A Formula–1 izgalmaihoz a színfalak mögötti események ugyanúgy hozzájárulnak, mint maguk a versenyek. A sportra irányuló rivaldafény és a résztvevőkre nehezedő hatalmas nyomás miatt pedig nem is múlhat el úgy szezon, hogy ne robbanjanak ki vitás helyzetek, amelyek akár hónapokra meghatározzák a hírek tematikáját és akár a bajnokság alakulását is. Csapatok és versenyzők összezördülése, a pillanat hevében kimondott szavak és vitatható ítéletek – az F1 2011 és 2020 közötti időszakának legnagyobb balhéit szedtük össze háromrészes sorozatunkban.
15. helyezett: Sárdobálás Red Bull módra
Kétségtelen tény, hogy az évtized egyik legsikeresebb együttműködésének számít a Red Bull Racing és a Renault kapcsolata, hiszen 2010-től kezdődően zsinórban négy egyéni és konstruktőri bajnoki címet szereztek – ez viszont csak a cukormáz volt a végig feszültségekkel teli viszonyban. A Red Bull vezetősége már a sikerévek alatt is előszeretettel csempészte bele a nyilatkozataiba, hogy az eredmények a kiváló aerodinamikai hatékonyságú autónak köszönhetőek, amelyek a Renault motor többi gyártóval szembeni lemaradását is kompenzálják. Aztán amikor a hibridkorszak 2014-es kezdetére a franciák szemmel láthatóan lassú és megbízhatatlan hajtáslánccal álltak elő, már senki nem akarta leplezni az indulatokat. Szinte minden meghibásodás vagy kiesés után a Red Bull csapatvezetője, Christian Horner szurkálódva, a tanácsadó Helmut Marko pedig jóval nyersebb hangvételben kelt ki a motorpartner termékei ellen. 2015 őszére aztán betelt a pohár, a csapat bejelentette, hogy szakít a Renault-val, ám mivel végül senki más nem akart nekik motort szállítani, 2016-ra mégis kénytelenek voltak a franciáknál házalni, és új szerződést kötni. A Renault így partner maradt, de a nevét már nem adta a Red Bull motorjához, amelyet TAG Heuer névre kereszteltek át, a sárdobálás azonban nem állt le. „A főnökeink már 2015 óta nem olvassák, amit Horner mond rólunk” – nyilatkozta a Renault csapatvezetője, Cyril Abiteboul, aki szerint a Red Bull autójának kialakítása okozta a meghibásodásokat, nem az ő termékeik. A szakítás végül 2018 végén megtörtént.
14. helyezett: Az értelmetlen időmérő
A Formula–1 korábbi vezetőjét, Bernie Ecclestone-t okkal méltatják amiatt, hogy képes volt kemény kézzel irányítani, és a sport érdekében akkor is átvinni az akaratát, amikor a csapatok megpróbáltak ellenállni. Csakhogy Mr. E.-nek olykor egészen elrugaszkodott ötletei is voltak, és a baj akkor történt, amikor ezekből is sikerült néhányat szabályba foglalnia. Ilyen volt, amikor irányításának utolsó évére, 2016-ra elfogadtatta az időmérő edzés lebonyolításának megváltoztatását – pedig az általános vélekedés szerint ha van valami, ami az F1-ben hosszú ideje jól működik, az éppen a kvalifikáció. Az új rendszer szerint megmaradt a három szakasz, ám már nemcsak azok legvégén, hanem 90 másodpercenként kiesett az eredménytáblán legrosszabb idővel álló versenyző. Ecclestone reménye az volt, hogy a folyamatos nyomás miatt a versenyzők végig a pályán lesznek majd, a leggyorsabb körért hajtva, ám ehhez több és tartósabb gumi kellett volna, az erre vonatkozó szabályok viszont nem változtak. A forradalmi ötlet így teljes bukás lett, a csapatok nem változtattak az ütemezésen, az izgalmak helyett pedig inkább kínos pillanatokat hozott, ahogy a versenyzők a bokszban ülve nézték, ahogy az idő lepergésével búcsúznak az időmérőtől. Már a szezonnyitón mindenki tudta, hogy ez nem működik, ám egy második hétvégén is blamálnia kellett vele magát az F1-nek, mire megszavazták az előző rendszer visszatérését.
