2021. március 6., szombat

Kialakíthatnak-e olvasási kultúrát a házi olvasmányok?

A reformoknak köszönhetően történt egy kisebb korszerűsítés a házi olvasmányok terén, és több olyan könyv is bekerült a tanterve, amely talán jobban megfelel a diákok ízlésének, vagy helyet kapott olyan kortárs regény, amelynek köszönhetően egyszerűbben tudják értelmezni az adott korszakot vagy témát a tanulók.

A magyartanároknak persze az évek folyamán már kialakultak a módszereik arra, hogy olvasásra buzdítsák a fiatalokat. A könyvek világát persze jobb minél előbb bemutatni a gyerekeknek, de igazán az általános iskolákban fogják elsajátítani az értő olvasást. A házi olvasmányok kapcsán három pedagógust kérdeztük.

Rokvity Erzsébet, az Újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola magyartanára:

– A házi olvasmányok egy részében valahogy már nem a mai diákok világáról van szó, ezért ezeket nehéz elolvastatni velük. Nehezebben azonosulnak a történettel. Az Egri csillagok vagy A Pál utcai fiúk esetében a legtöbben a filmet nézik csak meg, bár elkezdik olvasni a könyvet, de így egyszerűbb megérteni nekik. Mindemellett azt vettem észre, hogy nagyon sokan a hangoskönyvet hallgatják meg. Próbálom a könyveket kapcsolatba hozni a filmekkel, többször össze is hasonlítjuk ezeket. Igyekszem olyan feladatokat adni nekik, amelyek valamilyen szinten kapcsolatba hozhatók a regény világával vagy a mai világgal. Korszerűsíteni próbálom a tartalmakat. A megváltozott tanterv miatt újabb címek, könyvek is bekerültek a tantervbe, ami nagyon jó, de nehéz ezeket beszerezni, ugyanis itt, Vajdaságban nem kaphatók. Az iskolakönyvtárakban legalább annyi könyv kellene, hogy legyen, hogy az osztály fele el tudja egyszerre olvasni. Jelenleg azzal küzdünk, hogy hogyan lehetne ezeket a könyveket beszerezni. Egyelőre még nehéz lenne megmondani, hogy milyen az újabb könyvek fogadtatása. A tanárnak magának is lehetősége van egy házi olvasmányt kiválasztani, ezért azt mindig a gyerekekkel együtt teszem meg. Bár ezeknek a könyvek irodalmilag kevésbé értékesek, de az olvasást csak úgy tudjuk megszerettetni, ha olyan könyveket adunk a kezükbe, amelyeket szívesen olvasnának. Például, most van egy osztályom, ahol többségben vannak a lányok, ezért negyedik házi olvasmányként kiválasztottam a Szent Johanna Gimit, aminek nagyon megörültek és sokan mondták, hogy el fogják olvasni. Az idén csak 30 percesek az órák, ami nagyon rövid idő a feldolgozásra. Persze, vannak olyan házi olvasmányok, amelyeket kedvelnek a gyerekek, a János vitéz még mindig népszerű, a Toldinál a nyelvezettel probléma van, szinte le kell fordítani mai nyelvre, hogy megértsék. A Pál utcai fiúkat is sokan szeretik, bár megrázó történet. A nyolcadikos házi olvasmányok kiválasztásánál van véleményem szerint a legnagyobb probléma, mert nehéz az életkoruknak, ízlésüknek megfelelő könyveket találni.

