekszínház (Oláh Tamás szövege alapján, Lénárd Róbert rendezésében készült) Gergő szobája című előadásának egyik főszereplőjeként láthattunk, a KDSZ-ben azonban új élmények érték:
– Érdekes volt az, hogy szinte teljesen a nulláról indultunk, ötletekkel kellett előhozakodnunk, teljesen ránk épülhetett a darab, a mi véleményünkre vagy épp annak hiányára. Rengeteget improvizáltunk, mindent a kreativitástól vezérelve kellett megoldanunk. Az operett világában egyáltalán nem vagyok jártas, kicsit furcsa is nekem. Úgy érzem, nehezen megy az énekelés és sose ment túl jól a tánccal ellentétben, de szeretem a zenés színházat, és szívesen játszok ilyen műfajú előadásokban – mondta Horváth Blanka.
A másik végzős hallgató Dedovity Tomity Dina, aki számára nem egészen ismeretlen a KDSZ színpada, annak idején a Kovács Frigyes rendezésében készült Liliomba ugrott be:
– Ez most egészen más, minden szempontból másmilyen élményt hozott a számomra. Korábban nem dolgoztam színházban úgy, hogy a próbákat teljesen tiszta lappal kezdtük meg. Azóta viszont sokat formálódott az előadásunk, és szerintem nagyon jó lesz. A KDSZ csapata nagyon összetartó, de ugyanakkor befogadó is. Megtanultam azt, hogy csak merni kell, mert azzal nem történhet semmi rossz. Az ötleteinkkel szinte egymást húzzuk. Az is bizonyossá vált a számomra, hogy az operett, amit ugyebár könnyed műfajnak tartanak, valójában nem az, viszont annak kell látszódnia – hallottuk Dedovity Tomity Dinától.
Erről hasonlóan vélekedik Verebes Andrea is:
– Számomra ez volt az egyik legnagyobb felismerés, hogy tapasztalat és kondíció híján, ez nemcsak nehéz, hanem nagyon-nagyon nehéz műfaj. Szerencsére jó a csapat, és Szerda Árpád sok jó tanáccsal lát el bennünket a hangunkkal, az énekléssel kapcsolatban. Egy ilyen támogató, szeretetteljes közegben minden sokkal könnyebb. Nem csak operettből áll az előadás, foglalkozunk egyebek közt a színházzal, az ún. provinciális gondolkodással is, de mindezzel szórakoztató módon, sok zenével, tánccal és mulatsággal – tudtuk meg Verebes Andreától.
Búbos Dávid nagyon szereti az operettet:
– Tisztelem is azokat a színészeket, művészeket, akik ezt a műfajt profi szinten művelik. Az operettben fontos szerepet kap az élvezeti faktor is, amikor a közönség soraiban ülők egyként örülnek és boldogok, amiért operettet láthatnak, és ezt szinte átvetítik a színészekre is. Ilyenkor nagy a buli a nézőtéren és a színpadon is. Tőlem ugyan elég távol áll ez a világ, de tudom szeretni és élvezni. Ehhez kapcsolódik a szindikátusunk is, elmondjuk azt, hogy nekünk igazából elegünk van az ilyenfajta színházból, amit képviselünk, az embereknek inkább boldogságot és örömet szeretnénk szerezni, olyan előadást készíteni, amin nem kell gondolkodni, csak élvezni, mert a célunk az, hogy mindenki felhőtlenül jól érezze magát. Ez ugyanakkor egy kétélű kard, hiszen kritizáljuk az igazgatónkat és saját magunkat is, azzal pedig különösen komplexé válik az egész, hogy foglalkozunk a mostani és a régi színházi világgal, a státuszszimbólumaival is, hogy mit jelentett akkor színésznek lenni, mit jelent most, és mi a helyzet a tisztelettel – fejtette ki Búbos Dávid.
Fülöp Tímeát az operett világa már régóta magával ragadta. Akadémistaként az Újvidéki Színház A Csárdáskirálynő című előadásában játszott, a szabadkai Népszínházban pedig még mindig láthatjuk az Osztrigás Mici és a Fekete Péter zenés vígjátékokban:
– Nem azt mondom, hogy van tapasztalatom, de már belekóstoltam ebbe a világba. Ahogyan viszont ezzel a KDSZ-ben foglalkozunk, az nekem is új. Itt arról szólunk, hogy mi zavarja a színészeket, mi az ami nem tetszik nekik, és ők mit szeretnének nyújtani a nézőknek. Nagyon örülök, hogy egy ilyen előadást készítünk, mert a komikuma, a zenés-táncos jellege ellenére nem veszíti el azt a bizonyos KDSZ-es jelleget sem, ám mégis egy teljesen másik világba kalauzol. Lényegében ez egy vidám és szórakoztató produkció lesz, látványos jelmezekkel, amelyeket Marina Sremac tervezett – tudtuk meg Fülöp Tímeától, aki egyben az előadás koreográfusa is.
– Tulajdonképpen régóta dédelgettem ilyen ambíciókat. Foglalkoztam néptánccal, latin-amerikai táncokkal, modern táncokkal, egy szó mint száz, mindig is nagyon szerettem táncolni. Több ízben dolgoztam Gyenes Ildikó koreográfussal is, Újvidéken, Szabadkán és a Tanyaszínházban is. A rajongója vagyok, neki köszönhetem azt is, hogy ez az ambíció megfogalmazódott bennem. Mindig is ki szerettem volna ebben próbálni magam, és erre most lehetőség kínálkozott. Amikor ezzel előhozakodtam Urbán Andrásnak, azt mondta, üdvözöl a Szindikátus koreográfusaként. Örülök, hogy ennyire megbízik bennem. Természetesen ez is egy csapatmunka, és mindenki nagyon sokat segít, kiváltképp Mészáros Gábor és Búbos Dávid a legényes lépéseknél, hiszen ők is jártasak a néptáncban. Tulajdonképpen most már mindenki jobban tudja a koreográfiát, mint én, mert közben én is táncolok. Többször kell gyakorolnunk emiatt, mert nem lehetek egyszerre két helyen. A kollégák így dupla munkát végeznek és felvételeket is készítünk, de nagyon jól haladunk. Reméljük, hogy a végeredmény elnyeri a közönség tetszését – mondta Fülöp Tímea.