13. helyezett: Az FIA és a Ferrari titka
Egy ügy, ami 2020 elején váltott ki feszültséget a csapatok között, előzménye pedig a Ferrari egy évvel korábbi motorjának erőfölénye. 2019-re a Ferrari erőforrása minden mérés szerint a mezőny legerősebbjévé vált, a Mercedest is megelőzve: a legtöbb pole-pozíciót Charles Leclerc szerezte, az egyenesekben pedig nehéz volt védekezni a vörös autók ellen. Felmerült azonban a gyanú, hogy a csapat nem szabályos eszközökkel érte el a hirtelen megtáltosodást – a riválisok sejtése szerint a Ferrari a motorban való olajégetéssel volt képes növelni a teljesítményt, ezt viszont tiltják a szabályok, és beszédes volt az is, hogy az év során a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) is többször szigorított ennek kapcsán. A csapatok kérték a testülettől a Ferrari ügyének kivizsgálását, ami meg is történt, ám az FIA ebből csak annyit közölt, hogy megállapodásra jutottak a Ferrarival, aminek részleteit nem hozták nyilvánosságra. Ez azonnal felzúdulást váltott ki a nem Ferrari motort használó hét csapat között, amelyek joggal szerették volna tisztán látni, csaltak-e az olaszok, és ha igen, akkor miért nem kaptak büntetést. A választ követelő csapatok akciója végül elhalt, annak viszont, hogy a Ferrari motorereje a csapat formájával együtt 2020-ra jelentősen visszaesett, jó eséllyel köze lehetett ahhoz a bizonyos „megállapodáshoz”.
12. helyezett: Mazepin zaklatási ügye
A legfrissebb az elmúlt évtized botrányai közül, hiszen 2020 decemberében robbant ki. A Haas még csak éppen pár napja jelentette be, hogy az orosz Nyikita Mazepin a következő évben velük ejti meg az F1-es bemutatkozását, amikor a 21 éves versenyző egyik éjjel sokakat megbotránkoztató videót tett közzé közösségi oldalán. A videón Mazepin egy autóban ül, és éppen felveszi, ahogy nem éppen illő módon a hátsó ülésen ülő hölgy bizonyos testrészeihez nyúl, aki egyértelműen kifejezi nemtetszését emiatt. Rajongók hada és az autósport nőjogi aktivistái azonnal petíciót indítottak, arra kérve az FIA-t és a Haast, hogy ne engedjék az F1-be Mazepint, különösen egy olyan év után, amelyben a sport nyíltan kampányolt az egyenlőség és egymás elfogadása mellett. A történteket azonnal elítélte a csapat is, ám pár hét után mégis azt közölték, hogy miután belső körökben megtárgyalták az ügyet, kitartanak a versenyző alkalmazása mellett. Az F2-ből érkező Mazepinnek nem ez volt az első olyan cselekedete, amely nem összeegyeztethető egy élsportoló magatartásával: pár éve pofon vágta egy riválisát, a pályán is gyakoriak a szabályosság határát súroló manőverei, emellett pedig az ügy kapcsán más hölgyek is előálltak azzal, hogy tett már feléjük tisztességtelen ajánlatot a gazdag családból érkező orosz.
11. helyezett: Vettel táblacseréje
Az egyik legtöbbet vitatott ítélet, amelyet az évtized legbizarrabb verseny utáni pillanatai követtek. Sebastian Vettelt Lewis Hamilton üldözte az élen a Kanadai Nagydíjon, amikor a német egy kisebb hibát vétett, és az egyik sikánban a füvön átvágva tért vissza a pályára. A közvetlenül mögötte érkező Hamiltonnak lassítania kellett, komoly veszélyhelyzet nem alakult ki, ám a sportfelügyelők mégis úgy értékelték, hogy Vettel szabálytalanul próbálta kiszorítani az előzésre készen álló riválisát, emiatt 5 másodperces időbüntetést róttak ki rá. A német már a rádióban is felháborodottan vette tudomásul az ítéletet, elmondása szerint az esetnél nem az akadályozás, hanem saját autójának megfogása volt a célja. Végül hiába érte el elsőként a kockás zászlót, az időhozzáadás miatt a mögötte befutó Hamiltont hirdették ki győztesként, a bokszutcában pedig egyet nem értése jeléül Vettel teátrális mozdulattal kicserélte a kettőjük autója elé helyezett 1-es és 2-es számot, jelezve, hogy itt bizony ő az igazi győztes. A csapatnak külön kérlelnie kellett őt, hogy álljon fel a dobogóra, az eset miatti sérelmeket pedig az év során többször fölemlegette. Mi több, később a Montrealban ténykedő felügyelők egyike is elismerte, hogy talán nem a megfelelő ítéletet hozták…