A Toldi is mind népszerűbb hangoskönyvben
A Toldi is mind népszerűbb hangoskönyvben

Kovács Smith Edit, az Újvidéki Svetozar Marković Gimnázium magyartanárnője:

– A reform kapcsán több új könyv, kortárs regény is helyet kapott a házi olvasmányok listáján. A diákok részéről a fogadtatás vegyes volt, de ezeket a könyveket szerencsésebbnek tartom, mintha csak és kizárólag ókori szövegeket adnánk nekik, gondolok itt az első osztályos házi olvasmányokra. Sokkal könnyebb kortárs alkotás szempontjából megközelíteni egy-egy kort. A reform kapcsán el lehet mondani, hogy vannak kötelező házi olvasmányok és ajánlott olvasmányok, ahonnan lehet választani. Korábban például Kosztolányitól házi olvasmány volt a Pacsirta, az Édes Anna és az Aranysárkány is, most viszont már csak az Édes Anna a kötelező házi olvasmány. Harmadik osztályban egy csomó olyan kötet szerepelt, ami eddig kötelező volt, most viszont nagyobb a választási lehetőség. Az ajánlott olvasmányok közé bekerült például Márai, Szerb Antal és Oscar Wilde is. A változás szerintem nagyon jó és fontos, hogy már az első és második osztályban is legyenek kortárs művek, de persze vannak olyanok, mint például Moliére, akinek a művét szinte mindenki szívesen elolvasta. Fontosnak tartom, hogy a diáknak legyen motivációja, mert ha nincs, akkor eleve kútba esett az egész, legalábbis annál, aki csak kötelességtudatból olvassa el az adott művet. Úgy vélem elengedhetetlen, hogy még a házi olvasmány elolvasása előtt legyen egy bizonyos előtudásuk. A félév vége előtt például az utolsó két órát arra szántam, hogy felkészítsem őket a következő házi olvasmányokra, hogy meglegyen a megfelelő tudáshátterük. Sokszor a filmet is feladom nekik, hogy nézzék meg. Nem szabad az olvasmányon úgy „túlrohanni”, hogy nem vagyunk kíváncsiak a diákok véleményére. A harminc perc nem elég a házi olvasmányok feldolgozására. Talán tavasszal az online órák még szerencsésebbek voltak ebből a szempontból, mert ott volt idő elmélyülni a könyvben. Fontos az elemzés és a véleményformálás, hogy a diáknak legyen egy saját olvasata az adott műről.

Horváth Aranka, az újvidéki Mihajlo Pupin Villamossági Szakközépiskola magyartanára:

– A tanárok mindig észreveszik, hogy ki olvasta el a házi olvasmányt és ki nem. A házi olvasmányt feldolgozó óra nagyon érdekes is tud lenni, sokszor több órán keresztül is dolgozzuk fel ezeket. Vannak alapelvárások, hogy tudják a történetet, ismerjék a szereplőket, a kort és a kulturális háttért megvilágítani, és el tudják helyezni a mai korban. A klasszikus könyveket azért olvassuk, mert több könyv is örökérvényű igazságokat fogalmaz meg. Fontos, hogy a saját véleményüket elmondják a fogalmazások végén a könyvről. Érdekel a diákok véleménye, például, hogy egy negyedik osztályos mit hámoz ki Kafka A per című művéből. Nagyon büszke voltam a diákjaimra, amikor mindannyian elolvasták a könyveket. A világunk persze azóta felgyorsult, nagy az információéhség, túl sok az információ, könnyen megkapjuk a választ bármilyen kérdésünkre. Az én generációm például még órákat töltött el a könyvtárban és ott kerestük a válaszokat. Ma már mindent gyorsan szeretnének a fiatalok, legyen szó akár a tudásról is. A harminc perces órák miatt rövidíteni kellett, bele kellett férnünk a keretbe. A lényeget át lehet venni, ha szépen feldolgozták a dolgokat. Annak idején, mikor egyetemre jártunk, Bányai János azt mondta nekünk, hogy az olvasás az luxus, akkor még nem értettem mit akart ezzel mondani, de mára már igen. Kevesen engedhetik meg azt magunkat, hogy saját kedvükre olvassanak. Nincs meg az olvasási kultúra. Az olvasóvá nevelést már kis korban el kell kezdeni. Fontos lenne, hogy a gyerekek a megfelelő időben a megfelelő könyveket kapják a kezükbe, mert egyébként nem lesz belőlük olvasó.