Pénteken gyönyörű, napsütéses délután csalogatta ki az utcákra az újvidékieket, sokan közülük a kávézók kerthelyiségeiben élvezték az őszi sugarakat. A vendéglátóipar nagyon rövid idő alatt alkalmazkodott az előállt vírushelyzethez, a kocsmárosok egykettőre beszerezték a kerthelyiséget felfűtő, utcai gázmelegítőket, ezek viszont nem igazán hatásos megoldást jelentenek nyílt térben. A szabályokat kijátszva a kerthelyiségek köré egyre többen emelnek nagyjából féltestmagasságban pleksziüveg-kerítéseket, ezzel a kinti rész nem tekinthető zárt helyiségnek, de ugyanakkor a műanyag megakadályozza a légmozgást, és ezáltal a meleg levegő távozását. Valószínűleg csak a tél legzordabb napjaiban kényszerülünk a kávézók belső helyiségeibe, de ha olyan hómentes telünk lesz, mint legutóbb, akkor a kerthelyiségek nonstop nyitva maradhatnak.
A fertőzésveszély csökkentése érdekében az önkormányzat illetékesei azt ajánlják a kávézókat és klubokat működtetőknek, hogy korlátozzák a vendégek benntartózkodási idejét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy-egy vendég csak meghatározott időt tölthet benn, utána távoznia kell, úgy valahogy, mint a piros parkolózónában parkolók – hiába fizeti be az autós a következő órát, át kell parkolnia egy másik helyre. Ez az intézkedés még nem kötelező érvényű, de egyes nyugati országok korábbi gazdasági indíttatású gyakorlatát szemlélve valószínűsíthetjük, hogy hamarosan kötelezővé válik. Párizsban például a megrendelt, ülve fogyasztott presszókávé mellé járó számlán már feltüntetik: fogyasztás félóránként. Nem tolerálják a csóró vendégeket, akik egyetlen bubimentes ásványvizet szopogatva lefoglalnak órák hosszára egy négyszemélyes, profitgeneráló asztalt!
