Igazán jól élünk, amikor a tévét nézzük – mondta nemrégiben az egyik riportalanyom. És valóban: folyamatosan arról értesülünk, hogy Szerbia az elsők között van mindenben. A vakcina beszerzésétől a kriptovaluta szabályozásán keresztül a bruttó hazai termék alakulásáig. Nincs olyan nap, amikor ne értesítenének bennünket a honatyák, hogy valami valahol épül, szépül, újul. Szinte már szégyelljük magunkat, ha a nehéz pillanatok egyikében megkérdőjelezzük az „értünk” épülő szép jövőt. Mert kérdéseink azért akadnak…
A múlt héten a nemrégiben kinevezett idegenforgalmi miniszter beszámolója kapcsán ébredt fel bennem egy adag kétkedés. Tatjana Matić, a Frankfurti Hírek nemzetközi szerb lapnak vázolta fel azokat a fejlesztéseket, amelyeket a közeljövőben a szerb turizmus korszerűsítése érdekében valósítanak meg. Az új miniszter elmondta, hogy kinevezését követően az idegenforgalmi minisztérium kidolgozott egy programot, amely által szubvenciókhoz és támogatásokhoz juthat minden olyan projekt, amely turisztikailag jelentős befektetéseket irányoz elő. Kiemelte, hogy külön hangsúlyt fektetnek a gyógyfürdőkben rejlő lehetőségek kihasználására. Példaként a sokobanjai fürdőt hozta fel, ahol a minisztérium támogatásával már megkezdődtek a munkálatok a korszerű kommunális infrastruktúra megvalósításán, de egyidejűleg a középkori Sokograd újjáélesztését előirányzó projekteken is dolgoznak. A prioritást élvező tervek között említette a Nyugat-Moraván levő Ovčar–Kablar-szoros 100 millió dinár értékű infrastrukturális fejlesztését is, ahol az idegenforgalmi minisztérium 34 millió dinárral támogatja az Ovčar gyógyfürdő központjának rendezését: új teret, parkot, körszínt és parkolóhelyeket építenek, de a Međuvršje tó környékét is rendezik. Az infrastrukturális befektetésekre 600 millió dinárt irányozott elő a minisztérium, az oktató- és reklámcélú projekteket pedig 115 millió dinárral támogatják – mondta Matić.
Normális körülmények között talán örömmel fogadnánk azt, hogy teljes települések infrastruktúrája újulhat meg azokban a régiókban, amelyek idegenforgalmi lehetőséggel rendelkeznek. Most valahogy mégsem… Sőt: egyenesen érzékenyen érintett a hír. Már csak azért is, mert a gazdasági rovat állandó munkatársaként az elmúlt évben végigkísértem az ágazat problémáit, keserveit, majd összeomlását is. Sok utazási ügynököt, szállodatulajdonost hallgattam végig, és a falusi turizmussal foglalkozók is hozzám fordultak gondjaikkal. Előbb csak elmondták, hogy ők az egyetlenek, akik valamiért kimaradtak azokból az állami támogatásokból, amelyeket a koronavírus megjelenését követően kaptak az országban működő vállalatok és gazdák. A nyár közepe felé már könyörögtek az állami vezetésnek, hogy a teljes bevételkiesésük miatt az európai országok példájára tekintsen el az őket terhelő adók és járulékok behajtásától. Ugyanekkor az utazási irodák csak annyit kértek az illetékes minisztériumtól, hogy gondolja újra azokat a rendes körülmények között is teljesíthetetlen biztosítási feltételeket, amelyeket működésük feltételeként határozott meg a másfél éve érvényesített törvénymódosítás. Eközben a szállodatulajdonosok is kongatták a vészharangokat, és a személyszállítók is elégedetlenkedtek. A turisztikai tevékenységgel foglalkozók folyamatosan hangsúlyozták, hogy érdembeli támogatásokra van szükségük, amelyek által fenntartható a vállalkozások működése: adókedvezményeket kértek, alacsony kamatlábas kölcsönök odaítélését várták volna el a Fejlesztési Alaptól, illetve olyan törvénymódosításokat szorgalmaztak, amelyekkel folytathatták volna a működésüket.
