2024. április 26., péntek
SZABADKA KÖZTÉRI SZOBRAI (21.)

A felszabadulásért és az egyesülésért elesettek emlékműve

Szabadka nemrégiben egy új köztéri szoborral, Ivan Antunović katolikus püspök egész alakos szobrával gazdagodott, hamarosan pedig Bíró Károly egykori polgármesternek és I. Petar Karađorđević szerb királynak is szobrot állítanak. Sorozatunkban városunk meglévő köztéri szobrait mutatjuk be.

Az Ivan Sarić Műszaki Középiskolával szemben, a Puskin téren áll A felszabadulásért és az egyesülésért elesettek emlékműve. A kőkompozíció eredetileg az Osztrák–Magyar Monarchia I. világháborúban elesett katonáinak emlékére készült. 1917-ben császári rendelet mondta ki, hogy emlékműveket kell állítani az akkor még tomboló világégés áldozatainak. A városvezetés az emlékmű elkészítéséhez a lehető legolcsóbb megoldást választotta: a Szabadkán tartózkodó hadifoglyok között kerestek kőfaragó mestereket. Közöttük találtak is néhány, a kő megmunkálásához értő olasz katonát. A munkavezető egyikük, vagy egy helyi kőfaragó mester lehetett. Az ismeretlen alkotó nyilvánvaló célja az volt, hogy ne egy hazafias, az áldozatvállalás hősiességét hirdető művet készítsen, hanem az értelmetlen háború borzalmaira hívja fel a figyelmet. Így született meg az a szoboregyüttes, amely a kegyelmes Jézus Krisztust ábrázolja, amint egy sebesült osztrák–magyar katonát vigasztal.

A szobor Jézus Krisztust ábrázolja, amint egy sebesült katonát vigasztal (Fotó: Gergely Árpád)

A szobor Jézus Krisztust ábrázolja, amint egy sebesült katonát vigasztal (Fotó: Gergely Árpád)

A szobor befejezetlen maradt, mert közben, 1918. november 13-án a szerb csapatok bevonultak Szabadkára. Az emlékmű egy ideig kikerült a figyelem középpontjából, mígnem az új városvezetés elrendelte a szobor új kívánalmak szerinti módosítását. Így a szoboregyüttes osztrák–magyar katonáját szerb katonává alakították át. Ekkor került a katona lábaira a jellegzetes kapca. A szobrot 1925. május 31-én, az akkor Putnik vajdáról elnevezett téren leplezték le, amely ekkor már az 1912 és 1918 között, a felszabadulásért és az egyesülésért elesettek emlékét hivatott őrizni. Az emlékmű túlélte az 1941-es újabb határmódosítást. A Szabadkára bevonuló magyar csapatok nyilván Jézus katolikus ábrázolása miatt nem csonkították meg és távolították el az emlékművet, mint ahogy azt Jovan Nenad szobrával megtették. A szobor 1944-ben, Szabadka bombázásakor megsérült. A háború után a sérült szobor körül új házak épültek, majd 1955-ben eltávolították addigi helyszínéről a szobrot. Először a Kőfaragó Szövetkezetben, majd a Városi Múzeumban helyezték el. A szobor helyén benzinkút épült.

Az emlékmű 1993-ban felújításra került. Sava Halugin szobrászművész a szoboregyüttest, míg Aleksandar Petrov műépítész a talapzatot restaurálta. A megújult emlékművet a Puskin téren állították fel, és 1993. november 13-án, a szerb csapatok bevonulásának 75. évfordulóján, leplezték le. A Puskin tér azóta is minden évben a november 13-ai megemlékezések egyik központi helyszíne.