2024. április 26., péntek
CÍMLAPTÖRTÉNET

„A győzelem és az értékteremtés motivál"

A doroszlói Hegybeli Noémi országos tekebajnok. Neve és személye nem lehet ismeretlen a hazai sportélet követői és a tekesport kedvelői számára. A gimnazista sportoló az apatini Női Tekeklub bejegyzett játékosa, 2019- ben részt vett a csehországi Rokycanyban megtartott teke-világbajnokságon. Noémi mögött aranyérmet eredményező országos kupaversenyek, edzőtábori sikerek vannak. Edzői, ahogyan a szelektorok is, kivételes teke-tehetségnek tartják. A mostani koronavírus-járvány okozta helyzet a sportolók megmérettetési lehetőségeit is korlátozza, ám Noémi ebben az idényben is büszkélkedhet egy ezüst- és egy aranyéremmel. Legutóbb, pályafutása során már harmadszor, elnyerte a Kragujevaci Kupát, és megnyerte a belgrádi kupaversenyt is. Szinte minden hétvégén játszik, hetente többször és keményen edz. Noémi mindenben a teljességre törekszik, a kitűnő tanulmányi eredményű élsportolóval négyéves, több tíz érmet és serleget eredményező pályafutásáról, további céljairól beszélgettünk:

Hogyan érzi magát egy ifjú sportoló, amikor nagy álma teljesül: részt vesz a világbajnokságon?
– Az utolsó pillanatig hihetetlen volt számomra, hogy valóban kijuthatok. Természetesen már az országos bajnoki aranyérem is hatalmas örömmel töltött el. Az Apatinban megtartott országos bajnokság első helye meghatározó sikerélmény. 523 fával lettem országos első a kategóriámban. Keményen küzdöttem, és általában a játék során is elsősorban a győzelem motivál. Érdekes tapasztalat volt az egyik nyári tehetségtábor Verbászon, ahogyan a világbajnokságra való felkészítés is. Mindezek segítettek az erőnlét fenntartásában, a környezet megismerésében, a technikám tökéletesítésének folyamatában. A csehországi világbajnokságon egyéni és páros kategóriában is részt vettem. A több fordulós játszmák során egyéniben bejutottam a fináléba. Ott hetedik helyen végeztem. Nagy izgalom, ugyanakkor hatalmas élmény volt ilyen szinten játszani. Sok tapasztalatot nyertem és még több barátot szereztem.
Miként kerültél ilyen „komoly" kapcsolatba ezzel a sportággal?
– Alsós koromban, édesapám révén kezdtem el érdeklődni a tekézés iránt. Ő is szívesen játszik, és egyszer magával vitt. Megtetszett, megszerettem ezt a sportot, még a doroszlói Alvég Tekeklub berkein belül kísérletezgetve. Annyira, hogy 2015-ben bejutottam az apatini Tekeiskola (Škola kuglanja) növendékei közé. Đorđe Jovanić volt az edzőm, ő fedezte fel a képességeimet és segített kibontakoztatni azokat. Nagyon sokat köszönhetek neki. Az iskola megszűnésével, Jovanić javaslatára, annak érdekében, hogy minél többet edzhessek, kerültem az apatini Női Tekeklubhoz, regisztrált játékosként.
Nehéz összeegyeztetni a tanulást az élsportolással?
– A pályaválasztásnál, vagyis a középiskolai intézmény meghatározásánál döntő szempont volt, hogy legyen megfelelő tekepálya, edzési helyszín a közelben. Ebből kifolyólag is a zombori Veljko Petrović Gimnáziumot választottam. Eddig szerencsére a tanulmányi eredményeim nagyon jók, változatlanul kitűnő tanuló vagyok. Ennek ellenére be kell vallanom, hogy sportolni jobban szeretek. A teke az, amiben jól érzem magam, ebben a sportban tudok kiteljesedni.
A középiskolai tanulmányaim kezdetekor kerültem át a sportban egy másik, fölsőbb kategóriába, korcsoportba, úgyhogy emiatt kissé nehéz volt az az időszak. Életem mindkét területén változást hozott. A tekéző technikámon javítani akarva játszottam, edzettem. Mostanra egyre inkább ráérzek, megértem, hogy a kis lépés, fogás is sokat számít ebben a sportban. A teke nagy koncentrációt igényel.
Koncentrációt és kondíciót is. Sosem riasztott el a kemény edzések kötelessége, illetve mennyi időt igényel mindez?
– Hetente kétszer járok edzésre, hétvégenként pedig általában versenyek vannak. A koronavírus-járvány miatti bezártság idején otthon, az udvarban rögtönzött „pályán" gyakoroltam és rendszeresen futottam is. Mostanában a plusz testedzésekben nem vagyok olyan szorgalmas, de majd újra hozzászokom, amint megnövekszik a kihívás.
Milyen újabb, belátható célok elérése érdekében versenyzel?

– Jelenleg a szerbiai Szuperligában játszik a klubom. Járok velük versenyekre minden hétvégén. Az egyéni mérkőzések pedig két vagy három hetente zajlanak. Eddigi fő célom az volt, hogy kijussak egy világbajnokságra. Ez megtörtént, most azt a célt tűztem ki magam elé, hogy egyet meg is nyerjek, vagy legalábbis helyezést érjek el egy világbajnokságon. Magáért a kijutásért sokat kell még tennem, a nyerés pedig valóban nagy álom, de igyekszem elérni. Ebben az idényben a koronavírus-járvány miatt nem rendeztek sok versenyt, de egy verbászi megmérettetésen ezüstérmes, Kragujevacon pedig aranyérmes lettem. Harmadszor tudhatom magaménak a Kragujevaci Kupát! Legutóbb pedig megnyertem a belgrádi kupaversenyt.
Mivel egy településen élünk, így tudom, hogy a közösségi tevékenységekben is nagyon lelkiismeretes vagy.
– Szeretem a falut, ahol élek, és szívemen viselem a sorsát. Gyerekkoromban a szüleim nyomdokaiba lépve tagja voltam a doroszlói néptánccsoportnak is. Aztán, ahogyan egyre komolyabbra fordult az életem a sport terén, döntenem kellett. Akkor és azóta is, ha a teke és másvalami között kell (!) választanom, rendszerint a sportot, a tekét választom. Azonban szeretem közösségi érzékkel is művelni, ahonnan elindultam, az Alvég Tekeklub a mai napig fontos számomra. Amikor csak tehetem, részt veszek a klubbajnokságokon, kisegítem őket játékkal, bármivel.
Mi érdekel a tekén kívül, mit csinálsz szabadidőben (ha van ilyen!), és milyen továbbtanulási terveid vannak?
– Nincs sok szabadidőm, tanulás, edzés, versenyek sorozata tölti ki a napjaimat. Ha mégis akad szabad hétvége, este, akkor nem kérdés, hogy azt a barátaimmal töltöm. Ami a továbbtanulást illeti, nem döntöttem még el, több tárgy, terület érdekel. A szüleim viccesen azt szokták mondani, szerintük én elsősorban tekepályát választok, vagyis nagy valószínűséggel aszerint döntök majd a továbbtanulás terén, hogy az adott felsőoktatási intézmény közelében található-e tekepálya. Egy biztos, jelenleg úgy érzem, hogy ez a sport számomra életre szóló, iránymutató szenvedély, és az eredmények alapján is úgy látszik, megéri kitartanom mellette.