Kéréseik azonban nem jutottak el az állami vezetéshez: még azokat sem teljesítették, amelyek csak egy döntést feltételeztek. Ehelyett moratóriumot kínáltak, amellyel tulajdonképpen a bankok jártak jól: a törlesztőrészletek 3–6 hónapos lefagyasztására ugyanis felszámolták a kamatokat, így további terheket róttak ki a bevétel nélküli cégekre és vállalkozókra. A szerb elnök a három minimálbér kifizetését is oly módon harangozta be, mintha azzal meg lehetett volna menteni az ágazatot. Jobban belegondolva azonban mit ért a munkásokként kifizetett 30 ezer dinár, amikor az erre felszámolt adókat és járulékokat az adóhivatal épp úgy felszámolta a cégeknek, mintha azt az alkalmazottak munkájukkal megkeresték volna. Év vége felé pedig szinte sértésnek vették a honatyák, amikor az érintettek az utcára vonulva fejezték ki elégedetlenségüket.
December elején már csak alig 70 utazási iroda folytatta tevékenységét abból a több mint 700-ból, amely a másfél évvel ezelőtt érvényesített törvénymódosítás előtt működött Szerbiában. Az országban bejegyzett 402 hotel közül 80 már január elsején a bezárás mellett döntött, a többségük pedig 4–6 hónapos munkaszünettel kezdte meg a 2021-es évet. Az új év tömeges felmondásokkal kezdődött meg az idegenforgalmi ágazatban: a szállodaiparban dolgozó 18 500 munkás közül fele munkanélkülivé vált még az elmúlt év folyamán, az utazási irodák által alkalmazott 4000 ügynök közül pedig alig ezren maradtak munkaviszonyban.
Értetlenül vettem hát tudomásul, hogy 2021-ben a milliós közpénzek továbbra sem az idegenforgalmi ágazat megmentését szolgálják. Hitetlenkedve olvastam arról is, hogy az új miniszter elsődleges céljaként az ország autentikus kínálatának „újramárkázását” tűzte ki maga elé annak érdekében, hogy „közkedvelt turisztikai helyszínné változtassa Szerbiát”. Matić szerint ugyanis országunk csak úgy tud érvényesülni a mind igényesebb nemzetközi piacon, ha folytatja a digitalizációs fejlődést és új technológiai megoldásokat alkalmaz. Az e-turista internetes felületet kiszélesítésével foglalkoznak hát, a fejlesztések első fázisában pedig az Európai Tanács tanúsítványával rendelkező idegenforgalmi túrákat népszerűsítik. Megvalósítják a Transromantika, A római cézárok és a dunai borok útja, a Várak a Dunán elnevezésű többnapos kirándulásokat, de választani lehet majd a második világháborús emlékműveket felölelő túrát is. A kínálatban az olyan jelentős archeológiai lelőhelyek is helyet kapnak, mint a Belo Brdo-i Vinča és a Lepenski Vir. Segítik a helyi idegenforgalmi szervezetek és egyesületek oktató jellegű továbbképzéseit és a kidolgozott kínálat népszerűsítését célzó tevékenységeit is – vázolta fel a prioritásokat az idegenforgalmi miniszter. Kiemelte, hogy a lakosoknak továbbra is biztosítják a hazai utazásokat népszerűsítő 5000 dináros vaucsereket. Az első 100 ezer utalvány megvalósítására ugyanis 500 millió dinárt különített el az állami vezetés – dicsekedett Matić.
Nos, újabb milliók… Amelyek révén újabb kérdések fogalmazódtak meg bennem. Vajon ki váltja majd be a vaucsereket? Kik szervezik meg a hazai turisták útjait? Ki népszerűsíti majd az olyan hangzatos, és állítólag Európa-szinten elismert túrákat, mint amilyen a Transromantika? Ki szállítja az utazni vágyókat a dunai borok útján? Hol hálnak majd meg az archeológiai lelőhelyekre és emlékművekre kíváncsi turisták? Megelégszenek-e a dunai várak árnyékával, vagy lakatokat vernek le a szállodák ajtajáról?
Újramárkázzuk hát országunkat. Rebranding Serbia, 2021 – nálunk ez is új értelmet nyert.
