„Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: »Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.« Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: »Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.« Azok rögtön otthagyták a hálóikat, és nyomába szegődtek. Mikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálókat javították a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt, és követték őt.” (Mk 1, 14–20)
Krisztusban Kedves Testvéreim!
A mai evangéliumban Jézus megtérésre szólít fel bennünket. Mindezek mellett kiemeli a hit és a bűnbánat fontosságát. Őszinte bűnbánat nélkül nincs megtérés. Tulajdonképpen a bűntől való elfordulásunk és az Isten felé fordulásunk jelenti a megtérést. A megtérés egyben a szív kiengesztelődése Istennel és embertársainkkal. A megtérés abból is áll, hogy gondolkodásunkat és életmódunkat megváltoztatjuk Isten akarata szerint. Visszatérünk ahhoz, aki a legjobban szeret minket. Isten mindennél jobban szereti az embert. És ennek a bizonyítéka az, hogy Jézus életét adta értünk. „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn 15, 13) mondja, Jézus a János evangéliumában. Ő a barátainak nevez bennünket, és meghalt értünk. Nem kell ettől nagyobb bizonyíték Isten szeretetére. Erre a szeretetre nekünk válaszolnunk kell. A válasz pedig, ami hitünk, az életünk, ahogyan élünk, ahogyan befogadjuk Őt mindennapi gondjainkba, ahogyan hiszünk az Ő szavának, ígéreteinek: „Higgyetek az evangéliumban.” hangzik el Jézus felszólítása, ami azt jelenti, hogy Krisztus örömhíre az életem része. Vagyis életünk lényeges kérdése az, hogy kire, mire építjük az életünket? Milyen vezérfonal szerint rendezzük életünk eseményeit? Hitünk pedig törékeny cserépedényben van. Nagyon gyorsan összetörhet, A hit lángja kialudhat. Gondozni, ápolni kell. Fel kell szítanunk benne a tüzet. Erre sürget bennünket Szent Pál apostol a szentleckében: „Azt mondom, testvérek: Az idő rövid!
Ezért, akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.” (1Kor 7, 29–31). Ezért fontos a sürgős megtérés, mert „az idő rövid!” A felsorolt intelmek azonban nem az élet örömeinek a lebecsülését jelentik, hogy nagyon józanul és megfontoltan kell élni, mert a földön nincs végső célunk, tehát végérvényesen semmihez sem köthetjük hozzá a sorsunkat. Mindent úgy kell felhasználnunk, hogy előbbre vigyen bennünket az üdvösség útján: „mert ez a világ elmúlik”. De nem semmisül meg, hanem átalakul, egészen más lesz. Viszont a földi élet természetfeletti folytatása attól függ, hogy itt hogyan éltük meg mindennapjainkat, hogy mennyi hit, remény és szeretet volt bennünk. Ezért tanít arra az apostol, hogy ne csak önmagunkért akarjuk élvezni az anyagiakat, a munkát, az emberi kapcsolatokat, az örömöket, hanem mindenben keressük a bennük rejtőző nagyobbat: Istennek velük kapcsolatos elképzelését, akaratát, terveit. Jézus új jövőt ígér nekünk azzal a kijelentésével, hogy „Betelt az idő, közel van az Isten országa”. Sokan gondolhatjuk úgy, hogy betelt az idő, de milyen értelemben gondoljuk ezt? Mert ha megnézzük a világ eseményeit, úgy érezzük – és minden jel arra mutat –, hogy itt van a vég, jön Jézus, és elérkezik Isten ítéletének utolsó órája. Bár csak elérkezne, mert betelt az idő, mert elég volt már a sok gonoszságból, háborúból, és főleg ebből a járványból, amit olyan ügyesen manipulálnak, csak hogy bizonytalanságban tartsák az embereket. Ezek a kérdések foglalkoztatnak bennünket: Felvegyem-e a vakcinát? Ha felveszem, melyiket vegyem fel? Melyik biztonságos? Meddig tart még a járvány?
Ott vannak bennünk ezek a kérdések és nincs biztos válasz. Az igazi válasz pedig ott van az Oltáriszentségben, ott van Isten igéjében, ott van a te szívedben is, ha befogadtad az igét. Az igazi válasz az, hogy közel van az Isten országa. Jézus azzal a kijelentésével, hogy „Betelt az idő, közel van az Isten országa.” nem a valóságos időről beszél, nem a világvégéről, hanem a mennyei időszámításról. Vagyis arról, hogy elmúlt az ígéretek és a várakozás ideje: a Messiás eljött, és megkezdi szolgálatát, nem csak az Ő korában, hanem most a te életedben is. Az Ő jelenléte tölti be az időt, ezáltal az Ő jelenléte tölti be az egész történelmet, így válik az emberiség történelme üdvtörténetté, így válik a te életed is üdvtörténetté. Most már nem a múltra kell figyelni, mert az Isten országában egész eddigi életünk a múlttal együtt új értelmet nyer, üdvtörténeti távlatokba épül. Ekkor már nem átkozzuk a múltat, nem szorul ökölbe kezünk az elszenvedett sérelmek és megaláztatások miatt, hanem minden visszaemlékezésünk csendes hálává alakul át. És akkor megkezdődik a mi új jövőnk is, az a jövő, amit Jézus az első apostolainak ígért, ami egyben a mi küldetésünk is, az hogy emberhalászokká kell válnunk, azaz másoknak is hirdetni Isten üdvösséget hozó örömhírét. Igen, hirdetni és tanúságot tenni, mert a mi hitünk révén bontakozik ki Isten országa és visszhangzik tovább az evangéliumi örömhír ott is, ahol nagy az elkeseredettség, ott is, ahol nagy a reménytelenség, ott is ahol nincs szeretet.
Ámen.
(A szerző a szabadkai Székesegyház káplánja.)
