2021. március 4., csütörtök

A katasztrófafilm címe: valóság

A 2020-as esztendőre visszatekintve magabiztosan állíthatom, hogy már az év elején voltak bizonyos jelek, amelyek afelé mutattak, hogy baljós dolgok fognak következni a jövőben. Emlékszem, a közösségi médiát böngészve szembejött velem a hír: 70 éve nem látott, 25 millió ember élelmiszerellátásának biztonságát veszélyeztethető sáskajárás tört ki Kelet-Afrikában. Pár nap múlva pedig ismét szokatlan dolog történt: nagyjából 500 ezer liter vér ömlött az utcára Argentínában, miután egy mészárszék vértartálya felrobbant. A második hírnél már elgondolkodtam a történteken. Nem olvastam már valahol korábban hasonló eseményekről? Végül a véletlennek tulajdonítva az eseteket, legyintettem egyet. Pár nap elteltével a koronavírus-járvány világméretűre duzzadt. Az egyetemek bezártak. Haza kellett költöznöm. Még rá sem hangolódtam az itthoni környezetre, amikor már vulkánkitörésről, tűz- és hamuesőről olvastam az újságok hasábjain. A történtek igazán még ekkor sem érték el az ingerküszöböm. Gyorsan megfeledkeztem róluk.

Az év vége felé közeledve, tanulmányi feladataim ellátása közben azon kaptam magam a szobámban, hogy minden remeg körülöttem. Mivel forgalmas útvonalon lakunk, először azt gondoltam, hogy csupán a házunk előtt elhaladó teherautók, mezőgazdasági járművek okozzák a jelenséget. Ám az nem szűnt meg. Lehet, hogy csak szédülök? Képzelődök? Székemből felkelve a házunk nappalija felé vettem az irányt, ahol láttam, hogy a lámpák úgy mozognak jobbra-balra, akár a Newton-inga külső elemei. A karácsonyfa díszei pedig úgy remegtek, mint a nyárfalevél. Ekkor tudatosult bennem: földrengés van. Nem sokkal később bekapcsoltam a televíziót, s amikor a horvát csatorna igazolta az állításom, kikapcsoltam a készüléket. Megrémülve ültem a szobámban. Nálam zavarodottabban csak az akváriumában riadtan úszkáló halak érezhették magukat. Meredten néztem magam elé. Eszembe jutottak az év katasztrófái. Sáskajárás, vérfürdő, az emberiséget tizedelő világjárvány, vulkánkitörés, földrengés. Túl sok egy esztendőben. Felmerült bennem a kérdés: a modern kori egyiptomi csapások szemtanúi vagyunk?

Az eseményeket átgondolva úgy éreztem magam, mint egy rosszul sikerült katasztrófafilm mellékszereplője, hiszen még ott sem történik ennyi balszerencsés dolog, szinte egy időben. Az új év pedig még csak most kezdődött. Nostradamusnak, a francia reneszánsz híres látnokának jóslata szerint idén három világvége is lesz. A zombik is eljönnek. Még csak ez hiányzik nekünk…

Számos történetet olvashatunk a Bibliában, amikor Isten elítéli a halandó embert bűnös magatartása miatt. Az elmúlt időszakban az emberiség a hét főbűn rendszeres elkövetésével pedig határozottan negatív értelemben viszonyult a teremtett világhoz. Erőteljesebben, mint a történelem során bármikor. Hiszen mit is csináltunk? Iszonyatos léptekkel kizsákmányoltuk a természet erőforrásait, gondatlanul bántunk az állatvilággal, szennyeztük a környezetünket. A folyamat pedig egyfajta tükörképként, csapások formájában verődik le rajtunk. Biztosak lehetünk benne, hogy itt még nincs vége.

Nem gondoltam volna, hogy a XXI. században egy parányi vírus fog bennünket szemléletváltásra kényszeríteni. Ám ha el akarjuk kerülni a további természeti csapásokat, akkor valóban egy, a teljes emberiségre kiterjedő kollektív szemléletváltásra lesz szükség. És mi lesz, ha ez nem történik meg? Vajon milyen katasztrófának kell még bekövetkeznie, hogy ráébredjünk a változás fontosságára?