Most, az új esztendő kezdetén eszembe jut az, amit Khachatur Almazian, a Belgiumban élő örmény hegedűművész nyilatkozott Újvidéken az újságíróknak.
– A pandémia komolyan megingatta a gazdaságot, ennek első következményét éppen a művelődési élet sínyli meg, ami logikus is. Én ugyanis nem hiszek abban, hogy az éhes ember inkább koncertjegyet vásárol, mint élelmet – mondta Khachatur Almazian a 40. NOMUS/ Újvidéki Zenei Napok fesztiválon. A most mögöttünk hagyott év októberében az igen tehetséges fiatal zenésznőkből álló, a classical crossover világában különösképpen híressé vált Almazian Symphony együttesével lépett fel a Szerb Nemzeti Színházban. Ő a művészeti vezetője az együttesnek, amely többféle műfajt, stílust ötvöz. Erről tanúskodnak nem csupán a fellépéseik Párizstól Dubain keresztül az Exit fesztiválig, hanem zenei albumuk is, amelyet a Sony Music Entertainment cég részére készítettek.
A sikeres zeneművész és művészeti vezető az újságíróknak úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi válság ellenére nem kell lemondani a kultúráról. Az emberek ugyanis éhezik a szépet, éhezik az értéket.
– Ha nem harcolunk a művészetért, a minőségért, akkor csak a roncsot népszerűsítjük. Ez nemcsak a fiataloknak üzenet, akiknek segítenünk kell, hogy felismerjék az értékeket, hanem az idősebb nemzedékeknek is. Ha ők feladják a harcot, akkor a fiatalabb generációk nem fogják tudatosítani azt, mennyire fontos a kultúra. Ez üzenet egyben a vállalatok és üzletemberek számára is. A művelődési élet ugyanis öröktől fogva azoknak a támogatását élvezte, akik anyagiakban bővelkedtek. Ha fellapozzuk például a Metropolitan Opera programfüzetét, szembeötlik, hogy csak az első tíz oldalt szentelték a műsornak, a többi százvalahány oldalt pedig a mecénásoknak, akik nagy kiváltságnak tartják, hogy a Metropolitan opera műsorát és a kulturális életet támogathatják. Így van ez az Egyesült Államokban, a cowboyok országában. Akkor miért kell, hogy ez másképp legyen Szerbiában vagy Örményországban? Elsősorban vonatkozik ez az államnak a kultúrához és a művészethez való viszonyára. Ezzel kapcsolatban idézem Winston Churchill miniszterelnök szavait. Ő a II. világháborúban, amikor Londont a németek bombázták, arra a javaslatra, hogy a kultúrára szánt pénzösszeget ömlesszék át a hadi költségvetésbe, ezt válaszolta a munkatársainak: „Hát akkor mit fogunk védelmezni?”
A híres örmény hegedűművész elmondta, hogy Szerbia egyetlenegy hangversenyterme sem tudja fedezni a költségeit csupán az eladott koncertjegyekből, még akkor sem, ha világhírű művész lép közönség elé. Ezért Khachatur Almazian úgy fogalmazott: nem népszerű dolog kategorikusnak lenni, de ő úgy véli, a művelődési minisztériumnak sokkal nagyobb lehetőségekkel kell rendelkeznie, mint más „fontosabb” minisztériumoknak.
